Ezzel az írással tisztelgek professzor dr. Sándor Vilmos nyugállományú határőr dandártábornok, régi kedves kollégánk és barátunk emléke előtt, aki 2021 decemberében örökre eltávozott közülünk.

Tavaly augusztus 25-én Balassagyarmaton egy szép és felemelő megemlékezés zajlott, amelynek Vilmos barátunk aktív részese volt. Egy 2021. szeptember elejei telefonbeszélgetésünknek megfelelően, sajnálatosan bekövetkezett halálát követően úgy éreztem, hogy a bennem felvetődött gondolataimat másokkal is meg kell osztanom.

A COVID-19 világjárvány mindenki életét teljesen átírta. 2020 év márciusától a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Határőr Nyugdíjas Tagozata egészségünk megóvása érdekében lecsendesedett; elmaradtak a kirándulások, az összejövetelek. Csak nagyon szűk körben emlékeztünk meg Szent László napjáról is, és a szokásoknak megfelelően, az ilyenkor tartott nyugdíjas találkozót sem rendeztük meg. A körülmények úgy alakultak, hogy még a 2021. év júniusában sem tartottunk nagyobb létszámú rendezvényt. Ekkor azonban már többen megszólítottak, hogy igazán össze kéne jönni a csapatnak, és amikor ezt már az idősebb volt kollégáim is szorgalmazták, elkezdtük a szervezést. Az a gondolatom támadt, hogy a találkozó megtartását a szokásokhoz híven, kössük valamilyen jeles naphoz vagy eseményhez. Így a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság, illetve jogelődje a Balassagyarmati Határőr Kerület megalakulásának 70. évfordulójára való megemlékezéssel összekötve kívántuk megtartani a nyugdíjas találkozót. Korábbi rendészeti igazgató helyettesünkkel, aki 2021. évben töltötte be 70. életévét, és eredendően határőr családból származik, megbeszéltem, hogy a koszorúzáskor ő mondja el gondolatait az elmúlt 70 évről. Dr. Somssich Gabriella rendőr dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője megbízásából munkatársai felajánlották, hogy – tekintettel arra, hogy a hagyományok fenntartása, ápolása csak a fiatalabb korosztállyal együtt lehet sikeres – a rendezvény megszervezésében segítséget nyújtanak. Nagyon örültünk a kezdeményezésnek, és valahol legbelül nagyon jól eső érzés hatotta át szívünket, bár akkor még nem is sejtettük, mi lesz a végeredmény.

A rendezvény 2021. augusztus 25-én három helyszínen zajlott. Katonai tiszteletadással kezdődött az ünnepi megemlékezés délelőtt 10 órakor Balassagyarmaton a Városháza dísztermében, ahol az aktív rendőri állomány ünnepi egyenruhában vett részt. A rendezvényen megjelent vendégeket Csach Gábor Lóránt, Balassagyarmat város polgármestere, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője és Éll Zoltán nyugalmazott határőr ezredes, a Határőr Nyugdíjas Tagozat képviselője köszöntötte. Felolvasták a távollévő Ferencsik Pál nyugállományú határőr dandártábornok, a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság volt igazgatója köszöntő levelét. Ezt követően elismerések átadására került sor, majd pohárköszöntőt mondott a Határőrség utolsó országos parancsnoka Béndek József nyugállományú rendőr altábornagy.

Ezt követően a résztvevők átsétáltak a volt Határőr Igazgatóság falán elhelyezett emléktáblához, ahol dr. Sándor Vilmos „Balassi érzés” című versének szavalását és a Határőr Himnusz meghallgatását követően a részt vevő szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.

Ezt követően a Nyugdíjas Tagozat tagjai megtartották a hagyományos találkozójukat.

