A kilométerek mellett vírusokkal is meg kellett küzdenie Rózsa Balázs közismert balassagyarmati kerékpárversenyzőnek.

Sajnos nem kerültek el a betegségek, hiszen kétszer is vírusfertőzést kaptál.

Valóban, sajnos idáig nem volt zavartalan a felkészülésem. December 23-án pozitív koronavírus tesztet adtam, közvetlenül azután, hogy egy másik betegség miatt egy hetet már ki kellett hagynom. A vírusfertőzést követően január közepén kezdhettem el újra mozogni, és január végén az átfogó sportkórházi szűrővizsgálat után kaptam zöld utat a keményebb edzésekre. Összességében közel egy hónapot érdemi edzésmunka nélkül töltöttem egy olyan időszakban, amikor az alapozás kulcsfontosságú. Arról nem is beszélve, hogy a Terepkerékpáros országos bajnokságon sem tudtam rajthoz állni emiatt, pedig jó eséllyel a pódiumon végezhettem volna. Aztán Húsvétkor sajnos egy másik, nem koronavírus fertőzést is elkaptam, mely hatásait hosszútávon megéreztem. Közel 10%-ot romlott a leadott teljesítményem, pedig összességében csak 3 napot töltöttem el a kerékpár nélkül.

Hány viadalon tudtál rajthoz állni?

Március végén már két, Szlovéniában megrendezett, kategorizált, világranglista pontgyűjthető versenyen vettem részt, ahol 150 induló közül a 60-65. helyek között zártam, majd április végén ugyanilyen versenyeken indultunk Lengyelországban, ahol az egyik nap már egy 20. helyezést is elértem. Mindezt két héttel azt követően, hogy a fentebb említett betegség utóhatásaival küzdöttem.

A Tour de Hongrie-n szívesen láttunk volna a magyar csapat tagjaként, ám végül is nem indultál.

Lehetőségem lett volna részt venni a válogatottal, ugyanakkor Dér Zsolt szövetségi kapitánnyal, és klubom, az Epronex-Hungary vezetőjével, Kiss Gergellyel egyeztetve úgy ítéltük meg, hogy jobban járok, ha a szezon hátralévő céljaira koncentrálok, és inkább újból felépítem magam. Személy szerint én sem láttam értelmét annak, hogy csak utazzak a mezőnyben, és passzívan versenyezzek. Hatalmas megtiszteltetés lett volna újból felvenni a címeres mezt, de a magammal szemben támasztott elvárásoknak, nem, vagy csak nagyon nagy szerencsével tudtam volna megfelelni. „Szerencsémre” Nógrád-megyét az idei útvonal nem érintette, és emiatt könnyebb is volt ezt a döntést meghozni.

Milyen állapotban vagy most?

Szerencsére most már magasabb szinten állok, mint a visszaesést megelőzően. Az edzésadataim is azt mutatják, hogy a húsvéti betegségen lassan túllendültem, melynek bizonyítéka, hogy május közepén a Tour de Hongrie-val egy időben megrendezésre került Szekszárd közeli Kajdacs Nagydíjon az első helyen végeztem.

Az elkövetkező hónapokra milyen versenyeket tervezel?

Igazából csak most indul a szezonom, az elkövetkezendő hetekben, hónapokban minden a versenyek körül fog forogni. Júniusban Lengyelországban, majd Ausztriában lesz többnapos versenyünk, június végén pedig Pannonhalmán kerül megrendezésre az Országos Bajnokság. Azt követően 2 másik lengyel többnapos, Székely körverseny, Bulgár körverseny szerepel a programunkban olyan klasszikus egynaposok mellett, mint a magyar, cseh, lengyel, szlovák V4-ek illetve a Gemenci Nagydíj. Hozzávetőlegesen még 30-35 ranglista versenynap vár rám a nyáron.
Célom, hogy az országúti Országos Bajnokságon ismét dobogóra álljak, illetve a Székely körversenyről is hozzam a záró etapról a szokásos top10-es helyezésem. Továbbá jó lenne Bulgáriából idén is trikóval hazatérni…

Civil élet?

Tavaly májusban végeztem, szeptembertől pedig további szakképzésekre iratkoztam be. Ha minden a terveim szerint alakul, késő ősszel végrehajtási szakjogász, illetve sportjogi szakjogász végzettségem is lesz. Bevallom, nem egyszerű két képzést is végezni a sport és munka mellett, de nagy fokú fegyelemmel és precíz időbeosztással eddig megbirkóztam az extra terhekkel. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan jogi irodában dolgozhatok, ahol a sportolásom maximálisan támogatják. Hosszútávon azonban szeretném majd a sportjogi képzettségem hasznát venni.

(szilágyi)

Fotó: Köllő Zsuzsanna, Vanik Zoltán és Vígh Attila