Az esztendő főbb vallásos ünnepei nyár derekától az őszi napéjegyenlőségig.

 

Szent Anna július 26.

Idén július 24-én délelőtt 10 órakor indul az ünnepi processzió a Szentháromság plébániatemplomtól, előtte ájtatosság Szent Anna oltáránál. Itt Franz Anton Maulbertsch oltárképében gyönyörködhetünk. Az oltár a középkori és a barokk Szent Anna kultusz szintézise. Ősi hagyomány szerint Anna meddő asszony volt, évtizedekig nem született gyermeke. A sok imádság és Isten megtermékenyítő áldásának kitartó esdeklése eredményeként megszületett Szűz Mária. Miután férje, Joachim meghalt, Isten rendeléséből újra házasodott. Ismét leánya született, akit az első nagyszerűségéért ismét Máriának neveztek el. Meghalt Kleofás is, és Isten különös rendeléséből Anna újra férjhez ment. Salomástól is leánya született, akit Szűz Mária csodálatos mivoltáért ugyancsak Máriának hívtak. Az oltárkép két oldalán szoboralakban láthatjuk a két fiatalabb Mária nővérüket szemlélő csodálatát. A barokk szemlélet szerinti maga az oltárkép, ahol Láthatjuk a háttérben Joachimot, a kép közepén a leány Szűz Máriát, amint a messiási jövendöléseket olvassa, és karszékben Szent Annát, akinek komor tekintetén tükröződnek a Messiás előre megjövendölt megváltó szenvedései.
Az idei, jubileumi búcsút Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök úr vezeti.

Porciunkula, augusztus 2.

A franciskánus rend három ágának: a ferencrendieknek, minoritáknak és kapucinusoknak, továbbá a velük kegyelmi közösségben élő világi- vagy harmadrendnek nagy ünnepe. Assisi egyik terén Spoleto mellett egy fenséges templom és zárda található. Ennek a templomnak van egy kápolnája, mely a Porciunkula nevet viseli. Ez a név onnan ered, hogy egy jámbor lélek, akinek telkén ez a kápolna állott, örökségként a Benedek-rendre hagyományozta telkét. Ezt később Assisi Szent Ferencnek ajándékozták, aki e kápolna mellett telepedett le, s lett legkedvesebb helye. Ez volt az első rend, vagyis a férfiág bölcsője. Itt lett apáca Szent Klára, a női ág, vagyis a második rend társalapítója. Itt halt meg Ferenc testvér.
Kései legenda szerint egyszer Jézus és Mária jelent meg a kápolnában Ferencnek. Felszólították, hogy kérjen valami nagy kegyelmet. Azt kérte, hogy mindenki, aki ezt a templomocskát meglátogatja, teljes búcsút nyerjen. A kérést Krisztus helybenhagyta és Ferencet a pápához utasította. III. Honorius teljesítette Ferenc kérelmét. Az idők folyamán a Porciunkula-kiváltságot a Szentszék a világ minden franciskánus templomára, így Szécsényre, Fülekre és Gyöngyösre is kiterjesztette. A föltételek: gyónás, áldozás, a templom meglátogatása és hat Miatyánk, hat Üdvözlégy, hat Dicsőség elvégzése a pápa szándékára. Ez egy időszakon belül többször is elismételhető és a purgatóriumban szenvedő lelkekért is felajánlható.

Urunk színeváltozása, augusztus 6.

