„Egy backyard verseny során bajtársak vagyunk, nem ellenfelek” – vallja Fűrész Edit ultrafutó, aki a közelmúltban vehette át a Magyar Atlétikai Szövetség Ultrafutó Bizottsága által adományozott „Az év ultrafutó felfedezettje” kitüntetést. A kivételes sportolói pályafutással rendelkező, civilben szoftvertervezéssel és -teszteléssel foglalkozó, illetve négy éve futóedzőként is tevékenykedő sportoló az idén októberben megrendezésre kerülő amerikai világbajnokságon a legjobb magyar versenyzőként képviselheti hazánkat. Az emberfeletti küzdelmeket megélő futót élete nagy versenyeiről, a futás öröméről és további céljairól is kérdeztük.
Felsorolni is nehéz az eredményeidet, de az biztos, hogy mindegyik embertpróbáló teljesítményről tanúskodik. Melyekre vagy a legbüszkébb?
Jó belépő volt az ultrafutás világába a 2018. augusztusában lefutott első 6 órás versenyem, ahol bő 70 km-t sikerült teljesítenem. Erre az eredményemre mindenképp büszke vagyok, várakozáson felül egy igen erős, a hazai eredmények között is helytálló teljesítményt értem el, később ezt az eredményt még megjavítottam. Nagyon különleges élmény volt a szokatlan szabályokkal rendezett Black Hole nevezetű ultraverseny: nem vihettünk magunkkal semmi segédeszközt, nem ismertük előre se az útvonalat, se a távot, kizárólag a szervezők által biztosított körülményekre és a saját erőnkre támaszkodhattunk – itt a végül 107 km-es, vegyesen terep és aszfaltos versenyen 2. helyet értem el, és óriási, teljesen felszabadult élmény volt ez a „vakon” futás. Meghatározó volt az első 160 km-es teljesítésem is a Korinthosz Ultrafutó Versenyen, ahol nagyszerű és nálam sokkal gyakorlottabb ultrafutókat követhettem a dobogó negyedik fokán. Ezeken kívül a backyard ultra versenyeim egytől egyig mind óriási élmények voltak.
Kétségkívül a legutóbbi volt a legnagyszerűbb, igazi jól összerakott, mindenben sikeres futásod. Ez a Backyard Ultra Csapatvilágbajnokság, ahol a legeredményesebb magyar versenyző lettél. Laikusok kedvéért mit takar ez a verseny?
Kétévente felváltva a virtuális csapatvilágbajnokságot, illetve az amerikai egyéni világbajnokságot rendezik meg a backyard ultra versenyszámból. A virtuális csapatvilágbajnokságon az országok 15 fős csapattal vesznek részt, a válogatott az elmúlt 2 év legeredményesebb backyardistáiból áll. Attól virtuális, hogy minden csapat a saját hazájában fut, de időben pontosan összehangoltan, tehát a világ minden táján egyszerre zajlik az esemény. Az egyéni világbajnokságot pedig a versenyszám hazájában, Tennessee-ben rendezik, itt helyszíni a részvétel, kvalifikálni az előző évi csapatvilágbajnokságon szerzett győzelemmel, vagy szintén az előző 2 év eredményei alapján lehet.
Maga a backyard ultra érdekes, izgalmas és egyben nehéz verseny: a futók óránként rajtolnak, minden órában 6,706 km-t kell megtenniük. Aki egy órán belül teljesíti a kört, és a következő órában is odaáll a rajthoz, az versenyben marad. Nincs jelentősége, milyen gyorsan fut valaki, azonban minden szükségletre az órából a futás után fennmaradó időt használhatja: például 48 perces 6,706 km esetén 12 perc marad enni, inni, mosdóba menni, átöltözni, aludni stb. A verseny addig tart, amíg már csak egy versenyző marad a pályán, a győztes az, aki eggyel több kört teljesített a második, ún. assist futónál. Ez benne az igazi kihívás: nem tudni, mikor van vége a versenynek, és társak nélkül esély sincs jó eredményre. Természetesen aki elfáradt, bármikor megállhat, de ha nem ér be időben, nem teljesíti a kört, nem indul el a következő rajttal, akkor számára véget ért a verseny. Ha ez még nem lenne elég: itt nincs nemek szerinti megkülönböztetés, nincs női és férfi mezőny, itt mindenki egyenrangú futó.
Hogyan zajlott a felkészülésed?
Az állóképességet mindenképp kell fejleszteni, de a tempóváltások és a regeneráció fokozása miatt érdemes a szervezetet a váltakozó munkára fartlek futásokkal, váltogatásokkal felkészíteni. Én a backyard versenyeken emelkedőn sétálok, lejtőn és vízszintes szakaszokon kocogok, ezzel is spórolva az energián, illetve mérsékelve az állandó terhelést. Fizikálisan jó állapotban kell lenni egy ennyire hosszú futáshoz, ennek érdekében pilates és erősítő edzéseket is végzek, nyújtok, hengerezek, masszázsra járok. Nagy hangsúly van a regenerációs képességen is, de ezeken kívül a mentális felkészültség még az, ami elengedhetetlen ennél a kiszámíthatatlan versenynél. Hosszú időszak egy ilyenre felkészülni, ráadásul kevés lehetőség van tesztelni magát az embernek, hiszen ilyen versenyen nem érdemes túl sűrűn indulni, hogy a szervezet megfelelően visszaállhasson a csúcsformájába. Komplex verseny és komplex felkészülést kíván a backyard ultra.
