December 3-án az Artéria Művészeti Klub rendezvényére szólt a meghívó. A plakáton József Attila ismerős alakja, mellette a cím, Az én József Attilám, s alatta a színművésznő és a tangóharmonikán közreműködő neve: Gubík Ági és Nagy Péter János.

Még időben, de utolsónak érkeztem. Egy szék maradt üresen, ami rám várt. Már szólt a műsorra hangoló zene. És akkor megszólalt a művésznő. Hangjának tisztaságára, szép, érthető beszédére mindnyájan felfigyeltünk.

Az első percekben József Attila önéletrajzi írásával, a Curriculum vitae-vel mindnyájunkat beavatott a költő életének történetébe, gyermek- és felnőtt korába. A hozzáértő módon kiválasztott tizenöt vers, amely ezt követően elhangzott, párosult a mesteri előadásmóddal. A nézőközönség részéről a megtisztelő figyelem, a mély csend ugyanolyan drámainak hatott, mint az előadás.

Gubík Ági nagyon szereti, és versei alapján ismeri is a költőt. Tud vele azonosulni. Verseskötete ott van az éjjeli szekrényén, mert minden este elalvás előtt elolvas belőle néhányat, és időnként felfedez egy-egy új költeményt. 

Az elhangzott versek a hallgatóságra mély benyomást gyakoroltak. A művésznő verstudása, érzékeny előadásmódja hűen tükrözték azt, hogy kétséget kizárólag övé József Attila. Övé az álmodozó, az éhező, az anyjáért síró, az öngyilkosságon gondolkodó gyermek, a világot érzékenyen látó, a bölcs, az igazságért áhító, a hiába szerelmes, a társra vágyó férfi. És akkor ott, abban az órában a művésznőt és József Attilát is a szívünkbe zártuk, a mieink lettek.

A XX. század eleji miliőt elénk varázsló, tangóharmonikán megszólaló muzsika felerősítette a versek mondanivalóját. Hol a zene folyt át a szövegbe, hol a harmóniákba csúszott bele a vers. A két művész tekintetével is követte egymást. Azt lehetett érezni, hogy a dallam, a ritmus, a vers benne van a zsigereikben. Nagyon értik a muzsika, a költészet és egymás rezdüléseit.

Köszönjük szépen az élményt, és azt is, hogy 85 évvel később, halálának napján, Gubík Ági és Nagy Péter János segítségével emlékezhettünk meg Balassagyarmaton az Artériában József Attiláról, az egyik legnagyobb magyar költőnkről.

Pásztor Éva