A gyarmatiak nem csak vakmerők, bátrak és forróvérűek, de megfontoltak, felelősek és gondoskodók is, harcban éppen olyan kiválóak, mint békeidőben, a rend és a nyugalom megőrzésében – hangsúlyozta ünnepi beszédében Csach Gábor polgármester.
– Már csak szövegek, képek és filmek emlékeznek arra az elemi népfelkelésre, amely az egész országban elsöpörte 13 áldott napra a sötétséget 1956 októberében. A forradalmárok szinte mind elmentek már. Nemrég elhunyt utolsóként Dr. Kiss Tamás díszpolgárunk, első alpolgármesterünk is, aki október 16-án a szegedi egyetemen megalakuló MEFESZ független ifjúsági mozgalom alakulásakor olvasta fel az egyetemisták követelését, szikrát gyújtva a 23-i forradalomnak – kezdte beszédét a város első embere.
Balassagyarmatra október 24-én hajnalban érkezett meg az 56-os forradalom autóbuszon városunkba utazó pesti egyetemisták által. Egy pártfunkcionárius ébersége és az ÁVÓ közbenjárására a diákokat fél órán belül lefogták. Többségüket Vácra vitték, de elkövették azt a hibát, hogy két egyetemistát a mostani Járási Kormányhivatal épületében, az akkori Rendőrségen zártak be.
Ennek híre hamar elterjedt a városban, így az ügyvédi munkaközösség is értesült róla. Daróczi Gusztáv és Magyar Pál ügyvédek másnap a rendőrségre siettek, hogy felajánlják jogi védelmüket, ahol letagadták az ifjakat.
26-án már fiatalok gyülekeztek a vasútállomásnál, hogy a MÁV és az autóközlekedési vállalat dolgozóival együtt demonstrációt tartsanak. A kórházi szovjet katonai emlékműhöz mentek, amit ledöntöttek, majd a tömeg elindult a Városháza felé a főutcán. A Főplébániánál már több ezren voltak – ez volt Nógrád megye első jelentős tüntetése a forradalmi napokban. A Városházáról a Rendőrségre vezetett az útjuk, ahol kiderült, hogy a pesti srácokat már délelőtt szabadon engedték.
Másnap az országban elsők közt – a már említett Daróczi és Magyar ügyvédeknek is köszönhetően – 25 fős független Forradalmi Tanács alakult a hátam mögötti épületben. Már első elfogadott nyilatkozatukban felszólították a Nagy Imre kormányt többek közt a szovjet megszálló csapatok azonnali kivonására és szabad választások kiírására. Aztán mintegy 300 gyarmati polgárnak hála Nemzetőrség, Munkástanácsok alakultak, napok alatt rend és ellátásbiztonság honolt a városban.
– Balassagyarmaton egy pofon sem csattant a dicsőséges napokban – emlékezett a városvezető. – Egy ávósnak, egy gyűlölt pártembernek se görbült haja szála. Mert a gyarmatiak ha kell, nemcsak vakmerők, bátrak és forróvérűek, de megfontoltak, felelősek és gondoskodók is. Harcban éppoly kiválóak, mint békeidőben, a rend és a nyugalom megőrzésében.
Mégis irgalmatlan megtorlás történt. 31 gyarmati polgárt ítéltek börtönbüntetésre, közülük kettőt halálra a vérperekben, nevük olvasható a fenti emléktáblán. Többszáz embert – lényegében mindenkit, aki valamilyen formában részt vett a rend fenntartásában és a város működtetésében – meghurcoltak, őrizetbe vettek, megvertek, B-listáztak.
– Ma az Öröm ünnepe van, nem a gyászé. A mindannyiunkat boldoggá tevő Szabadság ünnepe, a felkelésé, amely végül bár hosszú évtizedek után, de halálos csapást mért a kommunizmusra az egész világon. Mégis fontos tudatosítanunk, hogy mi a valódi diktatúra. Az elmúlt 36 évben felnőtt generációknak erről semmilyen tapasztalatuk nincs, ezért meg kell nekik tanítanunk megkülönböztetni a diktatúrát a mai demokratikus választásokkal járó érzelmekkel felkorbácsolt politikai csatazajtól.
Dicsőség a hősöknek, megvetés a gyilkosoknak! – zárta ünnepi beszédét Balassagyarmat polgármestere.
(szilágyi)
