A Castrum Bene Egyesület égisze alatt, a Civertan Bt. gondozásában, közös kiadásukban jelent meg az esztétikus küllemű, szemre is igényes kötet. Az észak-magyarországi Nógrád megye várait mutatja be részletesen az őskortól a kuruc korig. A sorozat eddigi, északkelet-magyarországi megyéket, Borsod-Abaúj-Zemplént és Hevest bemutató kötetei után, most nyugati szomszédjuk területe került sorra. Így a jelenleg Pest megyéhez tartozó börzsönyi terület kivételével az egész észak-magyarországi régiót lefedik a topográfia eddig megjelent kötetei.
Vitatható, hogy miért éppen a mai megye jelenti a tárgyalt egységet? A történelmi Nógrád vármegye északi, jelenleg Szlovákiába eső része kimarad belőle, viszont az 1950-es megyehatár változások révén Nógrádhoz csatolt egykori honti, hevesi és gömöri helyszínek megtalálhatók benne. Magyarázatot a sorozat mai magyarországi megyékhez igazodó elképzelése ad.
A tárgyalt erődítményeket három kategóriába sorolták. Az elsőbe a látható maradványokkal rendelkező várakat, 57 helyszínt. A második csoportba a lokalizált és nem lokalizált elpusztult erődítmények kerültek, 5 további vár. A harmadik csoportot pedig a bizonytalannak ítélt, további kutatásokat igénylő helyek és adatok jelentik. A két utóbbi csoportot kissé mesterkéltnek érzem. Hiszen az elpusztult és nem lokalizált erődítmények inkább a további kutatást igénylő csoporthoz tartoznának logikusan. A harmadik csoportban pedig keverednek a szinte biztosan komolytalan adatok a valóban érdemi utánanézést igénylőkkel (92 helyszín). Mindenesetre ez az utóbbi szám is jelzi, hogy Nógrád várainak megismerése terén még sok a tennivalónk.
A szerzők lényegében egy részletes adattárat, gazdag összefoglalást adnak a kezünkbe minden egyes általuk ismert várról. Értékelésükre, a megye történetében játszott szerepükre azonban nem vállalkoztak. Utóbbival akaratlanul is elismerték, hogy az eddigi kutatások sok tekintetben még befejezetlenek, folytatásra érdemesek. Értem ezt még a várak maradványainak teljességre törekvő összegyűjtésére is.
A Palócföld – a Börzsöny, Cserhát, Karancs, Medves és a Mátra erdős-hegyes tája – az ország várakban leggazdagabb vidékei közé tartozik. A megye neve is a szláv eredetű, új várat jelentő Nógrád. A terület kedvező természeti adottságai már az őskor emberét is ide vonzották. Nem meglepő, hogy már a bronzkorból és a vaskorból is erődített magaslati telepek egész sorát ismerjük. Példa gyanánt említhetjük a középső bronzkori Héhalom, a késő bronzkori Mátraszőlős-Kerekbikk, Diósjenő-Pogányvár, vagy éppen a Szanda-hegy kelta sáncvárát.
A megye névadó várának, magának Nógrádnak a korai története – a területén eddig folyt régészeti kutatások ellenére – közelebbről még mindig ismeretlen. Nem tudjuk, hogy mikor és kik építették – szlávok, bolgárok vagy magyarok? Mihez képest volt vajon ’új vár’? A nógrádi Óvárhoz vagy Visegrádhoz képest? Ugyan már több ásatás is volt a várhegyen, de a 15. századot megelőző időkről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Az a feltételezés sem áll erős alapokon, miszerint 1272-ben kapta volna meg az addigi ispánsági várat a váci püspök. Egyházi birtokba adására akár jóval korábban is sor kerülhetett.
A hegyes-dombos tájon sok alig vagy egyáltalán nem ismert történetű Árpád-kori nemesi várat találunk. Talán éppen itt dokumentáltak belőlük eddig a legtöbbet a 80-as és 90-es években Nováki Gyula és Sándorfi György. Magam is kivettem ebből a feladatból a részemet, főként a Mátra területének váraival kapcsolatban. A nógrádi várhelyek legszámosabb csoportját az ismeretlen vagy alig ismert történetű Árpád-kori várak jelentik s számuk nyilvánvalóan még gyarapodni is fog újabb vármaradványok megismerése révén. A várépítés szempontjából sokáig korszakhatárként számon tartott 1241/42. évi tatárjárás előtti évszázadok történetéről alig rendelkezünk adatokkal. Éppen a történelmi Nógrádhoz tartozó Fülek esete bizonyítja azonban, hogy a új típusú magánvárak építése már korábban elkezdődött.
A mai Nógrád megye legfontosabb középkori várai: Buják, Drégely, Hasznos, Hollókő, Nógrád, Salgó és Szanda voltak. Ezek közül Hollókő, Salgó és Drégely hazánk régészetileg legtöbbet és legalaposabban megkutatott várai közé tartoznak. Nógrádon és Szandán is voltak ugyan kisebb ásatások, de utóbbiak esetében még nagyon sok nyitott kérdés maradt.
A jelenlegi Nógrád megye legismertebb középkori kastélyromja Tar mellett emelkedik. Ugyanitt található a legszebb fennmaradt erődített templom is. Balassagyarmat és Szécsény várkastélyai mellett a városok is védőfallal, palánkkal volta ellátva. Történelmi szerepük talán még a felsorolt klasszikus hegyi várakét is felülmúlja. A szécsényi várkastély főépülete, ha átépítve is, de még áll, a szécsényi, balassagyarmati és nógrádi városerődítések maradványait azonban jórészt már csak korabeli ábrázolásokból és a legújabb eredményes régészeti kutatásokból ismerjük. Megjegyzem, Nógrád esetében a 17. századi alaprajzon is ábrázolt négyszögletes erődítmény nem a város palánkja, hanem egy korabeli huszárvár a várhegytől északnyugatra. Írott adatainkból azonban nyilvánvaló, hogy Nógrád várához is erődített város csatlakozott – csak arról nem maradt fenn korabeli alaprajz!
A törökök által épített, Drégelypalánknak nevet adó vár (török neve: Bögürdelen) rekonstrukciója a fennmaradt alaprajz mértékléce alapján készült, ami alighanem hibás. Ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a régészetileg egyelőre feltáratlan török palánkvár ne igazodott volna a helyéül szolgáló dombhoz.
Biztosra vehető az is, hogy a jövőben is számolhatunk az eddig ismerteken kívüli további várhelyek, vármaradványok előkerülésével Nógrád megye területén is. Vagyis természetesen nem lehet ezzel az eddigi eredményeket összegző, kiváló munkával lezárni a kutatásokat, bármennyire alapos munkát végzett is a jeles szerzőgárda. A megye várainak kézikönyve csak egy fontos közbülső állomása lesz a következő években is folytatódó munkának. Már most is több új adattal rendelkezünk, melyek terepi kontrollt igényelnek.
Jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a szerzőgárdának sikerült összegezni mindazt, amit napjainkig sikerült megtudnunk Nógrád megye várairól s munkájuknak köszönhetően egy alapvető kézikönyvvel lettünk gazdagabbak. A kötet szerzőit, az alapos munkát végző szerkesztőket, valamint az igényes grafikai terv készítőit is nagy-nagy elismerés illeti.
(Érdeklődni itt lehet: e-mail: civertan@civertan.hu
www.civertan.hu)
Dénes József