Jézus isteni dicsőségének felragyogása emberi testében a Táborhegyen még a feltámadás előtt, a kiválasztott apostoloknak adott megvilágosító kinyilatkoztatásként. A szécsényi ferences templom titulusa és búcsúünnepe. A nándorfehérvári győzelem híre e napon jutott el III. Kallixtus pápához, aki a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezette magyar hadak török túlerővel szembeni színeváltozása hálaemlékezetére tette az ünnepet az Egyházban egyetemessé. Ez Kapisztrán révén a franciskánus obszervancia dicsősége is. A Táborhegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát a magyar szalvatoriánus provincia. A déli harangszót is a pápa rendelte el, hogy a török elleni összefogásra, a küzdelem sikeréért végzendő imára figyelmeztessen, illetve inspiráló hálajelként a nándorfehérvári győzelem emlékezetére.
Nagyboldogasszony – Szűz Mária mennybevétele, augusztus 15. Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megülte, Nagyboldogasszony tiszteltére létesítette a székesfehérvári bazilikát, királyaink koronázó és temetkező helyét. Már Árpád fejedelem fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot, de az ő patronátusa alatt állott az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház, mind a szent király alapításai, aki a hazát Boldogasszony országának nevezte. Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Az országot, vagyis önnön uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta. Mária az Árpádoknak s általuk a magyarság mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja. A Boldogasszony kultuszában és a Hozzá való ragaszkodásban uralkodó Szent István király és életműve szakrális hitelét mutatja, hogy első máriás királyunk Nagyboldogasszonykor boldogasszonykor boldogult meg, és utolsó, nemzeti sorsmeghatározó cselekedetével ekkor ajánlotta végrendeletileg hazánkat Boldogasszony oltalmába: „… ez világnak megépítő nemes Asszonya dicsőséges Szűz Mária! Te szentséges kezeidben és oltalmad alá adom és ajánlom anyaszentegyházad, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetemben. És ez szegény országot mind bene való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben… és az én lelkömet Te szent markodba.” (Érdy-kódex) Szent királyunknak, Istvánnak, Boldogasszony pártfogoltjának megadatott, hogy Mária mennybevételének napján ő is odavitessen. Nagyboldogasszony ünnepe Mátraverebély-Szentkút főbúcsúja. A Palócföld másik ősi zarándokhelyén, a karancs-hegyi kegykápolnánál az ünnep vigíliája éjjelén tartották a Mária temetése archaikus népi rítust. Elészítették Mária halotti szobrát és koporsóját, virágdíszbe öltöztették, fölravatalozták. Az ájtatosságot, imádságokat énekeket követően mintegy temetési menetként körmenetileg megkerülték a kápolnát a koporsós Szűzanyával. Amikor visszaérkeztetek a kápolnába, imádságos lélekkel szemlélték, hogy emberek Mária testét kiveszik a koporsóból. Más emberek addigra kibontották a kápolna héjazatát, és lenyúlva átvették a Szűzanyát, s láthatóvá vált Mária mennybevétele.

Szent István király, augusztus 20.

A szakrális hagyomány és tudat szerint István az ország és nemzet mennyei patrónusa, istápja. István születését csodás jelek kísérik, akárcsak korábban Álmosét. Szentté avatásakor is természetfeletti történések voltak, melyre 1083. Nagyboldogasszony napján készültek. Szent László király vezetésével kezdték az oltárra emelést, de a szarkofágot fedő követ nem tudták elmozdítani. László háromnapos böjtöt rendelt el, de az István koporsóját fedő követ ekkor sem tudták elmozdítani. Testvérviszály dúlt ugyanis ebben az időben László és unokatestvére, Salamon között, utóbbi visegrádi fogságban sínylődött. Ekkor egy Karitas nevű bakonysomlyói apácával égi kinyilatkoztatás közölte, hogy mindaddig nem férhetnek hozzá a szent király testéhez, míg a korábbi király, Salamon börtönben sínylődik – István az égből is megbocsátásra, békére intette a magyarokat. László így elengedte Salamont, majd ismét háromnapos böjtöt rendelt. Mikor harmadnapon a szent maradványok átviteléhez kezdtek, oly könnyedén emelték fel a koporsóra nehezedő hatalmas követ, mintha súlya se lett volna. Véget ért hát a harmadnapi vecsernye, s mindenki várva várta az isteni irgalom jótéteményeit a boldog férfi érdemeiért; Krisztus nyomban meglátogatta népét, és mennyei csodajelek árasztották el a szentegyház térségét. István király testét 1083. augusztus 20-án emelték oltárra. Székesfehérvári sírja híres búcsújáró hely lett. Legfontosabb ereklyéje a szent király koronája melyet/akit szinte élő személyként tiszteltek: a megkoronázott király a szertartás által nemcsak közjogi elismertetésben, hanem István és koronája szentségi karizmájában részesült. Az Árpádok kihalása után is mindig ügyeltek a származás folytonosságára és hivatkoztak arra, hogy a király egészen IV. Károlyig Árpád, illetőleg Szent István véréből származott.
Keresztelő Szent János vértanúsága és a mohácsi vész emléknapja, augusztus 29. Urunk színeváltozása ünnephez hasonlóan e napban is összekapcsolódik az egyetemes keresztény és a magyar történelem. Keresztelő Szent János helytelenítette, hogy Heródes Antipász testvére feleségével él együtt, amiért bötönbe vetették, majd a feleség, Heródiás fondorlatos kérésére lefejeztették (Salome tánca).
Keresztelő János fővételének gyászos magyar vonatkozása is van. Ez a nap jelzi a naptárban a középkori magyar állam, nemzetünk nagy létének bukását: 1521. augusztus 29-én foglalta el a török az ország kapuját, Nándorfehérvárt (Belgrád), 1526. augusztus 29-e a megsemmisítő mohácsi csatavesztés dátuma, 1541. augusztus 29-én került az ország fővárosa, Buda is a török hatalmába, majd 150 esztendőre. Az egybeeséseket már a kortársak is baljós jelnek tekintették, az utókor pedig éppen ezért mély gyászban ülte meg e napot. A mohácsi csatavesztést a nap liturgiájába a római egyház is beépítette.

