Kereken tíz évvel ezelőtt az ifjúsági csapattal Umagban szerepelt Európa-bajnokságon, ahonnan aranyéremmel a nyakában tért haza. Idén ismét lehetősége nyílt a magyar nemzeti mezt magára öltenie a balassagyarmati Garamvölgyi Eszternek, aki a várnai strandkézilabda viadalon a bűvös 7. helyen zárta a kontinenstornát. A tehetséges védőjátékossal beszélgettünk.
Milyen érzés volt megtudni, hogy ismét képviselheted hazánkat?
Ha jól emlékszem, télen kaptuk a hírt, hogy a csapatból a már két „régi motoros” válogatott játékosunk mellett négy újoncot is behívtak a bő keretbe. Természetesen örültem, hogy bekerültem a válogatottba, hiszen amellett, hogy élvezem és imádom a játékot, rengeteg munkám volt a strandkézilabdában a társaimmal együtt. Az utazókeret kihirdetésekor izgultunk, de óriási öröm és megtiszteltetés, hogy hatunk közül öten végül elutazhattunk Bulgáriába.
Hogyan befolyásolta a pandémia a felkészülést?
A válogatott edzőtáborok júniusban kezdődtek, emellett a klubcsapattal, a Salgótarjáni Strandépítők Girls BHT-val már tavasszal megkezdtük a felkészülést, hiszen június elején az EBT Finals versenyen szerepeltünk Spanyolországban. Nagyon sok edzőtáborban vettünk részt, napi több edzéssel. A covid miatt sokáig minden bizonytalan volt, a Portugáliában megrendezésre kerülő világbajnokságot az IHF le is mondta, így „csak” az EB maradt. A táborok és a verseny alatt folyamatosan tesztelték a csapatot, de egyéb kellemetlenség szerencsére nem ért minket a vírus miatt.
Milyen a válogatott szellemisége?
Mivel a bő keretben hatan is szerepeltünk a csapatból, így nem volt nehéz a beilleszkedés és a barátkozás. A többiek is kedvesen fogadtak. Természetesen velük is ismertük egymást, mivel évek óta mondhatni együtt töltjük a nyarakat, hiszen a klubcsapatainkban folyamatosan egymás ellen játszunk a nyár minden hétvégéjén. Szerintem összetartó társulattá kovácsolódtunk, ahol minden játékosnak egyformán fontos, hogy a másikért, a közösségért küzdjön. Ez nagymértékben befolyásolja egy csapat életét, mert az összetartás nélkül nem lehet jól szerepelni a versenyeken.
Hogyan élted meg a mérkőzéseket?
Az első összecsapás előtt, amit a norvég csapat ellen játszottunk, mindenki nagyon izgult, ami meglátszott a teljesítményünkön. Aztán, ahogy egyre több meccs volt a lábunkban, meg kellett küzdenünk a testi és a mentális fáradtsággal is. A győztes meccsekből igyekeztünk erőt és lendületet meríteni, a vesztesekből pedig tanulni és felállni.
A felejthetetlen meccs…
Számomra a legemlékezetesebb a spanyolok elleni középdöntős mérkőzés volt, ahol szinte élet-halál harcot vívtunk a nyolc közé jutásért és egy kiélezett szétlövésben sikerült győznünk.
Mit érzel jelenleg?
Az eredmény miatt picit csalódottak voltunk, hiszen szerettünk volna éremmel hazatérni. Azonban több mérkőzésünk elég kicsin múlott, amiből folyamatosan tanulunk és a következő világversenyen tudunk belőle építkezni. Úgy gondolom, hogy egy sportoló akkor jó sportoló, ha sosem elégedett teljes mértékben a teljesítményével, mivel mindig lehet hová fejlődni. Ez kell, hogy legyen a cél. Éppen ezért megpróbáltam elraktározni azokat a dolgokat, amiket jól csináltam, de ugyanúgy a hibáimat is, amelyeket legközelebb szeretnék kijavítani.
Milyen útravalót kaptál a kontinensviadaltól?
A csalódottság majd elmúlik és átveszi a helyét a sok kedves emlék. Az biztos, hogy rengeteget tanultam saját magamról, a csapattársaimról és az ellenfelekről is, amit igyekezni fogok megtartani és hasznosítani. Szeretnék jobb és jobb lenni.
Sokan drukkolnak neked Gyarmaton.
Igen, rengeteg üzenetet, támogatást kaptam, amit ezúton is köszönök szépen mindenkinek! Nagyon jól esik az embernek, amikor érzi, hogy ilyen sokan támogatják és büszkék rá.
Milyen terveket szövögetsz a jövőt tekintve?
A válogatottal véget ért a szezon, azonban klubszinten még nem fejeződött be a nyár. Hétvégén az országos döntőn mérettetjük meg magunkat, ahol nagyok az elvárásaink saját magunk felé a múlt heti Salgo Cupon megszerzett aranyérem miatt. Augusztusban pedig EBT tornákon veszünk részt, amellyel a jövő nyarunkat szeretnénk megalapozni. A válogatottal csak jövő nyáron találkozunk újra, amikor folytatjuk, amit idén abbahagytunk.
Zábrádi Dorottya