„Századunk nem úgy indult, ahogy szerettük volna, és nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. A világot mindannyian, együtt alakítjuk, van beleszólásunk, hogy milyenné válik. Ha magamat építem, a világot is építem.” Többek között ezekről beszélt Párkányi Raab Péter, Balassagyarmat Kossuth-díjas szobrászművésze.

Milyen évet tudhat maga mögött?

Termékenyt. A körülöttünk zajló világpolitikai események ellenére rengeteg jó dolog ért, sok felkérésem, megbízásom volt. Év elején az Operett Színházban felállítottuk Fényes Szabolcs zeneszerző szobrát, szeptemberre elkészült és a Szent kereszt felmagasztalásának ünnepén felszentelésre került Péliföldszentkereszten a Via Lucis. Októberben Bátonyterenyén ünnepeltük meg az iskola névadójának, Szent II. János Pál pápa bronz szobrát. Hamarosan felavatásra kerül Szingapúrban Semmelweis Ignácról készített szobrom. Jelenleg báró Wesselényi Miklós szobrán dolgozom, amely Balatonfüredre kerül. Éppen a napokban fejeztem be a gipsz modelleket. Ez egy két alakos, kőből készülő kompozíció, a végleges faragás jövő nyár közepére készül el. Örömteli volt az évem szakmailag, de ugyanezt mondhatom el privát emberként is, ugyanis kisebbik fiam, Marcell megnősült, így csodálatos családi eseményt is ünnepelhettünk.

A Via Lucis szoborcsoport igazi kuriózum. Az Örömút, vagy a Fény Útja egész Európában ritkaság.

Magánadományból készült, tavaly tavasszal az adományozó keresett meg és kért fel a tervek elkészítésére. Érintőlegesen már találkoztam az Örömút fogalmával, ám a munka megkezdésekor ismertem fel a Via Lucis nagyszerűségét és fontosságát. Csodálatos a hely, ahova került a 14 stáció. Péliföldszentkereszt a régió búcsújáró kegyhelye, a települést a 13. századtól említik az okiratok. Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtetett a nazarénusoknak, akik 1763 és 1770 között működtek itt, utánuk a pálos rend letelepítését kísérelték meg.  1913 novemberétől a kegyhelyet a Don Bosco Szalézi Társaság vette át, 1950-ben a rendet feloszlatták, az épületeket államosították. 1992-től kezdve fokozatosan visszaköltözött a kolostorba a rend, a szaléziak ifjúsági oktatási központja működik itt, templommal, rendházzal.

Mit kell tudnunk az alkotásról?

Az Örömút a Keresztút mintájára szintén 14 stációból áll, a feltámadással kezdődik, és a mennybemenetellel, majd a szentlélek visszaküldésével zárul. A közöttük lévő stációk ismeretesek számunkra a Bibliából, valamint kitűnő középkori, reneszánsz és barokk mesterek remekműveiből. A stációk magas domborművekként süttői kőtömbökbe lettek faragva, a kőtömbök pedig tardosi vörösmárvány lábazatot kaptak. Ezek a faragott sztélék fent kereszt formában végződnek. A 14 stáció 14 különböző formájú keresztet hordoz, a keresztformák a nagy Magyarország különböző területeiről ismeretesek.

Louis Évely, belga katolikus pap a szenvedéstörténethez hasonló keresztút mintájára gondolta ki az örömút állomásait még a 60-as években. Mit üzen a szobrászművész számára?

Főiskolásként, az utolsó évben egy Corpust mintáztam. Könnyedén ment. Zsigerből. A szenvedéstörténetet magunkban hordozzuk. Az öröm útjának bejárását meg kell tanulnunk. Nincs öröm bánat nélkül, nincs világosság sötét nélkül, nincs fény árnyék nélkül. Alkotó emberként hiszem, hogy utunkat nem mi választottuk, hanem arra ki lettünk jelölve. Hiszek abban, hogy küzdelmeink, stációink építenek bennünket, és célunkat csak ezek végigjárásával érhetjük el.

„Ne csak kálváriát járjunk, hanem örömutat is!” Miért fontos ez?

A húsvétot megelőző nagyböjt péntekjein a katolikus hívők keresztutat járnak, amely a templomokban, illetve a szabadtéren lévő kálvária tizennégy stációja előtti imádságból áll. Amikor a 14 stációt végigjárjuk, a teljes történet felénél megállunk. Tisztelgünk a szenvedéstörténet előtt, végigjárjuk a Krisztusi utat a megfeszítésig, de nem ünnepeljük meg mindazt, amiért ez a szenvedés történt. A lényeg veszik ki a megemlékezésből, a cél, a feltámadás, a mennybemenetel és a szentlélek visszaküldése. A keresztény emberek sokat szenvedtek az elmúlt két évezredben, napjainkban ismét támadnak minket hitünkért, vallásunkért. Nem véletlen, hogy ez az újkori ájtatosság éppen most születik meg, formálódik, hiszen a Via Lucis pár évtizedes múltjával még újszülöttnek számít. Sötét időket élünk. Kétezer éve járjuk a kálváriát, megérettünk rá, hogy Örömutat is járjunk, és megünnepeljük a világosságot.

II. János Pál pápa derűs szobra kapcsán így fogalmazott: „a szentek köztünk járnak”.

Egyszer egy jóbarátom azt mondta, a zsenik köztünk járnak, ezt gondoltam tovább. II. János Pál pápával sokan személyesen is találkozhattak, valószínűleg nem sejtették, hogy olyan embert érinthetnek, akit pár éven belül szentté avatnak. Ennek számomra üzenete van. Ha ez megtörténhet, hogy egy szent emberrel beszélhetsz, minden előfordulhat. A fénynek diadalmaskodnia kell a sötétség felett, és ennek mi is részesei lehetünk.

Mire készül a közeljövőben?

Sárba Katalinnal készítettünk egy fotósorozatot a Via Lucis-ról, ezt az anyagot visszük különböző helyekre, szervezzük vándorkiállítássá. Hirdetjük az igét, visszük az üzenetet.

Tavaly azt mondta egy interjúban: “Az élet gondoskodik róla, hogy józan maradjak. Két lábbal állok a földön, de közben mindig az eget kémlelem.” Mit lát és érez most?

A képzőművész lét egy küzdelmes élet. Századunk nem úgy indult, ahogy szerettük volna, és nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. A világot mindannyian, együtt alakítjuk, van beleszólásunk, hogy milyenné válik. Ha magamat építem, a világot is építem. Weöres Sándor szavaival búcsúzva: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”.

Szilágyi Norbert

Fotó: Sárba Katalin