A történelem szekerét a problémákat helyben megoldani képes, tettre kész emberek lökdösik, nem a mindig mást hibáztató, az egész világot megváltani akaró fotelhuszárok – hangsúlyozta a Civitas Fortissima emléknapján mondott főtéri beszédében Csach Gábor polgármester.
„…A való és okos lelki erősség a törekvő erkölcsiséget a tettekben látja, nem a hírnévben, s jobban szereti, ha igazán első, mint ha csak látszik annak. A ki a tapasztalatlan sokaság balvéleményétől függ, azt a nagy emberek közé nem sorozhatjuk…”
- Cicero államférfi az antik róma egyik legjelentősebb filozófusa írta e sorokat a Kötelességekről című művében – kezdte beszédét a város első embere. – Igazán bátornak lenni annyit tesz, mint a partvonal mellett okoskodóktól függetlenül határozottan cselekedni a jóért. Nem másról beszél itt, mint az európai kultúrát meghatározó négy sarkalatos erény talán legfontosabbikáról, a Fortitudo, vagyis a Lelki erősség, a Bátorság erényéről. Az antikvitástól a modern korig eme erényt allegóriaként mindig törékeny nőalakban ábrázolták, éppen úgy, ahogyan a Kossuth díjas balassagyarmati szobrász, Párkányi Raab Péter hátam mögött látható Civitas Fortissima emlékművén. Mosolygó, szépséges nőként, aki lelki erejének köszönhetően egyetlen elegáns, de apró mozdulatával képes eltiporni a mohóság bűnébe eső ellenséget.
A történelem szekerét a problémákat helyben megoldani képes, tettre kész emberek lökdösik, nem a mindig mást hibáztató, az egész világot megváltani akaró fotelhuszárok.
Csach Gábor felidézte a 105 évvel ezelőtti történelmi eseményeket.
Balassagyarmaton nem lett volna csehkiverés, ha nem Rákóczy István és Huszár Aladár a vármegye meghatározó alakjai, ha nem épp a vasutas Schuch István és a főjegyző Pongrácz György fognak kezet az ellenállást elindító Vármegyei közalkalmazotti gyűlésen, ha nem Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosok szervezik a fegyveres támadást. És nem lenne méltó a modern Balassagyarmat 105 évvel ezelőtti legjelentősebb hőstette a Civitas Fortissima névre, ha nem adta volna életét tíz mártír a honmentő küzdelemnek. Ha nem lett volna Czakó Balázs, Dancsok Ferenc, Havaj József, Hrubecz Márton, Nagy József, Petrovics József, Rózsa András, Vancsó József, Virág János és Weisz Sándor véráldozata.
És talán nem lett volna a Trianoni diktátum sem oly kegyetlen a magyarokkal, ha 1918 őszén nem a tehetségtelen Károlyi gróf próbált volna a haszonleső álmodozóival és gazembereivel a háború végi forradalmi puccsban kormányával rendet tenni az anarchián. Ha ezek az őrültek nem a világforradalom borgőzös mámorában úsztak volna, talán nem zuhan teljes káoszba az ország.
- Sorsfordító idők vannak ma is: egyesek szerint dönteni kell kelet és nyugat közt, mások szerint választani a komfortosnak látszó nihilizmus vagy a nemzeti szuverenitás között. De a Civitas Fortissima figyelmeztet minket, hogy ne vesszünk el a világtörténelmi játszmákban, ne kutassuk a rajtunk kívül álló hatalmak taktikáit – hangsúlyozta a városvezető.
- A szuverenitás lényege az, hogy helyben tudjuk a feladatainkat: ne a történelem viharai, a senkik által felhatalmazott intézmények, integratív módszertanok, progresszívnek látszó ideológiák irányítsák közös dolgainkat, hanem a szülőföldet minden körülmény közt segítő tettek szülessenek, olyan felelős, józan és tettre kész vezetők kezéből: mint az egykor volt Schuch Istvánok, Pongrácz Györgyök, Huszár Aladárok és Vizy Zsigmondok.
Ahogy Cicero mondja: „… A lelkierőnek és állhatatosságnak az a lényege, hogy válságos időkben meg ne zavarodjunk és nagy zajt ütve ki ne jöjjünk a kerékvágásból,… hanem bátor szívet és megfontolást tanúsítva maradjunk józanok …”
Dicsőség a Civitas Fortissima hőseinek mindenkor! – zárta ünnepi gondolatait Csach Gábor polgármester.
(szilágyi)
Sümegi Tamás fotói
