A Madách Imre Városi Könyvtár kupolatermében debütált A halhatatlan Mikszáth Kálmán című 300 oldalas, képekkel illusztrált emlékkötet, amely a művész születésének 175. évfordulója alkalmából látott napvilágot. A Mikszáth emlékeit ápoló kiadvány Pásztor Éva, a Balassi Bálint Gimnázium egykori magyar tanárának tollából származik, a szerzőt kérdeztük a könyvről.

Hogyan született meg e szép kötet?

Tíz évvel ezelőtt a Palóc Múzeumnak volt egy nyertes pályázata, Horpácson három alkalomból álló múzeumpedagógiai program megtartására engem kértek fel a Balassi gimnázium magyar szakos tanáraként. A téma természetesen Mikszáth Kálmán volt. Az élményközpontú pedagógia része, hogy menjünk ki az iskola falai közül, az írók életének helyszínén hozzuk közel a tanulóifjúsághoz az alkotót. Ott lenni Horpácson, ahol Mikszáth Kálmán élt a családjával, már eleve különös élményforrás. Azt szerettem volna, hogy ez a szombat délelőtt, amit három 11. osztályos diáktársasággal szerveztem, más legyen, mint egy iskolai tanóra. Volt kutatómunka, puzzle-játék, szelfikészítés a kastély előtti Mikszáth-szoborral, éneklés, tánc, színjátszás, melyhez megfestették a diákok a hátteret, koszorúkészítés, s végül a hazafelé megálltunk a temetőnél, Mauks Ilona sírjánál, ahol elhelyeztük a gyerekek által készített koszorút. A felkészülés során jutott eszembe, hogy bemutatom nekik, milyen volt az író élete és azt, hogy ma hogyan él a képzőművészek megformálása által Mikszáth Kálmán. Ekkor jutott eszembe, hogy összegyűjtöttem a Nógrád megyében róla készült szobrokat. Nemcsak a művei, amelyeket olvasunk, hanem ezek is bizonyítják az író halhatatlanságát. Mi a halhatatlanság titka? Miért beszélünk a XXI. században is egy olyan íróról, aki 1847 és 1910 között élt? Hogyan járul hozzá az író halhatatlanságához e kor ifjúsága? Ezen túlmenően az olvasóközönség számára szerettem volna bemutatni, hogy a szobrászok, festők milyennek látták őt, hogy öntötték formába alakját.

Két év nem kis idő, eddig dolgozott a könyvön.

2018 szeptemberében fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes lenne könyvet írni. Nem gondoltam, hogy hiánypótló művet hozok létre. Nagy lelkesedéssel fogtam hozzá a kutatómunkához, melyben az alkotókról is adtam rövid pályaképet. Sokat fotóztam, és sokan segítettek eljuttatni hozzám a fényképeket. Idő közben a festményeket is el kezdtem gyűjteni, a Mikszáth nevét viselő iskolákat, intézményeket, egyesületeket, társaságokat is felkerestem. A pandémia alatt nem tudtam minden helyre eljutni, jó szolgálatot tett az internet, s az a kapcsolatrendszer, amit 45 éves pedagógus pályám során kialakítottam, hiszen nagyon sok kolléganőm segített.

Mi okozta a legtöbb nehézséget az alkotás során?

A távoli helyekre, Ukrajnába, Erdélybe, Szlovéniába, Ausztriába eljutni, de Magyarországon Vajára, Kőszegre semmilyen körülmények között nem tudtam elutazni. Felvidéken Szklabonyára, Ipolyvarbóra, Nagykürtösre természetesen eljutottam. Kapcsolatot kellett keresnem más módon, leginkább telefonon vagy interneten. Szerencsére nagyon készséges volt mindenki, örömmel küldték a kért információkat.

Kik segítették a legtöbbet?

A családtagok, a Mikszáth Kálmán Társaság titkára, Bagyinszki Istvánné, a horpácsi Emlékmúzeum gondnoka, Gere Lászlóné, a lektori munkát és a szerkesztést a Mikszáth társaság örökös elnöke, dr. Praznovszky Mihály vállalta, aki irodalomtörténész lévén nagyon sokat segített, hogy ilyen csodálatos könyv kerülhetett ki a kezeim közül.

Hogyan ajánlaná az érdeklődőknek a kötetet?

A könyv tudományos igényességgel megfogalmazott ismeretterjesztő alkotás. Törekedtem a közérthetőségre. Minden korosztály találhat benne érdekességet. Kutatásra is alkalmas. Útikönyvként is hasznos. Igyekeztem összegyűjteni mindent, ami Mikszáth nevéhez fűződik, így étel és sütemény is bekerült a könyvbe. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, olvassák olyan szeretettel, mint ahogyan én írtam.

(szilágyi)

Fotó: Sümegi Tamás