Fiatal Példakép díjat vehetett át Takács Lilla operaénekes kimagasló művészeti tevékenységéért. Jelenlegi élete Debrecenhez köti, de szívügyének tartja, hogy visszajárjon szülővárosába és minél többször megörvendeztesse a gyarmati közönséget.

– Gyermekként úgy éreztem, hogy az egész életemet le tudnám élni a zeneiskolában. Hét éves koromban kezdtem el furulyázni, majd az ifjúsági kórus tagja lettem. A középiskolai tanulmányaim előtt felvettem a magánének szakot. A Kiss Árpád Általános Iskola és a Rózsavölgyi Márk AMI zenepedagógusainak – Kecskeméthy Lilla, Oláhné Kiss Márta, Palánki Éva, Kocsisné Czifra Klára, Franka Beáta, Barta Enikő – sokat köszönhetek, akik jó alapképzést és sok buzdítást adtak a zenei pályám kezdetén – idézi a régi szép emlékeket Takács Lilla.

A gimnáziumot a Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnáziumban jeles eredménnyel végezte, majd tanulmányait a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán klasszikus ének szakon dr. Iván Ildikó növendékeként folytatta, ahol szintén kitűnő eredménnyel zárt.

Jelenleg a Debreceni Egyetem Opera Mesterszakának hallgatója, számos hazai és nemzetközi elismerés tulajdonosa. A felvidéki KÓTA Díjas Szentkorona Kórus állandó szólistája és kisegítője, akikkel énekelt már Münchenben, Salzburgban, Brünóban és Prágában továbbá hazai és felvidéki templomokban. Jelenleg Boszorkánydal elnevezésű koncertsorozatával járja az országot, amelynek első állomása szülővárosa alma materébe vezetett.

– A tavaszvárás, a mágia a mai napig felkapott téma, amivel a fiatalokat is meg tudom szólítani. Teltházas közönség fogadott, felszabadultan éreztem magam, fantasztikus élmény volt a szeretetteli itthoni közeg – emlékszik vissza az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa.

Erre az évre tartogat még meglepetéseket az énekművész, július végén a hagyományos Nemzetközi Muzsikustáborban Petrovics Emil: Lüszisztraté operájának címszerepét fogja énekelni a Vármegyeházán.

– Nagyon szép hivatás a zenész pálya, csak meggyőződésből, szerelemből lehet csinálni, de akkor meghozza a gyümölcsét. Balassagyarmat mindig az a hely marad, ahol otthon érzem magam, ide köt a múltam, a családom, a barátaim, a régi tanáraim, a kórusok, amikben éneklek. A városi elismerést sokkal nagyobb dolognak élem meg, mint egy versenyhelyezést. Számomra azt jelenti, hogy a városom büszke rám és támogat a további fejlődésemben. Én pedig igyekszem ezt viszonozni, minél többször megörvendeztetni a gyarmati közönséget előadásaimmal. A Fiatal Példakép díjat úgy jellemezném, hogy ez egy valódi ölelés a szülőföldemtől!

Zábrádi Dorottya