spot_img

Gere József: A modellezés személyiséget formáló tevékenység

2024. máj. 20.

„Aki modellezik, egy közösségbe tartozik. Megtanulja az ott szokásos viselkedési normákat, csapatban tud gondolkodni és tevékenykedni, ahol szempont a sportszerűség, a mással való szolidaritás. Ezek sajnos mára kivesző emberi értékek. Aki komolyan foglalkozik a modellezéssel, a személyisége is pozitív irányban fejlődik”. Többek között ezekről is beszél Gere József titkár abból a különleges alkalomból, hogy 50 éves a Balassagyarmati Modellező Egyesület!

Fél évszázad: nagy idő! Hogyan kezdődött?

Balassagyarmaton az első aero kört a Balassi Bálint Gimnáziumban alapították az 1940-es évek elején. A háború után a városban a Magyar Szabadságharcos Szövetség Repülő Sportosztálya foglalkozott repülő modellezéssel, de miután elvitték a megyeszékhelyt, a kör elhalt. Az 1950-es évek legvégén a Balassi gimnáziumban alakult modellező szakkör, amelynek tagja volt Molnár Ferenc, a későbbi igazgató helyettes, és Rozmán Vilmos testnevelő tanár. A kör viszonylag sokáig működött és sok gyereket vontak be a munkába. Sajnos a tanárok elfoglaltsága miatt ez is elhalt. A nagy lökést az Úttörőház megnyitása adta 1970-ben. Ezekben az intézményekben szinte kötelező volt a modellező szakkör működtetése. A későbbi modellező klub törzstagsága a magamfajta kis tinédzserekből itt verbuválódott.

A szakkör hamarosan kinőtte az Úttörőházat.

Szerencsés egybeesés, hogy az MHSZ megyei modellezési főelőadója Havrán Sándor lett, aki fiatalos lendülettel nekilátott újjászervezni a megye modellező életét. Támogatásával 1973 tavaszán, éppen ötven évvel ezelőtt, alakult meg a Balassagyarmati Modellező Klub az MHSZ által biztosított helyiségben és anyagi támogatásával. Ezután az úttörőházi szakkörből a tehetséges, a modellezéshez kedvet érző gyerekek jöhettek át a klubba. A megalakulástól kezdve az 1980-as évek végéig tehető a klub virágzása. A klub működtette az úttörőházi szakkört, de szakosztály működött az ipari iskolában, amelynek a vezetője kezdetben Kőházy Ödön, majd Arady Károly szakoktatók voltak.

A rendszerváltás megtépázta az egyesületet is.

Sajnos, 1989 őszén nagy törés következett. Balassagyarmaton, az országos trendet megelőzve, elkezdődött az MHSZ-vagyon fondorlatos módon történő szétlopása. A klub ekkora már az MHSZ székház udvarára egy faházba szorult ki, amit eladtak, csak erről a klubot, persze szándékosan, elfelejtették értesíteni. A vevő viszont a házat lebontotta, és elvitte, az nem zavarta, hogy az épület nincs kiürítve. A klub felszerelése két napig a szabad ég alatt állt, és közben volt egy esős nap is. Minden olyasmi eltűnt, ami nem volt szekrényekben elzárva, köztük értékes modellek is. Ekkor üzenték meg, hogy a ház alapján álló dolgainkat is vigyük el, mert kiviszik a szeméttelepre. Én laktam ekkor családi házban, a szüleim megengedték, hogy amit lehet, felvigyünk a padlásra. Sajnos a bútorainkat nem tudtuk megmenteni. A történtek jelentős létszám lemorzsolódást eredményezett. A továbbiakban én lettem a raktáros, mert aki ezután is szeretett volna dolgozni, otthon csinálta, anyagért pedig hozzám jött.

Önkormányzati segítség?

