Hídfőkön, hidak mellett gyakori látvány a papi sapkában, karingben álló, kezében keresztet és pálmaágat tartó szobor. Nepomuki János, a 14. század elején született cseh pap egyházjogi doktor és a királyné gyóntatója is volt.

IV. Vencel hűtlenséggel gyanúsította nejét, de János atya nem volt hajlandó elárulni uralkodójának felesége gyónási titkait. A király ezért 1393-ban elfogatta és megkínoztatta őt, majd zsákba kötözve a Moldva folyóba dobatta.

Szentté avatása után Nepomuki Szent János lett a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok, egyes helyeken a fuldoklók és sóbányászok védőszentje.

A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1903. november elsejei száma említi, hogy a balassagyarmati nagyhíd mellett 1866-ban közadakozásból felállított Nepomuki Szent János-szobor már igen megrongálódott, és az új vashíd épültével „a katholikus hivek közt mozgalom indult meg egy uj nep. szent János szobor felállítása végett”. Az adományok gyűjtését Hummer Mihály kereskedő kezdeményezte és vállalta. Az újság közli az adományozók névsorát, és egyúttal azt is, hogy „mivel ezen összeg még nem elegendő egy új szobor beszerzésére, felkéretnek a katholikus hivek, kik még ezen czélra nem adakoztak, adományaikkal a gyűjtő Hummer Mihály ívére immár számosabban hozzá járuljanak.”

A gyűjtés nem fedezte a költségeket. A különbözetet Hummer Mihály fizette, a szobor körül felállítandó vasrácsozatot Aninger Gyula ajándékozta. A szent szobrát 1904 augusztusában állították fel. (Érdekesség, hogy alapzatát az a Vancsó József kőműves készítette, aki később az 1919-es honmentő harcokban hősi halált halt.)

Mindezt nem csak a korabeli hírlapokból tudjuk. 1943-ban az Állami Építészeti Hivatal szélesíteni akarta az Ipoly-hídhoz vezető utat, és a szobrot arrébb kellett helyezni. A talapzat szétszedése közben akadtak rá az állítás tényét megörökítő emléklapra és közadakozási ívre. A szobor áthelyezésekor a régiek mellé egy új emléklapot csatoltak, és mindezeket újra elhelyezték a szobor talapzatában.

Nepomuki Szent János szobra ezután két évtizedig háborítatlanul állt, de az Ipoly szabályozásakor, az 1960-as évek közepén ismét útban volt. Beszállították a főplébánia udvarába, ahol évtizedekig feküdt a fal tövében, hiába szorgalmazta visszaállítását többször is a Civitas Fortissima Kör. 1993-ban aztán a kórház egyik műhelyében felújították, augusztus 12-én felállították a Mikszáth Kálmán utca határátkelőhöz eső vége mellett, az út bal oldalán, az egykori vámház előtti szabad területen, majd 15-én ünnepség keretében újraszentelték.

Az élet nem állt meg, és az újabb fejlesztések megint elsodorták a szobrot. 2007-ben a Tesco áruház tereprendezési munkálataikor elbontották mögüle a volt vámházat, majd – ahogy Reiter Laci bácsi is írta – újra „elfoglalta egykori ideiglenes helyét a plébánia udvarában”. Szerencsére most nem kellett sokáig várni az újbóli felbukkanására, méltó helyet kapott a határátkelő előtt kialakított körforgalomban, ő int búcsút a Magyarországról távozóknak.

Ács Zsuzsanna

helytörténeti könyváros