Kovács Erzsébet Ilona a Balassi Bálint Gimnázium végzős tanulója fiatal kora ellenére évek óta foglalkozik versírással. Tehetsége már kisiskolás éveiben megmutatkozott, mégis az otthon melegéből hozza a versek és a megzenésített lírai alkotások szeretetét. A vanyarci származású diáklány mérhetetlenül büszke, hogy nemrég debütált első, önálló regénye. Ennek apropóján hívtuk diskurzusra.
Mióta húz a szíved az irodalom felé?
A humán tantárgyak első osztálytól fogva közel álltak hozzám. A családunk mindig is szerette a verseket, főleg a zenés feldolgozásaikat. Bátyám CD-re fel is vett jó pár alkotást, így magnón hallgathattuk a szeretett költeményeket. Gyermekkoromtól fogva többszáz verset hallgattam, ismertem és énekeltem. Úgy gondolom ez nagyon sokat fejlesztett és még közelebb vitt az irodalomhoz.
Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?
Az írást nyolcéves koromban kezdtem el egy gyönyörű naplemente hatására. Volt a kertünkben egy jól megmászható szilvafa, amin mindig ücsörögtünk testvéreimmel. Azon a bizonyos délutánon, mikor néztem az ágáról a naplementét, hirtelen ötlettől vezérelve, beszaladtam a házunkba papírért és ceruzáért. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok és miért, csak visszaültem és sebesen elkezdtem írni, ami a fejemben volt, gondolkodás nélkül. Így született meg az első, rövid versem Ülök a szilvafán címen. Innentől fogva egyre többet írtam, ami csak eszembe jutott. Ekkor már tudtam, hogy író és költő szeretnék lenni és minél több üzenetet szeretnék megosztani a világgal. A verseimet megmutattam a családnak és a vanyarci általános iskolai osztályfőnökömnek, akik mind támogattak az elindulásban. Úgy látták, hogy van tehetségem az íráshoz, amely az egyik legmélyebb részem: nem nevezném kihívásnak, inkább élvezetnek és kifejezésmódnak.
Ha választanod kellene a líra vagy inkább a próza áll hozzád közelebb?
Több mint hatvan verset írtam eddig, ezért a líra műfaját érzem igazán magaménak. Nagyon szeretem a vers kifejezésmódját, a költői képeket, eszközöket, szimbólumokat használni. Tetszik, hogy a vers írásakor egy teljesen új világot teremhetek a képek és eszközök használatával. Nem mellesleges Arany János költészete is inspirál az írás közben. Érdekesség, hogy dalokat is szoktam írni egyedül vagy a bátyámmal, aki zeneszerző.
Korábban próbálkoztam a regényírással is, de azt gondoltam Isten csak a versekhez adott talentumot, így sokáig nem sikerült jó történetet kitalálnom és nem volt hozzá ihlet sem. De most már látom, hogy az új könyvem megjelenésével a regényírás ajándékát is megkaptam.
Van-e olyan irodalmi mű, ami hatással van rád a mai napig?
Gyerekkoromtól fogva rengeteg könyvet olvasok és úgy érzem ez is nagy hasznomra vált. Számos külföldi és magyar író könyvét olvastam már. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc könyvem a Bambi 1-2. Úgy vélem ez egy félreértelmezett és lebecsült könyv, amit a Disney mese tovább butított és lehetetlenné tett, hogy a gyerekek az eredeti fantasztikus könyvet is elolvassák. Mivel vidéken nőttem fel, a természet közel áll hozzám. Nagyon szeretem a dombokat, erdőket és az itt élő állatokat, különösképp az őzeket. A Bambit százszor elolvastam, annyira magával ragadott újra és újra. Ez a könyv sok dolgot megalapozott bennem és nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy mindig szerettem volna megírni a harmadik részét. Ez gyermekkoromban nem sikerült, de az első regényem után, hiszem, hogy egy nap akár erre is kapok ihletet.
Miként születik meg egy költemény?
Legtöbbször a táj, az utazás, egy történés vagy a hála ihlet meg. Úgy gondolom, hogy a verseimre Istentől kapok ösztönzést. Ilyenkor általában gondolkodás nélkül megszületik egy vers egy szűk óra alatt. Vannak részek, ahol kell gondolkodni a rímeken vagy egy-egy kapcsolódó soron, de ilyenkor valahogy az egész ott van a szívemben és csak le kell írni. Sokszor írok családtagoknak, barátoknak verseket, vagy van bennem egy-egy téma, amit szeretnék lejegyezni.
Minden egy fagyival kezdődött címmel jelent meg első saját regényed. Avass be egy kicsit a részletekbe! Hogyan született meg ez a kötet?
2021 nyarán kaptam ihletet a megírására. Éppen takarítottam és egy szeretett kínai dalt énekeltem, aminek a címe Szivárvány színű fagylalt volt. Ahogy ezt hallgattam, hirtelen jött az ötlet. Egy pillanat alatt rajzolódott ki bennem az első rész teljes tartalma és a könyv terve körvonalakban. Egy másik alkalommal pedig öntözés közben agyaltam és megkaptam a regény összes többi részét, ugyanolyan hirtelenséggel. Ezután, ahogy időm engedte, vasárnaponként írtam egy-egy részt és így jöttek meg a további apró részletek írás közben. Körülbelül három hónap alatt készült el a kötetem. Amikor először kezembe vettem a könyvet hatalmas örömöt és hálát éreztem, amiért mindez megtörtént velem és amiért ilyen fiatalon megkaptam Istentől a gyermekkori álmom kezdetét: a publikálás lehetőségét.
