„…Mert az ő ajkaikon testesül meg a magyar átalakulás” – így fogalmaz már 1848 március 13-án a Balassagyarmat vármegyei közgyűlés határozatának indoklása, mely szerint olajfestményeket kell állítani a díszteremben Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Batthyány Lajos portréjával – kezdte mácius 15-i ünnepi beszédét Csach Gábor polgármester.

– Az akkor alig ötezer fős Balassagyarmaton a reformkor szabadelvű és függetlenségi gondolkodása hamar gyökeret vert. Így nem csoda, hogy Nógrád Vármegye a forradalom után pár nappal március 24-én megválasztja az első független magyar kormányra felesküdött új választmányát. 25-én már Nemzetőrség felállításáról is gondoskodik: júniusra 329 fős, zömmel hazafias fiatalokból álló nemzeti őrséget hoz létre Balassagyarmat. Heteken belül mindenhol megalakulnak a községi választmányok és a községi bíróságok is – emlékeztetett a város első embere.

Csach Gábor elmondta, a ’48-as forradalom legnagyobb vívmánya a feudalizmus felszámolása volt: a közteherviselés vagy a jobbágyság úrbéri kötelezettségeinek eltörlése döbbenetesen radikális változást hozott Magyarországon. Tulajdonképpen egy 800 éves rendszert hetek alatt, véráldozat nélkül változtatott meg Magyarország első független kormánya. A lakosság több mint 70%-a jobbágysorú volt hazánkban, akik földesuruknak ingyen munkával és beszolgáltatásokkal tartoztak. Ezen kötelezettségük az áprilisi törvényekkel varázsütésre megszűnt, és vagyon esetén még szavazati joghoz is jutottak. Balassagyarmaton két jobbágy került a város akkori képviselő-testületébe, az új választmányba.

Balassagyarmatot is elfoglalták a császári seregek 1849. január 18-án, egészen április 11-ig császári megszállás alá kerültünk. Ám az ellenállás ekkor sem szűnt meg: se a vármegye, se a városi tanács nem tett esküt a császárnak, rendszeresek voltak a plakáttépések, a kollaboránsok megverése. A császári tiszteknek egyedül szállást adó Jaulusz Samu kocsmárost pár nappal később félholtra verik a nemzeti ifjak. A császári fekete-sárga csíkos festéseket éjszakánként rendszeresen lemázolják ismeretlenek. A városi főbírót, ahogy a polgármestert hívták akkor, durván megvesszőzik, mert nem bocsájtotta a katonaság rendelkezésére az általuk követelt 509 pár csizmát. Akkoriban minden település kötelessége volt a városon átvonuló vagy azt megszálló katonaság ellátása élelemmel, ruházattal.

– Ahol most ünneplünk, a Petőfi Sándor szobrát rejtő Palóc liget akkoriban vásártér volt. Amikor a dicsőséges tavaszi hadjáratban a Nemzeti Kormány visszafoglalja április közepén Balassagyarmatot, az 1849. április 19-i Habsburg ház trónfosztását jelentő törvényt hatalmas mulatság keretében május 30-án itt a vásártéren ünnepelték meg. És a szabadságharcot szolgáló közigazgatás, mintha mi sem történt volna, Balassagyarmaton is fegyelmezetten folyt tovább – idézte fel a történteket a polgármester.

Nemcsak az ellenállásról híres Balassagyarmat városa, hanem arról is, hogy Görgei Artúr tábornok – több forrás egybehangzó véleménye szerint – akkor kezdte meg titkos béketárgyalásait az orosz haderővel, amikor július 16-18 között Balassagyarmaton állomásozott.

A magyar szabadságharc legzseniálisabb hadvezére Görgei Artúr tábornok 1849 júliusában – a Kossuth kormány hibás döntései és az orosz csapatokkal kiegészült túlerő okán – látta, hogy a nemzet érdeke az immáron öncélú vérontás megszűntetése, a béketárgyalások minél előbbi megkezdése volt. Mégpedig nem a császári, hanem az orosz cári csapatokkal. Az első békekötési célú levél és követváltásra az orosz hadtestet vezető Rudiger gróffal báró Bory Miklósné közvetítésével került sor Balassagyarmaton. Világosnál augusztus 13-án szomorú fegyverletétellel zárult a dicsőséges szabadságharc.

– Az orosz csapatok csak átvonultak, a császári megszálló katonaság szeptember közepén érkezett városunkba. Decemberig szerte az országban működnek a forradalmi választmányok, melyet onnantól kegyetlenül felváltott a mindenhol könyörtelen megtorlóként fellépő császári katonai igazgatás. Emlékezzünk meg a Habsburg megtorlások balassagyarmati áldozatairól is, akik hosszabb rövidebb börtönbüntetést szenvedtek el: Ráday Gedeon főispán, Kubinyi Ferenc és Horváth Elek országgyűlési képviselők, Szontagh Pál Bem tábornok szökését szervező minisztériumi fogalmazó, Sréter Lajos ezredes, Alk Ádám, Várady Lajos, Madách Imre, Nagy Iván és Lisznyai Damó Kálmán nemzetőrök,
Hoppner László gyógyszerész, Huszka Jenő és Pokorny István mérnökök, Unger Gusztáv vaskereskedő, Bodnár István, Kalmár István és Hojtsy Pál ügyvédek. Utoljára 1851-ben fogták le a gyarmati városházán a 48-as forradalomról megemlékező Dévény István jegyzőt is. Őt a hírhedt Kufstein várbörtönébe zárják. Ott is hal meg 1854-ben – emlékezett a szónok.

Bár a magyar szabadságharc elbukott, de a forradalom nagy vívmányai az 1867-es kiegyezés után sosem látott jólétet és virágzást hoztak Magyarországra. Magyarországra, és Balassagyarmatra is, amely ország és város Európában évtizedeken át bár magányosan, de nem szűnt meg küzdeni függetlensége, szabadsága és a józanész mellett. Ahogy Petőfi írta a mostanában is rendre meghunyászkodó Európa láttán:

„Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Lánc csörg minden kézen, csupán
Magyar kezében cseng a kard…
…Ha a mi fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben
Hogy elenyészett a világ”

Éljen a Magyar Szabadság, Éljen a Haza! – zárta beszédét Balassagyarmat polgármestere.

(szilágyi)

Sümegi Tamás fotói