Értékvesztett, felgyorsult világunkban nagy szükség van az olyan alkotókra, akik írásaikkal menedéket nyújtanak az emberi lelkeknek. Jakus Éva gyarmati kortárs költő nevét pontosan emiatt ismerhetik fel sokan, hiszen a közösségi média platformjain megosztott, szívhez szóló költeményei valamennyi korosztály számára megnyugvást jelentenek.
Tősgyökeres balassagyarmatiként sokan ismernek a városban. Az Emília Divatszalonban napi szinten találkozhatnak veled a vásárlók.
A kereskedelem születésem óta az életem része, ebbe a világba a szüleim által csöppentem, akik már javában e szakmában dolgoztak. A tényleges pályafutásom a testvéreimmel együtt, kamaszkorunkban indult. Még húsz évesek sem voltunk, amikor a Honti utcai ABC-t működtettük a családi nagykereskedelmi vállalkozáson belül. Aztán beletanultam a hentes szakmába, és a piacon üzemeltettem egy Tej és Pékáru üzletet. Sajnos a családi vállalkozás véget ért, mindent a nulláról kellett kezdenünk, mind anyagilag, mind lelkileg. Szó szerint csak a hitünk maradt meg. Ekkor küldött nekünk a Jóisten segítségül két nagylelkű embert: Szeverényi Dezsőt – aki sajnos azóta már nincs közöttünk – és Racskó Emíliát. Nem csak megélhetési lehetőséget kaptunk Tőlük, hanem sok vigaszt és önzetlen szeretetet. Így kerültem húsz évvel ezelőtt az Emília Divat csapatába. Elmondhatom, hogy én azóta reggelente otthonról megyek haza dolgozni, hisz minden nap családias légkörben végezhetem a munkámat.
Mióta foglalkozol az írással és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Bevallom, hogy kisgyerekként – amikor még az írott betűket nem is ismertem – már vicceket meséltem a rokonoknak és rímeket mondogattam. Ez segített, hogy bár szűk körben, de megnyíljak, mert egyébként nagyon csendes és visszahúzódó gyerek voltam. Tizenévesen már elég sok versikét írogattam, öt évvel ezelőtt kezdtem komolyan venni az írást. Csak úgy jöttek a gondolatok, a rímek és magam sem tudtam honnan? Abban viszont biztos vagyok, hogy ajándékba kaptam minden szót. A mai napig hálás vagyok érte a Jóistennek és néhány hozzám közelálló embernek, akik már a kezdetekkor is noszogattak és biztattak.
A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
A zenélés sokat foglalkoztatott, s talán épp emiatt a versek jobban vonzottak mindig. Lehet, hogy azért, mert ritmusuk van. A magyar nyelv önmagában is csodálatos és nagyon kifejező, ezért lehet ezer és ezer módon dallamos rímeket faragni belőle.
Ki a kedvenc íród, költőd a profi, illetve az amatőr irodalomban?
Nagyon hosszú lenne a névsor, ha belemerülnék, de ha nagyon leszűkítem a kört akkor Ady Endrét és József Attilát sosem hagynám ki. Őket olvastam legtöbbet. Természetesen a prózában is vannak favoritok. Közülük talán Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond, akik közel állnak hozzám, de a kortárs költőket is szívesen olvasom. Én amatőr költészetről viszont nem szoktam beszélni, mert a költészet egy végtelen szabadság. Mindenki azt, és úgy írja le, ahogy az a szívében megszületik. Itt Balassagyarmaton is nagyon sok tehetség él. Akár kedves költőtársaim, akik előttem járnak, akár muzsikusok bármilyen stílusban, akár képzőművészek, előadóművészek. Én mindenkit egyformán tisztelek és becsülök az alkotói munkájáért, mert érzésekből jönnek létre. Sokszor előfordul, hogy hatással van ránk egy-egy alkotó, vagy alkotás, ami természetes, előbb utóbb mindenki megtalálja a maga útját. Írhatunk ugyanazzal a tollal, de mindenkinél másik papír van, amit sok ezer módon tele lehet írni, rajzolni. Minden egyes szívben és kézben máshogy forog a toll.
