Tizennyolc év a kórházi mikrobiológiai laboratóriumban, egy sikeres magán vérvételi hely alapítása, rendszeres rádiós és televíziós szereplések szakértőként. Sztancsik Eleonóra funkcionális táplálkozási és életmódmentor neve sokak számára ismerősen csenghet. Saját családi és egészségügyi tapasztalatai indították el azon az úton, hogy ne csupán a mikroszkóp alatt vizsgálja a betegségeket, hanem a megelőzésben és a hosszú távon fenntartható egészséges életmód kialakításában segítse az embereket. Interjúnkban a pályafutásáról, az Életmódlabor kulisszatitkairól és a közérthető egészségnevelés fontosságáról beszélgettünk.
Minek a hatására döntött úgy, hogy a mikrobiológus, funkcionális táplálkozási mentor szakmát választja hivatásául?
A 2000-es évek elején kaptam egy megkeresést a balassagyarmati kórházból: a klinikai laboratórium mikrobiológiai részlegére kerestek diplomás munkatársat. Engem valamiért mindig vonzott a fehér köpeny világa, a laboratóriumi munka, és az is fontos volt számomra, hogy olyan területen dolgozzak, ahol valamilyen módon segíthetek az embereknek. Nagyon örültem a lehetőségnek, és azonnal elfogadtam az állásajánlatot. Már akkor tudtam, hogy szeretnék továbbtanulni, így az ELTE-n szakmikrobiológus képzésen vettem részt, az ott megszerzett tudást pedig közvetlenül tudtam hasznosítani a kórházban. Tizennyolc éven keresztül dolgoztam a balassagyarmati Kenessey Albert Kórház laboratóriumában. A mikrobiológiai részlegen klinikai mintákból kerestük a betegséget okozó baktériumokat, majd vizsgáltuk, hogy az adott kórokozó milyen antibiotikumokra érzékeny. Számomra ez egy rendkívül érdekes világ volt, de a táplálkozás iránti érdeklődésem részben a saját élethelyzetemből indult. A családban megjelent az inzulinnal kezelt cukorbetegség, ezért fontossá vált, hogy pontosan értsem, mit és hogyan érdemes főzni, melyik ételben mennyi szénhidrát van, és milyen a különböző élelmiszerek tápanyagtartalma. Először autodidakta módon kezdtem egyre mélyebben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.
Ehhez kapcsolódott a mikrobiológiai munkám is: a laborban többek között székletminták tenyésztésével is foglalkoztunk, és egyre jobban kezdett érdekelni, hogyan lehet támogatni a bélrendszer regenerációját egy fertőzés vagy antibiotikum-kezelés után. Saját tapasztalatot jelentett az is, hogy én magam és a gyermekeim is különböző ételintoleranciákkal élünk. Szerettem volna megérteni, hogyan lehet ezeket úgy kezelni, hogy közben ne csupán tiltásokból álljon az élet. Ezek a szálak végül szépen összeértek. Sokáig kerestem azt a képzést, amely szakmailag és szemléletében is közel áll hozzám, így találtam rá a közel kétéves funkcionális táplálkozási és életmódmentor-képzésre. Ebben a szemléletben találtam meg igazán azt az irányt, amellyel teljes mértékben azonosulni tudok. Éppen ezért a „táplálkozási tanácsadó” helyett jobban szeretem a mentor megnevezést. Számomra ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy valakinek megmondjuk, mit egyen és mit ne, hanem azt, hogy segítsünk megérteni a saját szervezete működését, és megtanítsunk egy olyan életmódot, amely hosszú távon is élhető és fenntartható.
Hol végezte a tanulmányait, és pontosan mióta van a pályán?
1997-ben érettségiztem a Balassi Bálint Gimnáziumban, ezt követően az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán végeztem biológia tanári szakon. A diploma megszerzése után egy tanévet tanítottam a helyi Szondi György Szakközépiskolában. 2002-ben kerültem a Kenessey Albert Kórház klinikai laboratóriumának mikrobiológiai részlegére, és munka mellett, levelező képzésben jártam az ELTE szakmikrobiológus szakára. A táplálkozástudomány és az életmódorvoslás iránti érdeklődésem később egyre erősebbé vált, ennek eredményeként a funkcionális táplálkozási és életmódmentor-képzést 2021 és 2023 között végeztem el, a tanúsítványomat 2023-ban kaptam kézhez. Tulajdonképpen több mint két évtizede dolgozom olyan területen, amely valamilyen formában az egészséghez, a laboratóriumi diagnosztikához és az emberek segítéséhez kapcsolódik.
