A tudomány egy olyan pálya, ahol az ember civilben is kutató marad. Egyben egy felfogás módot is megkövetel, ami mindenhová elkísér és egy példamutatást jelent, amihez civilben is tartom magam – vallja a gyarmati származású Szabó Borbála, aki fiatal kora ellenére céltudatosan vágott bele németországi karrierjébe, ahol kiemelkedően fontos kutatómunkát végez ökotoxikológusként.

Mikor szerettél bele a természettudományokba?

Gyerekként is nagyon érdekeltek a természeti dolgok, különösen az állatok. Kezdetben paleontológus, egyiptológus és állatorvos szerettem volna lenni, aztán ezt a korszakomat az általános iskola, gimnázium végére kinőttem. Majd úgy alakult, hogy az Állatorvosi Egyetem biológia szakán kötöttem ki és végül beláttam, hogy ez passzol a legjobban a habitusomhoz. Innentől kezdve elég céltudatos voltam, hogy elérjem a PhD fokozatot, ami a belépő a kutatók világába.

Mi a pontos szakterületed?

A Szent István Egyetemen az Állattani és Állatökológiai Tanszéken végeztem a doktori munkámat. A BSc-n szünbiológia szakirányt végeztem, míg MSc-n a zoológia szakirányt, de a szakdolgozataim és a doktorim alapján ökotoxikológus vagyok, aki a környezeti szennyezők természetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Az én specialitásom a talajállatok és azon belül is főleg az ugróvillások, továbbá stressz ökológiával foglalkozok, fő területem a szennyező anyagok által okozott stressz.

Mivel telnek a napjaid?

A Brémai Egyetemen dolgozok a Környezetvédelmi Kutatás Fenntartható Technológiák Intézetében, Professzor Juliane Filser Általános és Elméleti Ökológia csoportjában. Mostani munkám az ökotoxikológia területén mozog. Elnyertem az Alexander von Humboldt Postdoktor ösztöndíjat, aminek a keretében azt vizsgálom, hogyan hat a klímaváltozás a gombaölőszereknek a toxicitására az ugróvillásokra, a talajmikróbákra és az ugróvillás mikrobiomra. Ez a projekt az EClimaTox. A klímaváltozásról mindenki tudja, hogy a klíma folyamatosan melegszik, azonban az extrém időjárási események, a hőhullámok, szárazság, hideghullámok és extrém eső is gyakrabban előfordul, ezeknek a hatását is szeretném megvizsgálni. Vajon ettől mérgezőbb lesz egy gombaölőszer a hasznos szervezetekre? Vagy tompul a hatása? Ez az alapfelvetés az én feladatom, hogy ezekre a kérdésekre választ keressek. Ezt különböző kísérletek elvégzésével teszem meg. A munkámnak része, hogy rengeteg szakirodalmat olvasok, próbálom megtalálni, amit eddig tudunk erről, illetve próbálok más problémákból információt kiszűrni és alkalmazni erre a problémára. Miután az elemzésekkel válaszokat kaptam a kérdéseimre, ebből tudományos cikket írok azokkal, akik részt vettek a munkámban. A biológia csapatsport pont amiatt, hogy sok tudományterület ismerete szükséges egy kérdés megválaszolásához. Gyakorlatilag a feladatom, hogy problémákat oldjak meg addig a pontig, amíg választ nem kapok a kezdetben kitűzött kérdésre, vagy rá nem jövök, hogy rossz volt a kérdés és új kérdéssel kell elölről kezdeni a folyamatot.

Szakmai elismeréseid?

Korai sikereim közé tartozik, hogy elnyertem a Köztársasági Ösztöndíjat, illetve az Országos Tudományos Diákköri versenyen a szekcióm első helyezettje lettem. Meghatározó volt, hogy a doktorim alatt kétszer is ki tudtam menni Amszterdamba a Vrije Egyetemre kutatni Kees van Gestel ökotoxikológia csoportjába, aki elég nagy névnek számít a szakmában. A doktorim alatt elnyertem az Új Nemzeti Kiválósági Program Predoktori ösztöndíját fél évre. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületének egy éve vagyok a tagja. Cikkeim közül nyolc van felső kategóriás lapokban, ebből négy a legjobb D1-es kategóriában jelent meg. A legnagyobb áttörést mégis az Alexander von Humboldt Ösztöndíj elnyerése jelentette, amely egy nívós nemzetközileg elismert ösztöndíj. Ez egy nagy áttörés és biztos vagyok benne, hogy sokat egyenget a jövőbeli utamon.

Hogyan látod a múltat?

Mindig szívesen és nosztalgiával gondolok a Szent-Györgyire, nekem az a téglaépület mindig különleges helyet foglalt el a szívemben. A tanuló évek sok pozitív változást hoztak az életemben. Itt kezdtem igazán megtalálni a helyemet, és van olyan barátom abból az időszakból, akivel mai napig szoros kapcsolatot ápolok. A Művház pedig örök emlék lesz. Szerettem, hogy ott van a könyvtár és akár szünetben is átléphetek egy könyvért.

Mi a hitvallásod?

Igyekszek mindent a szabályok szerint becsülettel elvégezni és példát mutatni. Fontosnak tartom a környezetvédelmet és az egyéni felelősségvállalást. Szelektálok, az elektronikai hulladékot mindig a megfelelő helyre adom le, jelenleg biciklivel járok munkába. Ökotoxikológusként nem akarom szaporítani a szennyezők sorát, ezért igyekszek egy tárgyat addig használni, amíg bírja, ezzel is elkerülve a környezetszennyezést. Szerencsére ragaszkodom a tárgyaimhoz, ezért nem jelent problémát, hogy tíz évre veszek bakancsot.

Merre tovább?

Európán belül szeretnék maradni. Nagyon jól érzem itt magamat és még sok felfedezni való vár rám. Fontos, hogy stabil helyet találjak kutatóként, de ehhez nagyon sokat kell még bizonyítanom és meg kell nyernem egy igazán nagy nemzetközi pályázatot. Sok munka áll előttem. Bréma egy nagyon jó indítása ennek.

Zábrádi Dorottya