Miért a hit és a vallás köré csoportosulnak leginkább alkotásaid?
A hit számomra mindig is olyan volt, mint a víz vagy a levegő. Nem tudnék elképzelni nélküle egyetlen percet sem. Évtizedek óta koptatom a Szalézi templom padjait. Mindig vallásos nevelést kaptam. Persze sokan kapnak és mégsem élik meg, vagy csak idővel. Én másban sem érzem magamat csapongónak. Szeretem megtartani, amit ígérek és ha valamit, valakit komolynak és fontosnak érzek, azt a szívemben tartom, vigyázom és magammal viszem mindenhova. Legyen szó családról, vagy barátokról. No így vagyok én az Istenhittel is. Soha el nem tántoríthatott tőle semmi. Minden körülmények között megvallom a hitemet, még ha vannak is nehéz és megrázó pillanatok az életben. A tehetségemet sem én kreáltam. A Fentiek ajándéka. Én egyedül kevés lennék mindenhez. Mindegy, hogy verset írok, ruhát árulok vagy épp pörköltet főzök. Hiszem, hogy minden adott helyzetben ott van valami segítség és támogató erő. Sok versemben szerepel Jézus, mert mindig Ő volt a példaképem. Megtanított alázatra, türelemre, a másik emberrel szembeni figyelmességre és a szeretetre. Persze az emberi tökéletlenség az sosem fog elmúlni, de a jóra való törekvés az mégsem árt. S bár a mai világban rengeteg új és főként énközpontú ideológia és motivácós tanácsadás ütötte fel a fejét, de számomra az egyetlen és örök irányadó tanítás az Evangélium volt és lesz. Tehát végülis sok versem, ami ilyen témájú, az mind egy-egy hitvallás részemről.
Miként születik meg egy költemény?
Erre rövid lesz a válaszom, mert általában nagyon gyorsan. Ha jön egy gondolat, egy érzés és csatlakoznak hozzá a rímek, akkor szinte pillanatok alatt. Magam sem értem sokszor. De mindenképp kell hozzá valami sugallat és valami hallott, megélt vagy megtapasztalt élmény, amit szó szerint kiírok magamból. Persze, ha rendelésre írok az több időt vesz igénybe. Az már több előkészületet és tájékozódást igényel, és abban már valahol ott rejlik egy megfelelési kényszer is, de úgy érzem eddig meg tudtam felelni a megrendelőknek.
A média felgyorsult világában a közösségi média felületein olvashatjuk alkotásaidat. Milyen visszajelzéseket kapsz a külvilágtól?
A média és a közösségi oldalak valóban rengeteg információt közölnek. Negatívat, pozitívat egyaránt. Mindenkihez eljut minden. Álmomban sem gondoltam, hogy a verseim ilyen sok emberhez, időshöz, fiatalhoz, hölgyekhez, urakhoz egyaránt eljutnak majd és ennyire pozitívan értelmezik. Köszönhető ez annak is, hogy sokan meg is osztják a bejegyzéseimet, valamint csoportok is terjesztik. Több százas és ezres nagyságrendben kapom olykor a reagálásokat. Egy viszonylag még ismeretlen költőnél és versnél ez elég soknak számít. Hálás vagyok azért, hogy ennyien olvasnak, hisz a költő olvasók nélkül csak olyan, mint az erdő fák nélkül. De talán azért kedvelik ennyien a verseimet, mert mindenki megtalálja bennük valahol önmagát és a saját érzéseit is. Nagyon sok elismerő gratulációt, tiszteletet és szeretetet kapok viszonzásul itthonról és sokszor külföldről is, akár az interneten, akár személyesen a butikban, az utcán, vagy épp amerre járok. Azt látom a szemekben, hogy tényleg őszinte örömmel tekintenek rám, amely számomra zavarbaejtő és megtisztelő egyszerre.
