A budapesti Agrár-környezettudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa és kutatója, rendszeresen publikál és előadója a Magyar Ökotoxikológiai Konferenciának, mely Társaság aktív tagja. A balassagyarmati Klátyik Szandrával beszélgettünk, aki jelenleg doktori fokozatának megszerzésére készül.

Mióta képezi életed részét a tudomány?

A tudományos gondolkodás és kutatói érdeklődés sosem állt távol tőlem, mivel mindig is érdekeltek a „miértek”, és szerettem volna a dolgok mögé látni. Felsőfokú tanulmányaim során számos értékes tapasztalatot szereztem érdekes kutatási területen, amelyek során vízkémiai vizsgálatokat végezhettem egy fokozottan védett hazai tőzegmohalápon, de lehetőségem nyílt részt venni különböző genetikailag módosított kukorica fajták növényi részeinek, illetve az általuk termelt toxinok vízi szervezetekre gyakorolt hatásainak vizsgálataiban is. A tudomány mára a hivatásommá vált.

2014 óta a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ budapesti Agrár-környezettudományi Kutatóközpontjának Ökotoxikológiai Osztályán tudományos segédmunkatárs és kutató vagy. Mit kell tudni az intézményről?

A kutatócsoport, amelyhez 2012-ben még szakdolgozóként csatlakoztam, a számos szervezeti átalakulást követően viszonylag egységes és változatlan maradt, valamint napjainkban is jelentős, hazai és nemzetközi viszonylatban elismert környezetanalitikai és ökotoxikológiai tudományos műhely.

Mivel foglalkozol?

Tudományos segédmunkatársként a feladataim összetettek, mivel egyszerre kell helytállnom kutatóként, oktatóként és hallgatói feladatkörökben egyaránt. A PhD-képzés keretein belül aktívan részt vettem az egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszékének oktatói tevékenységében, amely során állattani- és ökotoxikológiai témájú gyakorlatok, illetve magyar és angol nyelvű diplomadolgozat elkészítésében töltöttem be témavezetői feladatot. Jelenleg több pályázatban kutatóként működöm közre és rendszeres előadója vagyok a Magyar Ökotoxikológiai Konferenciának, mely Társaság 2016-ban tagjai közé választott.

Milyen a kötődésed szülővárosodhoz?

A felsőfokú tanulmányaim megkezdésekor, 2007-ben kerültem el Balassagyarmatról, de mindig szeretettel gondolok vissza szülővárosomra, és az itt eltöltött boldog, gondtalan gyermek- és diákéveimre, amelyeket a Dózsában és a Szent-Györgyiben töltöttem el. Az édesapám és a családom a mai napig Gyarmaton élnek, így amikor csak tehetem, örömmel térek haza hozzájuk a párommal. Az ismerőseim előszeretettel neveznek lokálpatriótának, hiszen a nagyobb beszélgetések soha nem telhetnek el a Civitas Fortissima, a Nógrádi ropi, vagy éppen a szomszéd utcában főzött Palóc sör felemlegetése nélkül, ami nagy népszerűségnek örvend a barátok és ismerősök körében.

Sikeres embernek tartod magad?

Nem állok rosszul egy doktor-jelölthöz képest, mivel lektorált folyóiratban megjelent cikkeim száma 15, melyből 14 angol nyelvű, továbbá egy idegen nyelvű könyvfejezet első szerzője vagyok. Abszolút szakmai sikerként éltem meg, hogy az elkészített diplomamunkám az egyetemi, majd a XXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián is 3. helyezést ért el, továbbá több külföldi tanulmányúton ösztöndíjas támogatottság mellett vehettem részt. Az intézményben állatjóléti bizottságot működtetünk, amelynek elnöki tisztségét 2015 óta töltöm be. 2019-től lehetőséget kaptam a Magyar Ökotoxikológiai Társaság Ökotoxikológiai lapjának szerkesztői bizottságában való részvételre, amely szintén hatalmas megtiszteltetésként ért.

A legfontosabb értékek?

A kutatói és mindennapi életem során azok az értékek a meghatározók, amelyeket a szüleimtől kaptam. Fontosnak tartom, hogy kutatóként vállaljunk szerepet a globális környezeti problémák feltárásban, interpretálásában és a lehetséges megoldások kidolgozásában, mivel számos súlyos és fenyegető problémával kell szembe néznünk nekünk és a jövő generációinak is. A megoldást nem csak az aktuális kormányoktól kell várni, hanem fel kell ismernie mindenkinek az egyéni személyes felelősségét. A jelenben kell cselekedni, hogy a jövőben a most még önfeledten játszó kisgyermekek is azok lehessenek, amik csak szeretnének.

A közeljövő tervei?

A doktori fokozatszerzés lezárása után a kutatói pályán szeretnék maradni. Számos új kutatási ötletem van, amelyek megvalósításra várnak. Fontos számomra a folyamatos fejlődés és az önfejlesztés, így a jövőben szeretnék elsajátítani egy újabb idegen nyelvet, valamint magasabb szintre emelni a statisztikai elemzések elvégzéséhez szükséges tudásom.

Zábrádi Dorottya