A Covid járvány ötödik hulláma már lecsengőben van. A lélegeztetőgép mellett állva Havasi Alina aneszteziológus és intenzív terápiás rezidens doktornő embert próbáló körülmények között küzdött sok beteg életéért. A céltudatos, nagy szorgalommal és munkabírással rendelkező fiatal orvos a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán folytat gyógyító munkát. Hivatásáról és magánéletéről is kérdeztük.

A Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola emelt szintű biológia tagozatán végeztél.

2012-ben sikeres érettségit követően felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára. Az egyetemi évek alatt másoddiplomát is szereztem magyar-angol egészségügyi tolmács-szakfordító képzésen.

Miért választottad az orvosi hivatást?

Emlékszem, hogy 8-9 éves lehettem, amikor édesapámnak volt egy komolyabb műtéte. Szüleim rendkívül hálásak voltak és dicsérték az ellátásban résztvevő orvosokat. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy én is segíteni szeretnék és embereket akarok gyógyítani. Innentől kezdve az iskolában és otthon is céltudatos, határozott és szorgalmas voltam, hiszen már tudtam, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.

Az egyetemet 2018-ban végezted el.

Az ott töltött évek alatt sok minden megtetszett, végül a választásom a gyermekgyógyászatra esett. Közel 2 évet dolgoztam a Semmelweis I. sz. Gyermekklinikán csecsemő- és gyermekgyógyász rezidensként. Itt lehetőségem volt belelátni az aneszteziológiai és intenzív terápiás munkába is. A rengeteg eszköz használata, a kritikus betegellátás, a folyamatos pörgés és a sürgős esetek megoldása rendkívül megtetszett, így hosszas gondolkodás után váltottam erre a területre. A családomnak és a páromnak sokat köszönhetek, ők segítenek céljaim elérésében.

Jelenleg a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán végzed a szakképzést. Mit tudhatunk a gyakorlati munkádról?

Az intenzív osztályon a fő feladatom a kritikus állapotú betegek napi ellátása, folyamatos megfigyelése, lélegeztetése és keringéstámogatása, különböző invazív eszközök behelyezése. Mindezek mellett részt veszek a magyar és az angol orvostanhallgatók gyakorlati képzésében is. A klinika remek hely arra, hogy az ember sokat tanuljon, mert olyan kollégái vannak, akik óriási tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Aneszteziológusként is sok feladatunk van, úgy mint a betegek műtét előtti vizsgálata, annak elbírálása hogy alkalmasak-e műtéti ellátásra és altatásra, a műtéti beavatkozás során a fájdalom csillapítása, a beteg életfunkcióinak folyamatos megfigyelése. Legnagyobb kihívásunk az, hogy a páciensek fájdalom nélkül éljék meg a műtétet és biztonságba legyenek a műtét kockázatait figyelembe véve.

Hogyan éled meg a járvány okozta helyzetet?

A szakmánkból adódóan, aneszt-intenzíves orvosként a Covid járvány nagy mértékben érintett minket. A klinikán is rengeteg lélegeztetésre szoruló beteget láttunk el, akik folyamatos ellátásra szorultak és munkánkat jelentősen megnehezítette, hogy mindezt védőfelszerelésben, napi több órán keresztül kellett végeznünk. A folyamatosan növekvő esetszámok az egészségügy kapacitását sokszor átlépték. Nehéz volt végignézni, hogy fiatal betegeknek sem úgy alakul a sorsa, ahogy azt az ember remélné. Mindez érzelmileg és fizikálisan is megterheli az egészségügyi dolgozókat, én sem maradtam ki belőle. Jelenleg csillapodik a vírus terjedés, de most érzi az ember, hogy mennyire sokat dolgozott és hogy mennyire kimerült, nemcsak testileg, hanem lelkileg is.

A Cserhát Mentőkutyás Egyesülethez 2020-ban csatlakoztál.

A labrador kutyámnak kerestem kutyaiskolát, és mivel az egyesület ezzel is foglalkozik, rájuk esett a választásom. A szervezet főleg karitatív jellegű, a kutyás mentéseken kívül, egyéb szociális segítséget is nyújtanak, amivel a hivatásomból kifolyólag azonosulni tudok. A kutyámat, a képzés során nyomkövetésre is tanítottuk, ami az egyesület egyik fő feladata.

A pörgős hétköznapok után milyen hazatérni?

Sajnos Budapest tud személytelen is lenni, az emberek mindenhová sietnek, nem törődnek úgy egymással, mint egy kisvárosban. Ha Gyarmatra érek, látom a várost, a régi iskolát, találkozok régi ismerősökkel, az jó és biztonságot adó érzéssel tölt el. Kedvenc gimnáziumi tanárommal, Éll Zoltánné tanárnővel az érettségi óta tartom a kapcsolatot, olykor találkozunk és beülünk a kedvenc cukrászdánkba. Amikor az időm engedi, a kutyámmal futok, kirándulok, vagy éppen képzem őt. Ez kapcsol ki a legjobban.

Értékrended?

Továbbra is segíteni szeretnék azoknak az embereknek, akik rászorulnak. Életminőségük javítása lebeg a szemem előtt. Úgy érzem, a jelenlegi munkám ezt teljes mértékben lehetővé teszi. Fontos számomra, hogy az embert teljes egészében gyógyítsuk, ne csak a betegségét.

Milyen feladatok várnak rád?

A szakképzésem szeretném befejezni, hogy szakorvosi tapasztalatra tegyek szert. Az aneszt-intenzív terápia képzés 5 évet vesz igénybe. A szakképzés megszerzése után terveim között szerepel, hogy kipróbáljam magam külföldön is. Magánéletemben a vadászati alkalmassági vizsgára tervezek készülni a kutyámmal, aki rengeteget segít abban, hogy időnként letegyem a terheket, lelkierőt gyűjtsek, és újult erővel vágjak bele a  gyógyításba. Ő az én orvosságom.

Zábrádi Dorottya