Kisasszony, Szűz Mária születése, szeptember 8.

„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát.” (Teleki-kódex) Az ünnepnap hajnalán szokás a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Palóc asszonyok egyor sokfelé, így Ipolynyéken is ilyenkor a felkelő Napban rózsahullást, bölcsőt, örvendező angyalokat láttak. A szent leszármazás rendjében Mária születését mutatja a gyöngyöspatai Jessze-fája oltár. Mária születése régi bölcsős oltárképét még láthattuk Dacsókesziben, és ábrázolását megtaláljuk kegyhelyeken is.
Mária nevenapja, szeptember 12. Az egész Egyház számára az ünnepet Szent XI. Ince pápa rendelte el a török felett Bécsnél 1683. IX. 12-én aratott győzelem emlékére. Bécs ostroma alatt Lipót és udvara Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának is szakrális szimbólumává lett és villámgyorsan elterjedt, főleg a német telepesek révén hazánkban is. Az ünnep a váci Hétkápolna kegyhely fő búcsúnapja.
Szentkereszt felmagasztalása, szeptember 14. Nagy Konstantin császár édesanyja, a később szentté avatott Ilona buzgólkodására 320. szeptember 14-én ásták ki a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt előkerült, külön a titulus, vagyis az INRI–tábla, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett megállapítani, hogy a három közül Krisztus melyiken adta ki lelkét. Ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz. Az egyiktől meggyógyult. Így jelentődött ki, hogy melyik Krisztus keresztfája. Az e titulus szerinti nádujfalui templom régi oltárképén megragadó az áhítat, mellyel a megkerült Szent Keresztet fogadják. A Szent Kereszt híres kegyhelye található Kékkőn és Selmecbányán.

Hétfájdalmú Szűzanya, szeptember 15.

Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzően éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon kerül sor. az egri Servita templomban szeptember harmadik, a gyöngyösi ferenceseknél szeptember 4. vasárnapján tartják a búcsút.

Szent Mihály, szeptember 29.

Fény és sötét, hit és hitetlenség, krisztusi és démoni, egészség és betegség, szépség és rútság, tisztaszívűség és mocsok, ártatlanság és vétek, élet és halál, fönt és lent, bent és kint, menny és pokol. Jónak és rossznak ősi szembenállásai. Égi vonzás és ördögi csábítás antagonisztikus erőterében való tájékozódás, hovatartozás a kezdetektől küzdelmes sorskérdés az ember számára. Ennek egyik jellegzetes sarokpontja az őszi napéjegyenlőség, amikor a napi világosságot utoléri a sötétség. Ünnepe Szent Mihály napja.
Szent Mihály arkangyal a mennyei seregek fejedelme, az Utolsó Ítélet angyala, az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. A jó angyalok vezetőjeként Mihály legnagyobb ellenfele Isten elbukott teremtménye és birodalmának lázadó alattvalója, a Sátán. Az ellene folytatott szent harcában a hívők védelmezője. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Már a haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Mihály teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Ipolykiskesziben, Varsányban és Herencsényben Szent Mihály ősi templomait találjuk.

dr. Limbacher Gábor
múzeumigazgató