A Balassagyarmati Karate Sportegyesület fiatal versenyzője, Takács Csenge a magyar válogatott csapatot erősítve ért el kimagasló eredményt az idén Portugáliában megrendezett World Shotokan Karate-do Association világbajnokságon. A felnőttek mezőnyében kata versenyszámban csapatban világbajnoki bronzérmet sikerült kiharcolnia, míg junior kata csapatban 4. és egyéni kumite versenyszámban 5. helyen végzett. A gyarmati születésű tehetség a világversenyről való hazaérkezését követően válaszolt kérdéseinkre.
Balassagyarmaton születtél, de Szügyben élsz szüleiddel, testvéreiddel. Jelenleg melyik iskolában folytatod tanulmányaidat?
A Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Program 9.d osztályos tanulója vagyok, már csak négy évem maradt hátra érettségiig, amire izgatottan készülök. Kedvenc tantárgyaim a testnevelés, a rajz és vizuális kultúra, a földrajz és a történelem.
Mikor találkoztál először a karatéval?
Mondhatni, hogy én a karatéba beleszülettem, ugyanis mire a világra jöttem már mindenki karatézott a szűk családban, de igazán csak négyéves koromban próbáltam ki magam ebben a sportban és meg kell hagyni nagy benyomást tett rám.
Miért szereted űzni ezt a küzdősportot?
A karatéban leginkább az fogott meg, hogy itt nem csak csapatban tudok sikeres lenni, hanem egyénileg is kamatoztathatom a tudásomat. Rólam tudni kell, hogy mindig is inkább a fiús játékokkal játszottam többet, viszont közre játszhat az a tény is, hogy szerettem volna, hogy a családom, de leginkább a szüleim büszkék legyenek rám.
Mióta vagy a Balassagyarmati Karate SE tagja? Hogy érzed magad az egyesületben?
Négy éves koromtól már az egyesület aktív tagja vagyok. Személyiségemnek köszönhetően nyitott vagyok az emberek felé és szívesen kezdeményezek beszélgetést másokkal, ezért is nagyon jól kijövök az egyesületen belül mindenkivel. Szeretem az együtt töltött közös órákat.
Sok versenyen kipróbáltad már magad eredményesen. Ami említésre méltó, hogy 2017-ben és 2018-ban Európa-bajnok lettél kumite versenyszámban, a tavalyi világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is ezüstérmet szereztél kata versenyszámokban, illetve Diákolimpiai bajnoki címed is van. Mi a sikered titka?
Magam sem tudom pontosan, de valószínűleg a titkom, hogy már fiatal koromtól edzek rendszeresen és nem csak akkor, amikor a csapattársaim is ott vannak. Kisgyermekkorom óta nagy lemondással jár az élsport, sokszor lemondtam arról, hogy kimenjek a barátaimmal szórakozni vagy egyszerűen, hogy a szabadidőmet pihenéssel töltsem. Ilyenkor mindig édesapámmal csináltam az erősítő gyakorlatokat.
Elszántság, fegyelem, szorgalom, kitartás – ezen tulajdonságok birtokában hogyan készültél fel a világbajnoki szereplésre?
Az elmúlt időben volt egy komoly comb problémám, ami az edzéseket is nagyban bonyolította, ezért visszafogottabban kellett gyakorolnom, de pozitívan állok a jövőbeli megmérettetések elé, most már belefogok adni apait-anyait a felkészülésekbe.
Hogyan élted meg a döntő napját testileg és lelkileg? Milyen kihívásokkal kellett szembenézned?
Az utazás nem volt egyszerű, sok bonyodalommal járt kijutni Portugáliába a csapatnak és nehéz volt kipihenni az utazás fáradalmait. Miután megérkeztünk a helyszínre két napra rá következett a verseny. Ekkor már el kezdtem izgulni, mint minden normális ember a nagy megmérettetés előtt. Sok kategóriába indítottak, mind a három nap versenyeztem, ezért mindig fáradtan kezdtem a másnapokat. Sok csalódás ért az első versenynap, ezért nehézkesen indult az összes többi, de szerencsére a csapattársaim mindig próbáltak a lehető legjobban „felspannolni”. Ennek köszönhetően mindig kihoztam magamból a lehető legtöbbet értük és magamért is.
Hogyan értékeled a VB-n nyújtott teljesítményedet?
Tudom, hogy teljesíthettem volna jobban is, de elfogadtam a lábam miatti nehézkes felkészülés okozta mélypontokat. Ettől függetlenül rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, mint mindig egy ilyen verseny után, hiszen egy fantasztikus csapat vett körül, akik mindenben támogattak.
Mire tanít meg téged ez a keleti harcművészet?
Tudom, hogy nehéz ilyen fiatal korú lánytól elhinni, de a karate egy teljesen más nézőpontban mutatja meg a világot és ezáltal teljesen más a világszemléletem. Ehhez járult hozzá nagy mértékben a karate és a szüleim példája, akik mindig a lehető legbölcsebb módon szeretnének felnevelni. Meggyőződésem, hogy a karate sok tekintetben fejleszti a személyiségem és olyan dolgokra tanít, amelyek a mindennapokban is állandóan segítenek: megtanít a fegyelemre, a kitartásra, a céltudatosságra, a többfelé irányuló koncentrációra, illetve a mások felé irányzott tiszteletre függetlenül attól, hogy egy ellenféllel, vagy egy jó ismerőssel szemben találom magam a tatamin. Ezeket a tulajdonságokat az évek során fejlesztettem ki láthatatlanul.
Hogyan tudod összeegyeztetni az élsportot az iskolai tanulmányaiddal?
Igazából vannak idők amikor nehezen, de az időbeosztásomnak köszönhetően próbálom úgy egyeztetni a napi beosztásomat, hogy mindkettőre jusson időm.
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Általában mindig edzés után vagy pihenőnap megyek szórakozni a barátaimmal. Sokfelé ágazik az érdeklődési köröm. Nagyon szeretek olvasni és fejleszteni az ismereteimet, de nyitott vagyok más sportok és művészeti ágak iránt is.
Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?
Úgy gondolom, hogy sok időm van még eldönteni hogyan folytassam életem pályáját érettségi után, viszont az már biztos, a karatét mindenféleképpen folytatni fogom, hogy bebizonyítsam: egy fiatal lány is képes nagy sikereket elérni, valamint szeretném, hogy a családom és a barátaim még büszkébbek legyenek rám!
Zábrádi Dorottya