Milyen út vezetett ahhoz, hogy létrehozza az Életmódlabort, és mi a vállalkozás fő vezérelve? Milyen tapasztalatai vannak az eddigi működésről?
Egyrészt hosszú, másrészt meglepően rövid út vezetett idáig. A kórházban töltött utolsó munkaévem során már egyre erősebben éreztem, hogy változtatnom kell. Mivel hosszú éveken keresztül laboratóriumban dolgoztam, pontosan láttam azt is, hogy mekkora igény lenne egy olyan magánfinanszírozott laboratóriumi szolgáltatásra, ahol olyan vizsgálatok is könnyebben elérhetők, amelyek a társadalombiztosítás keretein belül nem, vagy csak bizonyos korlátozásokkal kérhetők. Sokat gondolkodtam ezen, majd az élet is úgy alakult, hogy a tervezettnél gyorsabban kellett döntést hoznom. Belevágtam egy magán vérvételi hely létrehozásába, ami – hála Istennek – sokkal jobban sikerült, mint azt az elején valaha gondoltam volna. Az Életmódlabor immár hét éve működik. Az egyik legfontosabb vezérelvem kezdettől az volt, hogy segíteni tudjak az embereknek. Sokszor már egy megfelelő információ vagy egy jó iránymutatás is rengeteg segítség lehet. A leterhelt egészségügyi rendszerben nem mindig jut elegendő idő a részletes magyarázatra vagy bizonyos speciális vizsgálatokra. Azt tapasztalom, hogy egyértelműen van igény erre a szolgáltatásra. Már önmagában nagy könnyebbség, hogy egy-egy speciálisabb vérvizsgálat miatt nem kell Budapestre utazni, de abban is próbálok segíteni, hogy egy adott problémával milyen irányba érdemes továbbindulni, milyen szakorvost célszerű felkeresni. Mindemellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott nálam a táplálkozás és a többi életmódtényező szerepe is. Szeretném megtanítani az embereknek, hogyan tudnak egy kiegyensúlyozottabb, egészségtudatosabb, ugyanakkor a hétköznapokban is élhető életet kialakítani. Nagyon szeretem és élvezem, amit csinálok – talán ez a legfontosabb visszaigazolás számomra.
A Megafon Rádió reggeli műsorában már több mint egy éve hallhatja a helyi közönség, a TV2 Balance című műsorának szakértőjeként pedig a televízió képernyőjén is bemutatkozott. Hogyan élte meg ezeket a szerepléseket, és miért tartja fontosnak a nyilvános jelenlétet?
Örömmel mondtam igent a TV2 megkeresésére, mert teljesen önazonos számomra a műsor témája: a prevenció, a diabétesz, a cukoranyagcsere, illetve annak bemutatása, hogy a betegséget megelőző állapotokban mennyi mindent tehetünk még önmagunkért. Meggyőződésem, hogy minél több emberhez jut el a megelőzés fontosságának üzenete, annál többet tehetünk. És ha egy betegség már kialakult, az orvosi kezelés mellett akkor is rendkívül sokat számíthatnak az életmódbeli tényezők. Bármilyen furcsán hangzik, a televíziós forgatások elején nagyon izgultam. Szerencsére rendkívül profi stáb segítette a munkámat, és néhány perc után sikerült feloldódnom. Bízom benne, hogy egy közérthető, a laikus nézők számára is jól követhető műsorhoz sikerült szakértőként csatlakoznom. Pontosan ezért tartom fontosnak a nyilvános szerepléseket is. Ma már el kell fogadnunk, hogy a különböző médiafelületeken keresztül nagyon sok emberhez el lehet jutni. Minél több helyen találkozik valaki azzal az üzenettel, hogy a hosszú távú egészségmegőrzésben mennyit számít a kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres mozgás, a megfelelő alvás és a stresszkezelés, annál nagyobb az esély arra, hogy egyszer valóban el is kezd vele foglalkozni. Bár néha már megfordul a fejemben, hogy talán az emberek lassan unják, hogy itt-ott feltűnök. (nevet)
Mit tart a legnagyobb kihívásnak abban, hogy egy átlagember számára is elérhetővé és gyakorlatiasabbá tegye az egészséges táplálkozás lényegét?
