spot_img

In memoriam Zábrádi Zsuzsanna

2024. máj. 20.

Tragikus hirtelenséggel elhunyt a Balassi Bálint Gimnázium egykori tanára, Zábrádi Zsuzsanna.

Zábrádi Zsuzsanna 1959-ben született drégelypalánki család első lánygyermekeként. A Balassi Bálint Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után az Esztergomi Tanítóképző Főiskola orosz-pedagógia szakos hallgatójaként végzett. Az orosz nyelvtanárok átképzésének idején szerezte meg angol nyelvtanári diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Szakmai pályafutása 1979-ben, a dejtári Általános Iskolában indult, tanítóként és tanárként dolgozott szülőfalujában.

1995-ben tért vissza alma materébe, a Balassi Bálint Gimnáziumba, ahol 17 éven át dolgozott angol nyelvtanárként. A szaktantárgy oktatása mellett osztályfőnökként is részt vett az Arany János Tehetséggondozó Programban, de széleskörű felnőttoktatási tapasztalatokkal is rendelkezett. A Magyar Honvédség, a Nyugat-Nógrád Vízmű Kft., a Zentis, a Tredegar vagy a Delphi alkalmazottainak tartott nyelvtanfolyamain képezte tanítványait ORIGO, BME, TELC, ECL nyelvvizsgákra, valamint szakmai nyelvvizsgákra. 2012-ben nyerte el a Dejtári Általános Iskola drégelypalánki tagiskolájának intézményvezetői pályázatát. Nyugállományba vonulásáig szülőfalujának közösségét szolgálta iskolaigazgatóként. Kiváló pedagógiai érzékkel vezette az intézményt, a hátrányos helyzetű tanulók iskolaközösségét. Nagy tisztelet övezte munkáját a drégelypalánki diákok és szülők körében. Nyugdíjas évei alatt óraadóként dolgozott a dejtári, a borsosberényi általános iskolákban, majd a Balassi gimnáziumban, végül legutóbbi munkahelyén, a NMSZC Szent-Györgyi Albert Technikum tantestületében.

Egész életében szülőfalujában élt, ahogy családja is. Két fiúgyermeke született, István és Gábor. Soha sem szakadt el sem a gyökereitől, sem az ősök életformájától. Szorgalmasan dolgozott nemcsak tanárként, de családanyaként és vállalkozóként is. Tiszta szívű, gondoskodó személyisége minden tevékenységét áthatotta. Egyszerre volt odaadó édesanya, feleség, testvér és gyermek, és a tanítványait szeretettel körülvevő pedagógus. Sugárzóan bájos, természetes szépségű nő volt, aki melegséggel árasztotta el környezetét.

Pályatársa, barátja, Szabó Andrea így búcsúzik Tőle:
Zsuzsi, a Rád való emlékezést csak úgy lehet kezdeni, ahogy Arany írta lánya halálakor: „Nagyon fáj, nem megy…” Ugye, Zsuzsi, ez csak egy rossz álom, s megengeded, hogy felébredjünk belőle. Ugye, megszólalsz a telefonban azon a kedves hangodon:„Itt vagyok, csak nem gondoltátok?!”
Nem, Zsuzsi, Rólad nem lehet múlt időben írni. Ahová csak beléptél, mindenki érezhette, hogy most bejött VALAKI, egy nagyon jó és nagyon tiszta ember, akinek a lénye besugározza a szobát…
Büszke vidékről származol, végvári vidékről, onnan, ahol százötven katona a vérét adta a hatalmas török túlerővel szemben a mi kis nógrádi és nagyobb hazánkért. Egész lelkedben, minden szavadban hordoztad ezt a csodálatos ősi kultúrát, ezt az erkölcsi tisztaságot és méltóságot. Nemcsak két árván maradt fiad, de minden tanítványod, minden osztályod, minden barátod és ismerősöd sorsát a szíveden viselted. A Te általad tanított osztályok a Te emberséged, nagy szíved lenyomatát őrzik. Olyan vele született természetességgel kommunikáltál, érdeklődtél mindenről és mindenkiről, hogy Veled valóban ott lehetett folytatni, ahol valamikor abbahagytuk. Előtted csak megnyílni lehetett őszintén, mert Te magad voltál az őszinteség. Sajnálom az árván maradt tanítványaidat is, mert Te sokkal többet adtál, mint az angol nyelv. Szívvel tudtad elérni nagyszerű eredményeidet, szívből tanítottál, ahogyan szívből, természetesen csináltál mindent…
Ugye, nem igaz, hogy most végleg elfáradtál s megpihentél? Ugye, megszólal a telefon? Fázunk a hiányodtól, s keresünk, kapaszkodni szeretnénk Beléd, a meleg, törődést árasztó lelkedbe… Te már ismered azt a tájat, amit mi még nem, s belejajdulunk a „süket végtelenbe” s keresünk, keresünk Téged…
Drága Zsuzsi! Isten Veled…

„Különös táj lesz, sűrű lesz a csendje,
csak mélabúd halálos húrja szól.
Belejajdulsz a süket végtelenbe,
keresni fogsz, és nem leszek sehol.”

/Áprily Lajos: Keresni fogsz/

Zábrádi Zsuzsanna 64 évet élt. Nyugodjon békében.

Legújabb cikkek

Programok