Milyen élményeket szereztél?
A 2024-es csapatvilágbajnokságon szerencsére jól együttálltak a csillagaim: mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon jól bírtam az eseményt, a gyomrom is, az egészségi állapotom is rendben volt, így életem eddigi legjobb érzésű backyardját kaptam októberben. Motivált, eltökélt, céltudatos voltam, imádtam, hogy futhatok, és futottam volna még tovább is, ha lehetett volna. Kiváló segítőim voltak, akik a pihenőidőkben csak értem dolgoztak, és nem felejtkezem el az otthonról szurkolókról, a szervezőkről, valamint a támogató családomról sem, akik nélkül szintén nem lett volna ilyen magával ragadó az élmény.
Annyira lelkes voltam, hogy kizárólag a minél jobb teljesítmény lebegett a szemem előtt, 60 óra, azaz 402,36 km megtétele után kiderült, hogy én voltam a legerősebb a magyar csapatból. Hab a tortán, hogy ezzel az eredményemmel – a győzelemmel – kvalifikáltam az amerikai egyéni világbajnokságra, így 2025. októberében a legnagyobbakkal együtt versenyezhetek. Nagyon bejött nekem ez a versenyzési forma, egyre jobb eredményeket értem el – első pályára lépésem óta folyamatosan én tartom és javítom meg itthon a női csúcsot –, és szerettem volna már nem csak a nők között, hanem a teljes mezőnyben győzelmet aratni. Nagyon örülök, hogy éppen a csapatvilágbajnokságon sikerült ez, amikor az egész világ napokig ránk figyelt.
A csapatunk is kiválóan szerepelt a világbajnokságon: a csapateredményt a tagok által megtett körök összegéből számolják, 2024-ben megjavítottuk a 2 évvel korábbi eredményünket az összesen 658 lefutott körrel (4412,548 km). Sok egyéni csúcs született, és a magyar válogatott a 12. helyen zárta a világversenyt. Büszke vagyok a csapatra!
Milyen további célok elérésére ösztönöz „Az év ultrafutó felfedezettje” elismerés?
Nem számítottam egyáltalán ilyen kitüntetésre, hiszen ultrázom már egy ideje, de megtisztelő, hogy az ultrafutásért felelős hazai szervezet méltónak talált erre a díjra, és kiváló ultrafutókkal együtt szerepelhet a nevem a díjazottak listáján. Szeretnék még fejlődni az ultrafutásban, vannak még terveim, álmaim, de a legfőbb célom első körben most az, hogy az őszi Backyard Egyéni Világbajnokságon a lehető legjobbat hozzam ki magamból, meghaladjam eddigi önmagam. A műfaj kitalálója, Lazarus Lake már eddig is felfigyelt a magyarokra és rám is, szeretném megmutatni, hogy a magyar backyard igenis érdemes erre a figyelemre.
Milyen jó tanácsokkal látnád el azokat, akik most vágnak bele az ultrafutás világába?
Mindenképpen legyen meg az alapjuk, a felkészültségük az ultrafutáshoz. Ne feledkezzenek meg arról, miért kezdtek bele a futásba, ne feledkezzenek meg a futás szeretetéről, de türelmes és kitartó munkával dolgozzanak a céljaikért. Nem mindenkinek való az ultrafutás, de ettől senki nem lesz kevesebb. Viszont aki az ultrafutásba belevág, annak ésszel kell csinálnia és rengeteg munkát kell belefektetnie, ha sokáig szeretné folytatni. De megéri.
Aki pedig kóstolgatná a határait, bátran próbáljon ki egy backyard ultra versenyt: nem kell tudni gyorsan futni, nem baj, ha előtte nem futott még ekkora távot, ezzel a szakaszos teljesítéssel viszont nagy esély van rá, hogy bőven meghaladja önmagát. Ráadásul egy különleges világot is megtapasztalhat a verseny során, mert a backyardoknak van egy varázslatos hangulata attól, hogy lényegében együtt mozog és együtt pihen a mezőny.
Hol látod magad 5 év múlva?
Remélem 55 év múlva is még futó leszek. Jövő évre vannak már konkrét terveim, de 5 évre előre nem tudok és nem is akarok annál többet tervezni, mint hogy élvezzem és szeressem még mindig a futást, találjam meg a számomra aktuálisan megfelelő kihívásokat, és fejlődjek, amíg és ahova még lehet. Ehhez úgy érzem, hogy megfelelő edzőt találtam Dr. Gál Tibor személyében, szépen halad a közös munka a tervezett úton. Nem féltem magam, van elég verseny a hazai és a nemzetközi palettán is, mindig kitalálom, merre szeretnék tartani, és aztán megyek is a céljaim felé eltökélten. De csak mérsékelt távlatokban gondolkodom előre, hogy meg tudjam élni a sikereimet is.
Zábrádi Dorottya