Talán az egyik legnagyobb kihívás annak megértetése, hogy nincsenek instant, gyors megoldások, amelyek hosszú távon is működnek. Sokan szeretnének néhány nap vagy egy hét alatt látványos eredményt elérni. Én viszont abban hiszek, hogy apró, következetes változtatásokkal kell kialakítani egy élhető, fenntartható és kiegyensúlyozott életmódot. Egy hét alatt nem történnek csodák – vagy ha valami valóban csodaszerű változást ígér ilyen rövid idő alatt, az nagy valószínűséggel hosszú távon nem lesz fenntartható. Az egyik alapelvem, hogy mindig próbáljam elmagyarázni a „miértet”. Ne csak azt mondjam el valakinek, hogy mit lenne érdemes ennie, hanem azt is, hogy miért. Miért fontos a mozgás? Miért számít az alvás? Miért befolyásolja a stressz az egészségünket? Ha az ember megérti az összefüggéseket, sokkal könnyebben tudja a saját életére lefordítani és hosszú távon is megtartani a változtatásokat.
Milyen módon lehetne hatékonyan felvilágosítani az embereket a helyes táplálkozásról és az egészséges életmódról?
Szerintem az egyik legfontosabb az lenne, hogy már egészen fiatal kortól elkezdjük az edukációt. Már óvodás- vagy kisiskoláskorban, természetesen az adott életkornak megfelelően, lehet beszélni arról, miért érdemes több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, miért fontos a mozgás, és miért nem jó, ha az étrendünk nagy része édességekből, nassolnivalókból és erősen feldolgozott élelmiszerekből áll. Nagyon fontosnak tartom a példamutatást is. Nem kell mindent tökéletesen csinálni – nem is lehet. De hitelesen akkor tudunk beszélni az egészséges életmódról, ha a saját hétköznapjainkban is törekszünk rá. A mai világban különösen nehéz eligazodni, mert a közösségi médiában rengeteg szélsőséges diéta, divatirányzat és gyors megoldás jelenik meg. Ha valami azt ígéri, hogy szinte erőfeszítés nélkül, néhány nap alatt óriási változást érhetünk el, érdemes fenntartásokkal kezelni. Az egészségtudatosságra nevelést ezért már gyermekkorban érdemes lenne elkezdeni, és később a munkahelyeken is nagyobb hangsúlyt kaphatna a prevenció, az egészségmegőrzés és az életmóddal kapcsolatos edukáció.
Ha egyetlen alapelvet kellene megfogalmazni a táplálkozás és az életminőség kapcsolatáról, mi lenne az a mondat, amit mindenkihez eljuttatna?
Talán a Hippokratésznek tulajdonított gondolat áll hozzám a legközelebb: „Legyen az ételed az orvosságod.” Ha pedig ezt a saját szavaimmal kellene megfogalmaznom, azt mondanám: törekedjünk a kiegyensúlyozott, tápanyagdús, valódi ételekre épülő táplálkozásra, és arra, hogy minél kevesebb ultrafeldolgozott élelmiszer kerüljön a tányérunkra. Nem a tökéletesség a cél, hanem egy olyan táplálkozási és életmódbeli egyensúly kialakítása, amely hosszú távon is támogatja az egészségünket és közben élhető is marad.
Mivel tud kikapcsolni a szabadidejében?
A sport mindig is az életem része volt. Nagyon szeretek mozogni, számomra ez az egyik legjobb kikapcsolódás. Az utóbbi időben egy sérülés egy kicsit hátráltatott ebben, de remélem, hamarosan újra elkezdhetek kocogni is. Nagyon szeretek a természetben lenni, akár csak sétálni és figyelni a környezetet. Jó néhány évvel ezelőtt agykontrolltanfolyamot is végeztem, ezért amikor időm engedi, szívesen szakítok időt relaxációra vagy meditációra. De számomra a kikapcsolódás lehet egészen egyszerű is: egy jó beszélgetés a barátnőimmel, vagy amikor a családdal kiülünk otthon a teraszra, és csak beszélgetünk. Ezekből az egyszerű pillanatokból is nagyon sokat tudok töltekezni.
Milyen terveket szövöget?
Mindenképpen szeretnék továbbhaladni azon az úton, amelyen elindultam. Szeretném, ha az egészséges életmód, a prevenció és az egészségmegőrzés fontossága minél nagyobb hangsúlyt kapna. A jövőben is szeretnék minél szélesebb körben közérthető, gyakorlatias és a hétköznapokban valóban alkalmazható tartalmakat készíteni. Edukálni, információt átadni és segíteni – akár személyesen, akár előadásokon, rádióban, televízióban vagy az online felületeken. Az Életmódlabor és a vérvételi szolgáltatás természetesen továbbra is nagyon fontos része marad a munkámnak, ezt ugyanolyan odaadással szeretném tovább működtetni. A célom egyszerű: minél több emberhez eljuttatni azt a szemléletet, hogy az egészségünkért nem csak akkor érdemes tenni, amikor már baj van. A megelőzésben, a mindennapi apró döntéseinkben és egy hosszú távon fenntartható életmódban óriási lehetőség van.
Zábrádi Dorottya
