spot_img

In memoriam Szandai Mátyás

2024. febr. 23.

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Szandai Mátyás, a balassagyarmati zenei élethez ezer szállal kötődő, nemzetközileg elismert kiváló jazz muzsikus, a 13 éve Franciaországban élő nagybőgős mindössze 46 éves volt.

Nem „csak” nagyszerű zenész volt, hanem mindenekelőtt kedves, intelligens, szerethető Ember. A Gyarmati Hírek a legutóbbi, 2020 novemberében közölt interjújával tiszteleg felejthetetlen emléke előtt.

Saját hang

Évek óta nemzetközileg jegyzett jazz nagybőgős, élő legendákkal koncertezik, pedagógiai mesterképzést végez a világhírű svájci akadémián, családjával a Genfi-tó francia partján várja a jobb időket – Szandai Mátyással beszélgettünk.

Nehéz volt megszokni Párizst?

Amikor kimentem, rengeteg jam session-re jártam, hogy megismerkedjek az ottani zenészekkel. Ezek a zenészek a világ minden részéből jönnek, nagyon sok olasz, amerikai, karibi muzsikus él ott. Elég összetartó ez a színes zenei világ, sok jó hangszeressel sikerült így összehaverkodnom. Őszintén megvallom, az eleje nagyon fárasztó volt, hiszen kikerülsz egy légüres térbe, kapaszkodókat keresel, meg kell találnod azokat az embereket, akikkel játszani szeretnél. Szerencsére sikerült.

Párizsban nem olcsó az élet.

Franciaországban van egy támogatási rendszer a zenészeknek, ezt nagyon nehéz megkapni, mert iszonyú papírmunka mellett rengeteget kell érte dolgozni. Egy bizonyos számú hivatalos koncertet kell játszani egy meghatározott időn belül és akkor a következő ilyen periódusra támogatnak téged. Ezt sikerült megszereznem majdnem egy év után, onnantól kezdve egy kicsivel könnyebb lett.

Szerintem játékod azért olyan gazdag, mert klasszikus képzettség társul a népzene hagyományaival és a jazz szabadságával.

Remélem, hogy így van, de van még mit tanulnom. Számomra mindig egy szinten voltak a zenei stílusok, ugyanolyan érdekesnek találom őket. Abból a szempontból sincs különbség, hogy szeretek-e valamit játszani vagy szeretem-e hallgatni, itt is csak az számít, van-e benne olyan érték vagy mondanivaló, amely megfog.

Igazi legendákkal játszottál-játszol, mint például Archie Shepp, David Murray, Charlie  Mariano, Pat Metheny. Mi bennük a közös?

Mindegyik egyéniség, egyszerű eszközökkel meg tudják határozni a zene folyamatát, mert van önálló soundjuk. Mindegyiknek van egy csak rá jellemző, saját hangja, és ez a legnehezebb, mert általában a zenészek nagy része beleragad abba a tanuló fázisba, amikor az utánzásból utánzás által tanul. Igazából merésznek kell lenni és kockáztatni kell, hogy mást csináljak és tényleg a saját gondolataimat, érzelmeimet fejezem ki. A munkamoráljuk is lenyűgöző, ezek az emberek nem véletlenül vannak ott, ahol, nagyon sokat dolgoztak évtizedeken keresztül.

Játékodban egyértelműen ott a magyar hatás. 

A külföldi zenészek érzik ezt. Más az attitűd. Magyarországon maga a Kodály-módszer, a magyar zenék, Bartók és tanítványainak hatása meghatározó. Szerintem minden magyar zenészen érezhető, aki végigjárta ezt az iskolát. Igazság szerint szeretnék többet foglalkozni a magyar népzenével, csak most nagyon nincs rá időm.

Lefoglal a Lausanne-i zeneművészeti egyetem.

A Haute Ecole de Musique-ban sűrű a program, didaktikai óra, hangszeres, csoportos, gyakorlati tanítás, műhelyek különböző programokkal, általános pedagógia, amely sok eltérő témakört foglal magába, de persze vannak hangszeres órák is. Nekem ez már a második master, előtte csináltam egy előadói mesterképzést, ugyanitt, amikor hangszerelést, zeneszerzést tanultam. Ez a második évem, hamarosan szakdolgozatot kell majd készítenem és különböző pedadógiai vizsgák is lesznek, elég komplikált. Ez a képzés pedagógiai mesterfokozatot ad.

Régi vágyad a tanítás?

43 éves vagyok, talán már van annyi tapasztalatom, amit át tudok adni a fiatal generációnak. Nem biztos, hogy tíz-tizenöt év múlva ilyen intenzitással akarok koncertezni.

A Genfi-tó francia partján élsz feleségeddel és 10 éves lányoddal.

Nagyon szép hely, hegyek, fák, a háttérben csiripelnek a madarak. Egyáltalán nem bánjuk, hogy eljöttünk Párizsból, mert a vírust egy nagyvárosban sokkal nehezebb elviselni. Itt a természetben élhetünk, jól érezzük magunkat.

Mi a legfontosabb szerinted?

Egy zenész számára mindenképpen a nyitottság, őszinteség és kíváncsiság. Legyen munkamorálja, amit mindig betart. A rendszertelenség a legnagyobb ellenség. Ha egy napig nem gyakorolok, azt én érzem, ha két napig nem gyakorolok, azt a társaim érzik, ha három napig nem gyakorolok, azt már a közönség is megérzi.

A jövő?

A covid minden tervet felülírt, a koncertek szinte mind elmaradnak. Most az iskola befejezése az első. Remélhetőleg minél hamarabb visszaáll a világ a régi kerékvágásba és akkor ismét játszhatok. Szeretnék zenéket írni, saját projekteket életre hívni, és belekóstolnék a tanításba is. Vannak céljaim bőven, bízom benne, hogy lesz elég kreativitásom a megvalósításukhoz.

Szilágyi Norbert

Szandai Mátyás 1977-ben született Balassagyarmaton, két évig (1996-98) erősítette basszusgitárosként a Kinopuskin együttest, 2004-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneakadémia nagybőgő szakán. Több mint tíz éven át a legjelentősebb hazai jazz egyéniségek – Dresch Mihály, Grencsó István, Oláh Kálmán, Balázs Elemér – formációiban zenélt. 2010-ben kiköltözött Párizsba, ahol hamarosan annyi koncertfelkérést kapott, hogy a maradás mellett döntött. Azóta több mint harminc lemezfelvételen működött közre, turnézott a világ számtalan országában, a nemzetközi jazzélet legnagyobbjaival zenélt. Bemutatkozó szerzői lemeze, a Mátyás Szandai Quartet Sadhana 2020-ban jelent meg.

Legújabb cikkek

Programok