Naivan azt hittük, hogy sikerül az önkormányzattól egy megfelelő helyiséget kapni, de vagy méltatlan, még raktárnak sem alkalmasakat mutattak, vagy a kinézett helyet nem adták, amiket aztán később eladtak. Meg kellett azt is élni, hogy az MHSZ megszűnésével nincs tovább központi támogatás, minden önköltségessé vált, ami további létszámcsökkenést eredményezett. A kemény mag viszont végig csinálta az 1990-es éveket is, és elérkeztünk az ezredfordulóra. A modellező sportot összefogó Magyar Modellező Szövetség szorgalmazta, hogy a klubok alakuljanak egyesületté, mert így talán könnyebb lesz támogatásokat szerezni. Mivel helyiségünk továbbra sem volt, és közben rájöttünk, hogy egy ilyet fenntartani egyre nagyobb anyagi teher, 2003-ban, húsz éve hozzánk lett bejelentve a Balassagyarmati Modellező Egyesület. Az elnöke Mihály Pál lett, aki annak idején az úttörőházi szakkört is elindította, majd a klubot is vezette. Mivel ma már minden digitálisan történik, vagyis a tagdíjfizetés, tagnyilvántartás, versenynevezések, én segítem titkárként a munkáját. Aktív, a modellező társadalomban széles körben elismert egyesületnek számítunk.

Hogyan emlékszel a belépésedre?

Amikor megtudtam, hogy megnyílik Gyarmaton az Úttörőház, felcsillant a remény, hogy biztos lesz ott modellező szakkör is. Negyedikes voltam, de év közben egy kisebb trauma ért, félévkor áttettek az idő közben átadott Dózsa György úti iskolába. Később aztán rájöttem, hogy nagyon jót tettek velem. A következő, 1971-72-es tanévben már felsős lettem, be kellett jelenteni az iskolában, hogy ki milyen iskolán kívüli tevékenységet folytat. Említettem, hogy modellezni szeretnék. A tanáraim bátorítottak, hogy jelentkezzek. Jó alap volt, hogy politechnika órán ekkor tanultunk lombfűrészelni. Volt egy tervkönyv, ahonnan a rétegelt lemezre átmásoltuk a cica, nyuszi, kis madár és hasonló gyerekeknek kedves mintákat. Kifűrészeltük, lelakkoztuk, a jobbak vízfestékkel ki is kifestették, majd ezeket egy szimpatikus lánynak ajándékoztuk. A modellező szakkör fő profilja az önjáró vitorlás hajók voltak, és a munka azzal kezdődött, hogy a hajó bordáit ki kellett fűrészelni. Nagy élvezettel csináltam, és két év múlva a klub egyik alapító tagja lehettem. Ezután, ha kitört a nyári szünet, beköltöztünk a klubba, és azt vettük észre, hogy újra itt van a becsöngetés. Nagyon kellemes emlékeim vannak ezekről az évekről. Hamar rájöttem, hogy az elérhető vitorlás hajó tervrajzok az 1950-es évek színvonalát képviselik, és ezek az 1970-es évekre versenyképtelenek. A tapasztalataim, és megérzéseim alapján elkezdtem saját tervezésű hajókat építeni, amelyek közül sok lett sikeres a versenyeken is.

Miért szerettél bele a modellezésbe?

Már kis koromban, ha megláttam egy szerkezetet, azon agyaltam, hogy lehetne ezt kicsiben elkészíteni, hát még úgy, hogy működjön is. Ekkortájt épültek a balassagyarmati gyárak. A Finomkötött, a Nyomda, a Fémipari Vállalat, a Kábelgyár új telephelyeinek makettjeit kiállították az üzletek kirakataiban, ezeket nagyon megcsodáltam. Ekkoriban azt hittem, hogy a maketteket a mérnökök készítik, így elhatároztam, hogy én is mérnök leszek. Persze, hamar kiderült, hogy nem így van, de közben a gépek és a járművek szeretete is egyre jobban megfertőzött, édesapám miatt különösen a vasúti járműveké. Kis koromban kimondottan féltem a gőzmozdonyoktól, de édesapám minden irodalmat beszerzett a témában, és egy idő után ezeket nézegethettem. Sok kérdés fogalmazódott meg bennem. A választ úgy oldotta meg, hogy kimentünk a fűtőházba, amikor a gépe kazánt mosott, vagy részlegvizsgázott, és ott a felügyeletével a megbontott szerkezeti elemeket megnézhettem. Ez olyan volt, mint amikor az idomár jelenlétében a kisgyerek megsimogathatja az alvó oroszlánt!

Így lett ebből életre szóló szerelem.