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai az ünnepség megszervezésével nagyon sok volt határőr nyugdíjasnak és aktív állományúnak szereztek örömet, még olyanoknak is, akik nem voltak jelen, csak mások elbeszéléséből, vagy a sajtón keresztül értesültek a megemlékezésről.  Az ünnepséget a határőrök emlékéhez méltóan, katonás rendben vezényelték le, de mégis az egész rendezvényt áthatotta a humánum. Az ilyen ünnepekből, ha ezt igaz szívvel tesszük, erőt meríthetünk további életünkhöz és a hagyományaink ápolásához.

Külön hálásak vagyunk, a rendőr és a határőr csapatzászló ünnepség helyszínére történő átszállításáért, a Határőr Himnusz lejátszásáért, a tagozatnak ajándékozott nyitott könyvben lévő Deák Mihály szép idézetért:

„Az életnek vannak vidám és szomorú pillanatai.

Bármit is szeretnél – élhetsz nélküle.

És mindent elfeledhetsz, mi számodra mostoha.

De a múltadhoz, ne légy közömbös,

S mit átéltél, azt ne feledd soha!”

A határőrség és a rendőrség 2008. január elsejei integrációját határőrőrként fájdalommal vettünk tudomásul, de az azóta eltelt időszakban, mint jogutód, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetése mindent megtett, hogy gyógyuljanak a sebek. A hasonló rendezvények lebonyolítása, továbbá a gyűjtemény kiállításához nyújtott segítség – amit mára már a Balassi Rendvédelmi Nyugdíjas Egyesület tagjaiként szervezünk, nagyban segíti, hogy a rendvédelmi hagyományok ápolását a nyugdíjas, járadékos és az aktív állományúak is magukénak érezzék.

Ez az ünnepség, amelynek lebonyolításában a város vezetése is aktív részt vállalt, egy jeles alkalom volt arra, hogy a rendőrség „Szolgálunk és Védünk” jelmondatán kívül aktívan részt vegyen a hagyományápolásban, jelen esetben a Civitas Fortissima /Legbátrabb Város/ címmel kitüntetett városban, Balassagyarmaton.

Novákné Koplányi Edit  

Sándor Vilmos: Balassi érzés

Dús erdők harmat pázsitján

őzek kísérik lépteid hajnaltájt.

Nem tudja más milyen szép.

Zizzenő zúzmara, hulló hó,

csizmád nyoma kuszán kaszáló,

szemedbe szúró jeges ég.

Pipacs-tarka, rekkenő délben,

pacsirta versel az égen.

Körötted minden csillogó kék.

Bársony-barna levelek hullanak csendesen,

köd száll át a Salgói fenyvesen,

elmúlt a nyár, eljön-e még?

Ugye így láttad Te is Bálint,

ahogy Salgóról Somoskőbe menet

lovad patája pengett az acélos bazalton.

Gondolatod Annánál járt,

vagy már a lanton

zengetted végek dicséretét.

Ott voltál Te is ugye Bálint,

mikor bús-víg nóta zengült,

a kardos várnép táncra perdült,

szilaj dobok szívet dobbantó vad ritmusára.

Ugye érezted Te is Bálint

a szívet szorító félelmet?

Ahogy habzó, hőkölő lovak hátán

feszült egymásnak az ellen?

De te küzdtél akarattal,

mert tudtad, halni, igen,

hátrálni nem lehet.

Úgy vallottad ugye Bálint,

becsület, bátorság, ész,

és persze kard, lant, kocka vezérelje életed.

A „septem artes liberales”

szerint éltél-haltál,

de nem lettél szánalmas Don Quijote.

Hiányzol nekünk ma Bálint,

mert puhul becsület, bátorság, ész!

Pajzán lókötő, hitet adj nekünk legalább,

hogy magunk szabta tisztességgel,

szívvel, szenvedéllyel

vágjunk szolíd rendet a rendetlenségben!

Különben élni mért érdemes?

Utóirat:

Itt ülök kihűlt helyeden én késői vitéz,

és nézem, felkel-e a nap.