Balassagyarmat Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Balassagyarmatért Emlékérem kitüntetést adományozott Dr. Bacskó József egykori iskolaigazgató, volt alpolgármester, önkormányzati képviselő részére az iskolájáért, városáért végzett több évtizedes kitartó, önzetlen munkája elismeréseként.
Dr. Bacskó József 1939-ben született Szandán. A Balassi Bálint Gimnázium elvégzése után 1962-ben az esztergomi Tanítóképzőben tanítói diplomát szerzett. Tanítóként dolgozott Magyarnándorban, Herencsényben, majd Cserhátsurányban. Már fiatal korában is Herencsényben a falu kulturális és sport életében vállalt főszerepet. Focicsapatot, Röpülj Páva kört, pingpong szakosztályt vezetett.
„Jó érzés visszaemlékezni ezekre az évekre, hiszen az iskolai munka mellett, nyugodtan mondhatom, szép eredmények születtek számos területen. A férfi futball csapat feljutott a megyei bajnokságba, a női kézilabda csapat a járási bajnokságban játszott eredményesen, jól szerepeltünk a falusi szpartakiádokon sakkban bejutottunk az országos döntőkbe, atlétikában általában megyei másodikok voltunk, de egy-egy sportolónk eljutott az országos döntőig is. Hasonló eredményeket értek el kultúrcsoportjaink is. A 40 fős Röpülj Páva csoporttal a megyei településeken túl más megyékben, sőt a Balaton környékére is eljutottunk, ami nagy szó volt abban az időben.”
Az egri Tanárképző Főiskolán 1972-ben biológia, majd 1975-ben földrajz szakon diplomázott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógia szakán 1979-ben, történelem szakán 1994-ben szerzett diplomát. Szeretett városa életébe 1974-től kapcsolódott be, ahol a Madách Imre Kollégiumban főhivatású nevelői kinevezést, majd kollégiumi igazgató helyettesi megbízást kapott. Ez időben szerzett történelemből doktori címet.
„Végzettségemből kifolyólag a mezőgazdasági szakmunkás iskolánál kaptam állást Gyarmaton, de a városvezetés átvezényelt a fiú kollégiumhoz, mondván nagyobb szükség van ott rám. Őszintén megmondva nem nagy kedvvel fogadtam az újabb ajánlatot, mivel régi emlékeim nem voltak jók az oktatásnak eme ágáról. A kollégiumi évek alatt sok kihívással kellett szembenéznem. Először is rendezni kellett a kollégium belső feltétel rendszerét, mivel a fiúkollégium – a Pintye ügyből kifolyólag – ekkor költözött a leány kollégium helyére, valamint legfontosabb feladat volt a tanári testület kiépítése és felkészítése a munkára. A kollégium vándorlása tovább folytatódott, a Hunyadi utcai mezőgazdasági iskola kollégiumába költöztünk, majd megépült az új kollégium az Ipoly parton. Természetesen nem kis feladatot jelentett a tanulók és a dolgozók beilleszkedése az új környezetbe, rendszerbe, nem is szólva a rendeletekről. A következő években újabb és újabb kihívásoknak kellett eleget tenni. Helyet kellett biztosítani a honvéd kollégium tanulóinak, tanárainak, mivel a megyeházi honvéd kollégium nem készült el időre. Vezetőváltást követően a Balassi Bálint Gimnáziumban bevezetésre került az Arany János Program. Az ide felvett tanulókat is nekünk kellett elhelyezni.”
A Mikszáth Kálmán Kereskedelmi, Vendéglátó Idegenforgalmi és Gazdasági Középiskola (KÉVIG) és jogelődje igazgatója volt 1987-2002-ig, nyugdíjba vonulásáig. Vezetése alatt szinte évente bővült a szakképzés, és az intézményből szakácsok, cukrászok és felszolgálók, kereskedelmi végzettségű szakemberek sokasága is kikerült. Nemcsak a képzések beindításában járt élen, ahhoz megteremtette a Bajcsy utcában a tárgyi feltételeket is. Nevéhez fűződik a tankonyha a tanboltok és a diákétkeztetés kialakítása. Nemzetközi kapcsolatokat épített ki hasonló képzést folytató francia, olasz, német, szlovák, ukrán, svájci és spanyol intézményekkel, ezzel is öregbítve városunk hírnevét. Évente nemzetközi rendezvényt szervezett, ahol az iskola szakácsai, cukrászai mérték össze tudásukat külföldről meghívott iskolák tanulóival.
„Diákjaink szép eredményeket értek el a városban, ahol 1500 tanulónak főztünk naponta, de voltak tanboltjaik, ahol tanulóink voltak az eladók. Részt vetünk hazai és nemzetközi szakmai, kulturális, valamint sport versenyeken, bekapcsolódtunk a nemzetközi projekt rendezvények, kutatások munkáiba: vendéglátás-idegenforgalom területén Spanyolországban, Olaszországban, Szicíliában, Szlovákiában; pénzügyi-közgazdasági vonalon Németországban, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában. Iskolánk rendszeres tagja volt a Salzburgi világversenyeknek, 2002-ben egyik tanulónk 1. helyezett lett. Jelentős hazai versenyeink is voltak ősszel és tavasszal, melyeken 300-400 külföldi tanuló is részt vett. A versenyek szakmákból, sportból és kulturális műsorokból álltak össze. Rendezvényeinkre több külföldi és belföldi vezető is ellátogatott.”
A 2002. évi önkormányzati választásokon önkormányzati képviselő lett, a Képviselőtestület pedig főállású alpolgármesternek választotta. Alpolgármesterként kiemelkedő szerepe volt abban, hogy az Ipolyparti állami területek önkormányzati tulajdonba kerültek.
„A politikai évek alatt többek között olyan széleskörű, a várost érintő feladatokat kellett ellátnom, mint a Nyírjesi tavak rekonstrukciója, a kórház építése, az új autóbusz-pályaudvar építése, a Tesco és a Spar üzletházak építése körüli munkák. Részt vettem az országos közútfejlesztési értekezleteken, pályázatokat készítettünk városi utak felújítására, illetve kiépítésére. Elkészítettük az északi elkerülő út – mindkét irányba kimenő – kiviteli terveit és a déli elkerülő (ipari feltáró) út tanulmányi terveit. Foglalkoztunk még Losonc-Balassagyarmat közötti vasúti közlekedés beindításával, továbbá sikerült felszámolni Kóváron a cigánytelepet. A választókerületemben sok fejlesztés valósult meg: tornaszoba létesült az Ifjúság úti óvodában, elkészült a gyógyszertár, illetve a Szabó Lőrinc Általános Iskolának sikerült megépíteni a bal oldali szárnyát.”
Nyugdíjas éveit jelenleg is aktívan tölti. Szabadidejében gyógynövény és fűszernövény termesztőként tevékenykedik, vidéken földet művel és a környékbeli önkormányzatokat segíti tanácsaival megkeresés esetén. Nős, két gyermek édesapja és három unoka boldog nagypapája.
„Köszönöm szépen azoknak, akik támogatták, hogy én kapjam a szép, városi kitüntetést. Jóleső érzés, hogy szeretett városom elismert a Pro Urbe-díjjal.”
Zábrádi Dorottya
Fotó: Sümegi Tamás
