Az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtásának, a szovjet csapatok egykori bevonulásának évfordulóján csendes mécsesgyújtással emlékeztek a forradalom áldozataira.
A hagyományokat követve Magyarország nemzeti gyásznapját a Palóc ligetben található ’56-os szoborcsoportnál tartották meg november 4-én. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezésében megvalósuló eseményt a 2000-es években Bereczk Erik, balassagyarmati forradalmár indította el és szervezte éveken keresztül diákok és a szabadságharcot megélt és megszenvedett honfitársaink segítségével.
A megemlékezés kezdetén a résztvevők elénekelték a himnuszt, majd a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai adtak énekes-verses emlékműsort. Az idegen hatalom ellen küzdő nemzet gyásznapján Turai János kanonok-plébános mondott beszédet.
– Fájdalommal, de ugyanakkor büszkén tekint magyar népünk az 1956. október 23-a és november 4-e között hazánkban történt eseményekre. Ez a néhány eufóriában zajló dicső nap sajnos hamar gyászba borult, történelmünk legsötétebb napjai követték. November 4-én reggel 5 óra 20 perckor Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédében ezt mondta: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak.” Ennek a napnak és az utána következő véres, gyalázatos diktatúra áldozatainak szörnyű tragédiája bevésődött a magyar nép életébe, történetébe – idézte fel az eseményeket az atya.
Hozzátette, hogy az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 volt, a forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ adatai alapján 453 embert végeztek ki, az 1956-os Intézet szerint több mint 340 volt a kivégzettek száma az eseményekhez kapcsolódva. Az áldozatok között vannak egyházi és világi személyek, férfiak, nők, fiatalok, idősek. 1958-ban bírósági ítélet nyomán életükkel fizettek a vezető személyiségek: Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szilágyi József. Az áldozatokhoz sorolható az a körülbelül 200 magyar is, akik külföldre menekültek a megtorló hatalom elől.
Beszédében kiemelte, hogy hatalmas kohézió az összetartás ereje, amely bátorságot adott egy népnek, hogy a legnagyobb áldozatot sem sajnálva visszaszerezze a szabadságát. ’56 hőseit a prófétákhoz hasonlította, hiszen olyan prófétai üzeneteket képviselnek, mint az egység, a szabadság és az áldozat, amely kifejezések a Biblia alapvető értékei közé sorolhatók.
– A forradalom lelkes hősei – akik életüket adták a hazáért, a szabadságért – hittek az áldozat és a szeretet erejében. Az ’56-os hősök áldozata megteremte gyümölcsét és a magyarság történelmének további időszakában is mindig erőforrás lesz, amiből meríthetünk! Fénylő példájuk hosszú évtizedek távlatából is megvilágítja számunkra az egység, az egyetértés nélkülözhetetlen erejét, a tiszta lélek szabadságának vágyát és az áldozatvállalás nagylelkűségét, amely figyelmünket a legnagyobb érték, a szeretet konkrét megvalósítására irányítja. Devictus Vincit Legyőzve Győzedelmes. A szeretet mindig győzedelmeskedik. Gloria Victis! Dicsőség a Győzőknek! – hangsúlyozta Turai János.
Az emlékműsor végén a város közintézményei, civil szervezetei, az önkormányzat képviseletében Csach Gábor polgármester és az egybegyűlt polgárok fejet hajtottak a harcoló és helytálló hőseink és a forradalmat követő megtorlás áldozatai emléke előtt. Az emlékezés mécseseit az emlékmű talapzatánál helyezték el.
A gyásznap a szózat eléneklésével zárult.
(zábrádi)
Sümegi Tamás fotói