Első modellező éveim, és a tudatos pályaválasztásom, vagyis a vasút, egybe esik. Így mentem a humán beállítottságú Balassi Gimnáziumba, ahol épp ezért komplett hülyének néztek. Aztán mint mindenkinek, jött egy hosszabb, nekem húsz éves, kihagyás, ugyebár felsőfokú tanulmányok, munkakezdés, katonaság, családalapítás, lakás felújítás, házépítés, és ezekkel párhuzamosan a kis gyerekek. Ekkor csak annyira jutott erőm, hogy a partvonalról tudtam figyelni a folyamatokat. A visszatérést a gyerekek hozták el. Egy kicsit korábban, mint amikor én kezdtem, eljártunk velük repülőmodell versenyekre, hogy szokják a környezetet, és az ottani hangulatot. Miután látható volt, hogy nem idegen tőlük ez a közeg, a korosztályos versenyeken rajthoz álltak. Később egyre komolyabb kategóriákkal kezdtünk el foglalkozni. Sok versenyen hárman alkottunk egy csapatot, és gyakran voltunk eredményesek. Egy fontos dolgot még a kezdetekkor belém neveltek, versenyekre el kell járni, mert ott van mód kipróbálni az elképzeléseket. Aki csak magának modellezik, bezárkózik, az mellett elmegy a világ. Az is szempont, hogy egy-egy kategória művelői szoros közösséget alkotnak, amelyeknek előbb-utóbb részévé válnak a családtagok is. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, aki édesanyaként, logisztikai háttérként, gépkocsivezetőként, csapatvezetőként, technikai segítőként, de volt rá példa, hogy nem volt ki a csapat, akkor versenyzőként is, mindig ott van velünk.

Milyen modelleket készítesz?

A modellező szakkör fő profilja az önjáró vitorlás hajók voltak, és kacsingattunk az élethű önjáró hajók felé is. A ’80-as évek közepén a Nemzetközi Hajómodellező Szövetség, a NAVIGA ezeket megszüntette, csak a távirányítású kategóriák maradtak. A megszűnő kategóriának néhány évig még rendeztek hazai versenyeket, de egyre kevesebb lett az induló. A ’80-as évek végére légüres térbe kerültünk, de hamarosan útjára indult a magyarországi szén-dioxid motoros szabadon repülő modellezés, ahol Mihály Pál, és fia, Gergő eredményes éveket tudhatnak maguk mögött. Az ezredforduló után jött egy szabadon repülős és antik repülős korszak. Sajnos az erősen erdős megyében versenyzésre alkalmas terület sincsen, és az életszerűtlen Légügyi Törvény az ezekkel a modellekkel történő gyakorlást a fekete, vagy szürke zónába tolta át.

Mi lett a megoldás?

Visszatért a régi szerelem, az élethű hajók. Tizenöt éve komolyabban foglalkozunk a kategóriával, Nyírjesben eddig három nemzetközi nyílt kupaversenyt rendeztünk. A klub fennállása alatt a tagság a zártéri repülők, és a körpályás sebességi autómodellek kivételével szinte mindennel foglalkozott. Egyébként ami modell, az működik. Persze van a makett modell, például egy repülőgép repülőképes élethű mása, ennek megépítésekor számtalan szempontot kell figyelembe venni, és sok kompromisszumot tenni. Ami nem működik, az a makett. Ez lehet asztali, vagy vitrin kivitel. Én személy szerint hajós vonalon ebbe is belekóstoltam, ami ismét csak egy zárt világ. Kitartás, és több ezer munkaóra több éven át, ami jellemzi ezeket a maketteket.

Miért ennyire fontos a modellezés?

Mert személyiséget formáló tevékenység. Ahogy a régi mondás szólt: tanít, nevel, szórakoztat. Közülünk, akik annak idején fiatal gyerekként elindítottuk a klubot, senki sem kallódott el, mindannyian a társadalom, és ami ennél is fontosabb, Balassagyarmat hasznos polgárai lettünk. Senki sem gondolná, hogy a népszerű basszusgitáros, Knyazovicky József, és a zöldséges vállalkozó, Badó József mögött is modellezéssel eltöltött évek vannak. Mások példáit is tudnám említeni, de nem szeretnék senkit sem kifelejteni. Közel huszonhárom évig voltam területi vezető, több száz beosztottal, egy olyan cégnél, ahol a mindennapok túléléséért kellett küzdeni. Amikor hazamentem, és lementem a pincében lévő műhelybe, akkor végleg kiléptem az embert mentálisan és testileg is szép lassan felemésztő világból. Ilyen sokáig nem szokták bírni a tűzvonalban. Ez idő alatt az ország más részeiről öt hasonló beosztású kollégát temettünk el. Úgy érzem, hogy nálam a Gondviselésen és a családi háttéren túl a modellezés volt az, ami vigyázott rám.

