spot_img

A sál

2024. ápr. 13.

Valamikor régen, volt  egy ember. Ennek az embernek volt egy báránya. 

Egyszer csak egy – nem éppen szép –  napon  jött a tolvaj, ellopta a bárányt, és átadta az orgazdának.

A meglopott ember, vagy másképp tulajdonos (mert a lopás ellenére ő maradt a tulajdonos, mivel már a Római Jog óta tudjuk, hogy a tolvaj nem szerez tulajdonjogot, melyből egyenesen levezethető, hogy az orgazda sem,  mint ahogy például az is generális alapvetés, hogy a kényszer hatására tett szerződéses nyilatkozat   érvénytelen) készíttetett magának egy sálat, melyre ellopott bárányára  emlékezve bárány formájú mintákat hímeztetett. 

Jött a hűvös, majd hideg idő, a tulajdonos gondolta, hogy ha már így lehűlt a levegő, felteszi a sálat, mielőtt elindul útjára. Így is tett, és útnak indult.

Egyszer csak jött vele szemben az orgazda. Meglátta a sálat, és iszonyatos dühbe gurult, majd kérdőre vonta  a sálas embert, hogy hogyan merészel ilyen sállal a nyakában kilépni az utcára.

Eddig a  mese.

Előfordulhat, hogy lesznek meseolvasók, akiknek a sorok olvastán Albert Camus nagy  igazsága  jut eszükbe:

“Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra.”

Palik Ferenc

Legújabb cikkek

Programok