A PegazusTv és Médiaoktató Kft. által meghirdetett “Magyarok a világhoz – mi jöhet még 2023?” E-antalógiában több versed is megjelent. Hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezz?
A pályázatra Sebestyén Márta Nyíregyházán élő újságíró és egyben családunk régi barátja hívta fel a figyelmemet. Így felvettem a kapcsolatot Petrusák János főszerkesztő úrral, aki elmondta a pályázat feltételeit. Kilenc verssel pályáztam és a szakmai zsűri úgy döntött, hogy helyük van ebben az antológiában. Így bekerülhettem sok tehetséges író között a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) alkotói közé. Ez számomra nagyon meghatározó lépés az irodalmi életen belül. A könyvbemutatón is részt vehettem és nagyon megható volt, hogy mekkora szeretettel fogadtak és láttak vendégül szinte ismeretlenül. Ez a könyv már ingyenesen letölthető, célja, hogy minél többen hozzájuthassanak. A verseket igyekeztem úgy összeválogatni, hogy ne csak egy témát érintsenek.
Verseidet helyi művészek, közismert emberek előadásában hallhatjuk. Eddig mely művészekkel dolgoztál együtt, milyen a közös munka?
A Covid kezdetekor írtam meg a Korona című verset, amely pillanatok alatt nagy olvasottságot ért el szinte világszerte. Akkor kerestem fel Sinágel Józsefet, hogy vessen rá egy pillantást. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve felmondani? A felmondásból végül kikerekedett egy videóklip, amit Cseh Lóránt készített négy fiatal szereplésével és Józsi hangjával. Azóta már a Tulipánszív, és a Végtelen történet című versemet is hallhatta és láthatta a közönség Sini nagyszerű előadásában. Szintén a Covid alatt váratlanul kaptam egy hangfelvételt Majer-Illés Ivettől, aki rendszeresen nyert szavalóversenyeket és zsűrizett is. A Folyó és meder című versemet mondta fel akkor. Megborzongtam. Annyira szépen és hitelesen adta elő. Tettem alá egy kis zenét, feltöltöttem az internetre és rengeteg visszajelzést kaptunk. Azt szokták mondani, hogy Ivett a verseim hangja. Azóta már rendszeresen dolgozunk együtt, ha időnk engedi. A Vezess Jézus című versvideónk elérte a 180 ezres megtekintést. Nyíregyházán is ő tolmácsolta az egyik versemet. Nagy öröm, amikor tehetséges gyerekektől hallom az alkotásaimat. Például gyönyörű előadást hallottam már Bartos Evelintől és Borda Zoétól. Megható, hogy ez a generáció is szívesen olvassa és szavalja a verseimet, ráadásul profi módon.
A közel s távol jövőre nézve mik a terveid, mivel szeretnéd megajándékozni olvasóidat?
Már jó ideje gondolkodunk Ivettel egy verses esten, ahová több előadót is meghívnánk. Így az író találkozhatna az olvasókkal, a versek pedig az előadókkal. Egy szép kerek és jó hangulatú este kerekedhetne belőle! Továbbá szeretnénk komolyabban foglalkozni a versek videóban való megjelenítésén is a közeljövőben. A távolabbi tervem és álmom egy saját kötet, amire már régóta oly sokan várnak. Bízom benne, hogy egyszer sikerül valóra váltani, de ennek létrejötte, főleg a mostani árak mellett nem egyszerű befektetés, de ha a Jóisten is úgy akarja, akkor biztos sor kerül majd rá. Addig is igyekszem kárpótlásul meglepni az olvasókat egy-egy újabb verssel!
Zábrádi Dorottya
Farkas István fotói