Miért ajánlanád egy fiatalnak?

A modellezés az 1940-es években lett világszerte népszerű, ami ekkor a repülő modellezést jelentette. Ez egészült ki az 1950-es években a hajóval és az autóval. Az 1970-es évektől terjedni kezdett a rádió távirányítás. Magyarországon a csúcs az 1980-as években volt, amikor a modellezést tantárgyként oktatták az iskolákban. Aztán 1990 után minden összeomlott és nagyot változott a világ. Megszűnt a szervezett modellezés, miközben megjelent a számítógép és az okos telefon. A fiatalok egy jelentős része szinte rabjává vált a virtuális világnak, miközben megszűnt a politechnika oktatás, így nemzedékek nőnek úgy fel, hogy még egy szöget sem tudnak beverni a falba. Van repülőmodell szimulátor program, szokták mondani, ha valakit modellépítésre invitálunk. Csakhogy ez egy hamis világ! Ha összetörik a modell egy enter gomb nyomása után ott van az új, de egy valóságos új modell elkészítése néha több havi munka. A természetben fúj a szél, meleg vagy éppen hideg van, esik az eső vagy a hó. Ilyet a fotelmodellező nem tapasztal, és ha nem kel fel belőle, egyre távolabb kerül a valóságtól.

Sajnos, nagyon sok fiatal él a virtuális világban…

A mi példánkat tudom említeni. Tizenéves korunkra olyan technológiák birtokában voltunk, mint az üvegszövet erősítésű laminát, és az akkor megjelenő speciális festékekkel, lakkokkal is tudtunk dolgozni. A versenyszerű modellezés arról is szól, hogy az ellenfélnél tovább, magasabbra, messzebbre, gyorsabban. Ezért a civil életnél korábban jelennek meg bizonyos anyagok, technológiák. A repülő- és a sebességi hajómodelleknél ma már általános a szénszövet, a kevlár, az aramid, a titán, a Mylar nevű anyagok alkalmazása, amelyek közül sok először az űrtechnikában jelent meg. A civil világban nem régen kezdtek elterjedni a lítium-ion akkumulátorok. Mi már az 1990-es évek vége óta a veszélyesebb, de nagyobb kapacitású lítium-polimer akkumulátorokat használjuk nagy biztonsággal. A távirányítás 2,4 GHz frekvencián történik, a szabadon repülő modelleknek is programozható időzítőik vannak, és a lítium akkumulátorok töltésére is speciális programozható berendezések szolgálnak. Aki modell építésére adja a fejét, számos technológiát kell megtanulnia és alkalmaznia. Aki ezeket megismeri, több lépéssel az átlagemberek előtt áll.

Mi a helyzet a versenyzéssel?

Álljon itt a szabadon repülő vitorlázó példája. Az F1-A jelzésű modell fesztávolsága két méter körül van. Startkor a leoldási magasság mintegy 70 méter. Tegyük fel, hogy másodpercenként csak egy méteres az emelés. Mivel 180 másodpercet kell, hogy repüljön, ez idő alatt 250 méterre emelkedik fel. Igen ám, de közben a levegő mozog, szél is van. Másodpercenként 6 méteres sebességű szélben még megtartják a versenyeket. Az ötven méter sugarú körön repülő modell a harmadik perc végén a leoldási helytől 1080 méterre és 250 méter magasan van, ahol már alig látható. A repülési idő végén az elektronika lehozza a modellt, de ahhoz, hogy a tulajdonosa megtalálja, alatta szaladni kell a 35 fokos melegben, a kiégett füvű mezőn. Egy versenyen ezt hétszer kell megcsinálni, pontegyenlőség esetén nyolcadszor is, hosszabb repülési idővel. Ez bizony sport, amihez állóképesség kell, az pedig feltételezi az egészséges életmódot. Nem véletlen, hogy az igazolt modellezők a Nemzeti Sportregiszterben is szerepelnek. De nagyon fontos az is, hogy aki modellezik, egy közösségbe tartozik. Megtanulja az ott szokásos viselkedési normákat, csapatban tud gondolkodni és tevékenykedni, ahol szempont a sportszerűség, a mással való szolidaritás. Ezek sajnos mára kivesző emberi értékek. Aki komolyan foglalkozik a modellezéssel, a személyisége is pozitív irányban fejlődik.

