A ma ismert városháza több mint száz éve szolgálja településünk lakóit. Létrejötte előtt szintén a főutcán volt ezen intézmény, a legrégebbi adat szerint 1738-ban épült a mai nagyposta telkén, majd az 1843. augusztusi tűzvészben leégett több mint harminc másik házzal együtt. Helyén 1844 telére készült el az új épület.

A földszint utcai részét üzletek foglalták el, a többi földszinti és emeleti helyiségeket pedig a közigazgatási hivatalok, illetve a rendőrség vették igénybe. Az emeleten található közgyűlési terem falán jeles közéleti személyiségek arcképei voltak. 1901-es tatarozásakor így írt a helyi lap: „A munkálat már elkészült, a homlokzaton ott van Justitia szobra is, mely az idők folyamán teljesen fekete lett, s a mérleget is görbén tartja a kezében, s így nincs, ami hirdesse az egyenes igazságot.”

Pár év múlva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy hiába a felújítás, az épület kicsi, a hivatalok elhelyezése nem megfelelő, s mivel a képviselőtestület a szintén itt székelő rendőrség állományának növeléséről, rendőri bejelentési hivatal, illetve hatósági cselédelhelyező intézet létrehozásáról is döntött, ezért az egyszintes udvari részre emeletet terveztek építtetni. 1907-ben a kereskedők egyesülete azt a nagyívű javaslatot tette, hogy a telken egy új, kétemeletes városháza épüljön, amelyben nyerjen elhelyezést a postahivatal is. Eme indítványnak háttere feltehetően az volt, hogy Balassagyarmat lakói gyakran panaszkodtak a postahivatal, távírda és telefonközpont rossz elhelyezéséről (a Deák Ferenc és a Szügyi – ma Kossuth – utca sarkán működött, távol esett a városközponttól). Ezzel az elképzeléssel a magyar királyi posta és távírda igazgatójához fordultak, akinek válasza tömör és egyértelmű volt: nem tervezi a postakincstár nagyobb megterhelését.

A megoldást egy egészen új elgondolás jelentette. 1910-ben a város megvásárolta a vármegyeházától kelet felé, a Kender – ma Madách – utca sarkán álló Magyar Király Szállót, és annak helyén tervezte felépíttetni az új közigazgatási központot. Ez az emeletes épület az 1843-as összeírásban még báró Balassa kaszinóépületeként szerepelt. Állaga 1895-re annyira leromlott, hogy a kaszinó igazgatósága új otthont keresett. Schwarcz Ignác tulajdonos átalakíttatta az épületet, s még ugyanazon év decemberében megnyílt a Magyar Király Szálloda, vendéglő és kávéház.

A közigazgatás 1911 őszétől egy Óváros téri épületbe költözött, megkezdődött a régi városháza bontása és a postapalota építése. (Érdekesség, hogy a bontáskor a talapzatban időkapszulát találtak. A két üveglap közé szorított okmányon gróf Zichy Benedek neve volt olvasható. „Az okmány kibetűzés végett a nemzeti múzeumba küldetett.”)

A Magyar Király Szálló 1912-ig fogadta a vendégeket. Közben Wälder Gyula műépítész elkészítette az új városháza monumentális tervét, de ez pénz hiányában nem valósult meg, helyette a szálló épületét alakították át. A végleges terveket Magos (Munk) Dezső készítette, és a kivitelezést is ő végezte. 1914 augusztusában így írt a Nógrádi Hírlap: „A városházán … az emeleten dr. Hermann Károly főbíró és Kosztolányi Gyula főjegyző … a földszinten a pénztár, a rendőrség és a többi hivatalok. Igen impozáns részlete a nagy tárgyalóterem s a széles utcai erkély, mely hazafias tüntetések alkalmával igen alkalmas lesz szónoklatok tartására. A hadiállapotra való tekintettel az átköltözködés minden ünnepség mellőzésével történt.”

Az 1920-as évek elején tervbe vették a városháza Madách utcai oldalának emeletráépítéssel való bővítését, hogy a rendőrséget oda tudják helyezni. A belügyminiszter Magos (Munk) Dezsőt bízta meg a terv elkészítésével. Az 1886 óta községi címet viselő Balassagyarmat 1923-ban elnyerte a „rendezett tanácsú város” rangot. Mire a városháza bővítése 1927-ben megtörtént, a városi rang miatt a hivatal már igényt tartott az épület egészére. Megváltozott a korábbi elképzelés, s most már önálló csendőrségi és rendőrpalotát szándékoztak építtetni a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcában; de ez már egy másik történet…

Ács Zsuzsanna

helytörténeti könyváros