Mi az alaptörténete és az üzenete?
A könyv két lányról szól, akik nagyon jó barátnők. Mindketten nehézségekkel küzdenek. Egyikük, Debi keresztény és hitével próbál átlendülni a megpróbáltatásokon, miközben legjobb barátnőjének Bettinek is segítséget nyújt. A könyvön végigvonuló fő szimbólum a szivárvány, amelynek minden egyes színe az élet folyamatosan lejátszódó ciklusára utal. Életünkben megtalálhatóak a nehézségek, a remény, az öröm, a hála és a megnyugvás. Ez a körkörös szerkezet jellemzi az életünket. A könyv arra akar rámutatni, hogy ha minden eseményt Istenre, a szivárvány alkotójára bízzuk, ő megerősíthet általuk és segít, végigvezet rajtuk. Vele soha nem vagyunk egyedül.
Ki az elsődleges célcsoport, akinek ajánlod a művet?
A regényem közelebb állhat a fiatalokhoz, mivel szereplői gimis lányok. De úgy vélem mindenki küzdött meg valamilyen szintű nehézségekkel, akár tragédiákkal az életben és emiatt én korosztálytól függetlenül mindenkinek ajánlanám.
A továbbtanulás kapujában milyen pályán szeretnéd folytatni az utadat? Gondolkoztál-e azon, hogy az írással akár hivatásszerűen is foglalkozz?
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szeretnék továbbtanulni kínai-magyar szakos tanárnak. Már több mint három éve tanulok magamtól kínaiul és mindenképp szeretném itthon tanítani ezt a csodálatos nyelvet. Az íráson, mint karrieren soha nem kellett gondolkodnom. Gyermekkorom óta tudom, hogy az az elsődleges álmom, hogy írjak és megosszam, amit gondolok, érzek és ami rám lett bízva. Hiszem, hogy ahogy eddig egyengette Isten az ösvényem, egy napon az írás teljes megélhetést is adhat, de a fő célom e tevékenységgel soha nem a siker vagy a pénz volt, hanem az érték, üzenet átadása és hogy azt csináljam, amit a legjobban szeretek.
Mivel töltöd szívesen szabadidődet?
Szinte mindig teljesen tele van a naptáram, főleg így végzősként nehéz minden másra is időt fordítani. De szabadidőmbe tartozik a sok-sok együttlét a családdal, az olvasás, a film- és a magyar futball mérkőzések nézése, éneklés, festés, és az írás is.
Milyen célokat tűztél ki magad elé?
Számomra az irodalom az álmom, hogy költő és író lehessek. Azt hiszem, hogy Isten azért hívott el erre a munkára, hogy az embereknek beszéljek Őróla és egy üzenetet, a saját hitemet és világnézetemet megosszam velük. Persze fontos a család is, ezért nagyon várom, hogy a testvéreimhez hasonlóan megházasodhassak és legyen saját családom. A karrierem szempontjából, az egyetem után tanárként szeretnék dolgozni. Ami pedig ez idő alatt soha nem fog változni, az az, hogy az egyetem, házasság, gyermekeim mellett is mindig írni szeretnék, egész életemben. Szeretném, ha a jövőben íróként és költőként ismernének és ha sokaknak adhatnék át gondolatokat a műveim által.
Több művön is dolgozol jelenleg…
Nemrég kaptam ihletet egy új regényre, de ezen most többet kell gondolkodnom, mint az előzőn. Emellett van néhány vers is, amit szeretnék befejezni. Sokan nem tudják, hogy van egy másik könyvem is. Ez nem egy regény, és nincs is teljesen befejezve. Erre a könyvre 6. osztályban kaptam ihletet, a tesi órán folytatott gerenda gyakorlatok által. Ez egy tanító jellegű, eddig 28 részes kötet, ami a kereszténységet fejti ki, magyarázza. Lényegében a hitem minden területére kiterjed, mindenféle témában, sok igeverssel alátámasztva. Úgy gondolom, hogy nem kell sok a befejezéséhez.
Mit üzennél a jövőbeni olvasóknak?
Olvassanak sok verset és könyvet, ami a saját nézeteiket és ízlésüket erősíti, de mindig tágítsák az érdeklődési körüket és ismerjenek meg új szempontokat. Az olvasás nagyon sokat tud fejleszteni és alakítani rajtunk amellett, hogy a gondolkodásunkat is formálja. Emellett, ha úgy érzik van üzenetük a világ számára, adjanak neki hangot: semmiképp se tartsák magukban, ne féljenek felvállalni, megosztani az emberekkel érzéseiket. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy soha nem fog érdekelni senkit és nem fogják milliók olvasni. Mert a cél nem ez. Hanem az, hogy annak az akár száz, akár millió embernek, aki olvassa, átadjon valamit.
Zábrádi Dorottya
