Bölcsészkaron végzett, sörfőzéssel foglalkozik, Európa neves cégénél kapott munkát – Vidó Márk kellően fiatal és tehetséges.
„1995-ben születtem Gyarmaton, a Balassiban érettségiztem, majd az ELTE bölcsészkarán végeztem angol szakon. A kisüzemi sörökkel az egyetemi évek alatt kezdtem ismerkedni, már a szakdolgozatomban is az amerikai mikrofőzdék szociális- és kulturális hatásait kutattam. Dolgoztam 9 hónapot egy autókölcsönzéssel foglalkozó multi pénzügyi osztályán, de már ekkor éreztem, hogy a söripar az egyetlen munkakör, ahol hosszú távon el tudom képzelni magam. ’18 őszén jelentkeztem a MONYO-hoz, ahová fel is vettek, tavaly szeptembertől a Horizontnál dolgozom, szintén sörfőző pozícióban. Szabadidőmben is szeretek sörrel foglalkozni, újdonságokat kóstolni, fesztiválokra járni, ez sokat segít kurrensnek maradni, meg persze jó móka is.”
Első sör.
16 éves korom környékén, valószínűleg (fél)illegalitásban, abban bízva, hogy otthon nem tudják meg.
Balassi.
Jó képességű, de nem kifejezetten szorgalmas embernek tartom magam, különösebb problémám nem nagyon volt semmivel, de ami nem érdekelt, abba nem szerettem energiát fektetni.
Egyetem.
Nem igazán volt ötletem, hogy merre tovább, és jó ötletnek tűnt “nyerni” 3 évet, amíg elvégzem az alapszakot, és ezalatt kitalálom merre tovább. Jól hangzott, de nem működött.
Mire lediplomáztam, már tudtam, hogy sörfőzéssel szeretnék foglalkozni – ez nem túlromantizált küldetéstudat, egyszerűen ez volt az egyetlen olyan terület, amin el tudtam magam képzelni, semmi más nem érdekelt.
Az autókölcsönzős társaság úgy jött, hogy diákként dolgoztam már ott, így könnyebben visszavettek, gondoltam, megfelel, amíg nem találok valami főzdei melót. Tanultam pár dolgot a munka világáról, de inkább az ott szerzett ismeretségek miatt marad emlékezetes.
MONYO.
Ez volt az egyik első újhullámos kisüzemi főzde itthon, 2014-ben kezdték a működést, azóta az egyik legerősebb brandet építették. Kiszerelésre (palackozás, hordózás) kerestek embert, így is vettek föl, de az elejétől mondogattam, hogy igazából a főzés érdekel, így egy hónap után elkezdtek betanítani, majd egy újabb hónap után már egyedül főztem. Az első szűk év akklimatizálódással telt, 2020 tavaszán jött az első saját söröm. Ezután egyre aktívabb részt vállaltam a termékfejlesztésben, és pár receptem piacra is került.
Horizont.
Úgy éreztem, itt jobban tudok fejlődni, a progresszív mentalitásukkal is azonosulni tudtam. A minőséggel kapcsolatban nincs kompromisszum, ami kifejezetten imponál(t) nekem. A feladataim magukba foglalnak a mindennapi takarítástól kezdve, a sörfőzésen át a kreatív receptalkotásig és a fahordóban érlelődő söreinkkel való törődésig nagyjából mindent, nincs két ugyanolyan napom.
Díjak.
A legtöbb verseny, amire sört lehet nevezni, nélkülözi a szakmaiságot, és leginkább arról szól, hogy súlyos nevezési díjakért cserébe nagyjából mindenkinek kiosztanak valami plecsnit, amivel aztán lehet villogni a fogyasztóknak. Ezeknél sokkal értékesebb a fogyasztóktól, partnerektől vagy ismerősöktől érkező őszinte pozitív visszajelzés.
Jó sör.
A legfontosabb, hogy minőségében legyen kompromisszummentes, ha ez megvan, nagy gond már nem lehet. Sokkal többet számít szerintem, hogy az adott helyzethez, hangulathoz passzoljon az ital, ettől tud igazán jó lenni. A kompromisszum mentesség valószínűleg kis költői túlzás, pontosabb talán a lehető legkevesebb kompromisszum vállalása. Konkrét példa lehet egy sör megalkotásánál az árképzés folyamata: találkoztam már azzal az esettel is, amelyiknél egy előre kitűzött fogyasztói árhoz kellett szabni a terméket, ehhez igazítva például az alapanyagok kiválasztását. Ilyenkor ritkán sült el jól a dolog, hiszen a jobb minőségű alapanyag nyilván drágább, de ha a sokszor észszerűtlen limitek miatt a gyérebb minőségűhöz kell nyúlni, az értelemszerűen a végeredményen is érződni fog. A megfelelő útnak ezzel szemben azt tartom, hogy a felmerülő költségek és kiadások határozzák meg a sör árát, semmiképp sem fordítva. Vagy más, hogy egyáltalán milyen jellegű termékeket dobunk piacra: konformistán a vélt fogyasztói igényeket próbáljuk kiszolgálni, vagy inkább beleállunk a népnevelésbe, és olyan söröket, ötleteket valósítunk meg, amikben hiszünk, vagy amikről azt gondoljuk, hogy van létjogosultságuk – még azon az áron is, hogy tudjuk, ebbe sokkal több erőfeszítést és energiát kell fektetnünk.
Civil élet.
Párommal 7.5 éve vagyunk együtt, ebből 10 hónapja házasok, gyerekeket tervezünk.
Külföldre költözés előtt állunk éppen, Hollandiában kaptam munkát. Hatalmas kihívás lesz, tele nehézséggel, ugyanakkor legalább annyi mókára és élményre is számítok, meg rengeteg fejlődési lehetőségre. A cél Alkmaar, a De Moersleutel nevű, európai szinten is kifejezetten jól csengő és magasan jegyzett főzde. A feladatköröm többé-kevésbé ugyanaz lesz, mint a jelenlegi, sörfőzés és az erjedésvezetéssel kapcsolatos feladatok menedzselése. Egy ideje érett már bennünk a gondolat, hogy ki kellene próbálni, milyen az élet egy másik országban, a fő mozgatórugó a kalandvágy és a kíváncsiság, no, meg a szakmai tapasztalatszerzés, így beadtam az önéletrajzom pár helyre, lesz, ami lesz, felkiáltással. Végül meglepően gyorsan összejött a dolog, 3-4 jelentkezés után felvettek ide, na, ekkor már megcsapott a realitás szele…
Tíz év múlva.
Nem igazán van okom panaszra, így ha sikerül ezt a tendenciát tartani, már elégedett leszek!
Szilágyi Norbert