Fontosak az eredmények?

Soha sem ragaszkodtam görcsösen az eredményekhez. Ha egy versenyen bejött egy jobb helyezés, az mindig jól esett. Annak örültem jobban, ha csapatban versenyezhettem és jól szerepeltünk. Az eddigi ötven évből a legszebb emlékek abból a több mint húsz évből valók, amikor a két gyermekkel, Péterrel és Annával jártunk a korosztályos versenyekre, majd már felnőttként nem egyszer közös csapatot alkottunk. Megszámolni is nehéz az évek során begyűjtött kupákat, érmeket, okleveleket. Voltunk kupa versenyek és bajnokságok egyéni és dobogós helyezettei. Csak az én gyűjteményem három kupával, nyolc éremmel és nyolc oklevéllel bővült az idén. Lehetőségeink nem tették lehetővé, de nem is törekedtünk rá, hogy kontinens-, vagy világversenyeken induljunk. Négy éve, rábeszélésre még elindultam az élethű hajós világbajnokságon. Huszonhat induló közül a tizenharmadik lettem. Azt hiszem, a lehetőségeimet és a ráfordított energiát tekintve ez reális helyezés volt. Amúgy, ha az egyesületünk verseny tevékenységét kellene jellemezni, azt mondhatom, hogy a megbízhatóan stabil középmezőny. Ma már annak örülök, ha a kis tanítványaim érnek el sikereket.

Hol tart most a klub?

A legfontosabb azokat a tizenéveseket megtalálni, akik alkalmasak, hogy egyelőre a serdülő korosztályban starthoz álljanak. Közülük kerülhet ki később egy-egy stabil modellező. Most minden energiánkat az ő felkészítésükre fordítjuk. Az élethű hajósoknál felismerték, hogy a kísérő hölgyek, feleségek, barátnők, testvérek, végig jelen vannak a versenyeken, és hogy ne unatkozzanak, kötetlenebb formában korhatár nélkül hölgy versenyeket rendeznek. Erre is fel szeretnénk készíteni az érintett anyukákat.

Mi okoz gondot?

Szomorú vagyok, hogy sok olyan fiatal kallódott el, akikben lett volna ambíció, de vagy nem sikerült találkozni velünk, vagy az elengedhetetlenül stabil támogató családi háttér hiányzott. Szívesen látunk mindenkit, aki versenyezni szeretne, éppen úgy, mint aki csak szabadidő töltésként építene valamilyen modellt. Ehhez tanácsot tudunk adni, és a meglévő építési anyag bázisunkat tudjuk segítségként felajánlani.

Hogyan tovább, 50 éves modellező egyesület?

Eddig Nyírjesben három nemzetközi versenyt rendeztünk, amelyek részei voltak az országos bajnokságnak. Nagyon várjuk, hogy a Nagy Tónál rendeződjön a helyzet, és ha ez megtörténik, akkor 2025-ben van esély rá, hogy megrendezzük a IV. Nyírjes Kupát. Természetesen állandó feladat az új tagok keresése. Sok egykori alapító tag hamarosan nyugdíjas lesz, és jelezték, hogy ismét elkezdik az aktív munkát. Vannak, akik már az unokákat is tudják hozni. Elkezdődött az újabb ötven év!

Szilágyi Norbert

Fotók:
Fortepan_222144 Magyar Szabadságharcos Szövetség Repülő Sportosztálya 1949. évi kiállítása.
Modellező szakkör az úttörőházban 1971-ben. Balról Mihály Pál szakkör vezető, Széles János, Palánki Sándor, Balla István, Széles Tamás.
BGyMK csapata a luidányhalászi réten a Megyei Szabadonrepülő Bajnokságon 1974-ben.
Gere József DX kategóriájú önjáró vitorlás hajójával startra vár az 1977. évi nagykanizsai országos bajnokságon.
Földes 2008. F1-KE kategória országos bajnokság Balról Gere Péter, Gere Anna, Gere József.
A földesi Termál Kupán 2014-ben. Ülő sor balról: Gere József, Szakács László, álló sor balról: Gere Anna, Arady Károly, Gere Péter.
Balról Gere Anna, Gere Péter, és Gere József a Nyírjesben.

Legújabb cikkek

Programok