Hosszú távú terveim között szerepel, hogy a sportdiplomácia világában helyezkedjek el, de szeretnék Balassagyarmat közösségi életében is aktívabb szerepet vállalni – nyilatkozta Rózsa Balázs, városunk legsikeresebb országúti kerékpárosa, aki immáron a mountain bike válogatott szövetségi kapitányaként akarja letenni a névjegyét.
Országúti kerékpárosként másfél évtizedet letekertél eredményes versenyzőként, milyen kapcsolatod volt sportolóként a hegyibicajosokkal?
A montis közeg nem volt teljesen ismeretlen számomra. Korábbi barátnőm eredményes hegyikerékpáros volt, és a ma legismertebb országúti kerékpárosokat, Valter Attilát és Dina Mártont is még a hegyikerékpáros korszakukból ismerem. Hosszú évekig versenyeztem telente a cyclo-cross (terepkerékpár) szakágban is, ahol a montis és országúti kerékpárosok szűk elitje rendszeresen megmérkőzik egymással. De én is a Vitalitás SE versenyzőjeként kezdtem kerékpáros pályafutásom, ahol rajtam kívül szinte mindenki a mountain bike szakággal foglalkozott.
2024-ben megnyerted a Székely Körverseny első szakaszát, feltetted a koronát szép pályafutásodra, ezért döntöttél a visszavonulás mellett. Mennyire volt nehéz az elhatározás és maga a búcsú?
Nehéz kérdések… A tavalyi Székely Körön valami átszakadt bennem, a győzelmemet úgy éltem meg, hogy azzal mindent elértem, amit a sportban versenyzőként elérhettem. Gyerekként én is az Olimpiáról álmodoztam, de az elmúlt években egyértelművé vált számomra, hogy versenyzőként sosem fogom az ötkarikás játékokon a hazámat képviselni. Az elmúlt években egyre nehezebben éltem meg az edzőtáborokat. Már tavaly is, idén aztán pláne, a megérkezés napjától számoltam, hogy hány napot leszek még ott… Az idei szezonra a legjobb barátaim abbahagyták a versenyzést, ezáltal kevésbé volt szórakoztató a csapattal töltött idő. Az idei versenyszezonnak tudatosan úgy mentem neki, hogy bármi is történik, ez lesz az utolsó évem és szeretném minden pillanatát megélni. Ugyanakkor a versenyzéssel járó adrenalint, a feszültséget, stresszhelyzetet, azonnal döntéskényszert már most hiányolom az életemből… Az utolsó versenynapom a Román Körversenyen volt, és azt gondoltam, hogy nagyon érzelmes lesz a búcsú, de csalódnom kellett, mert a csapattársaim sikerére fókuszáltam, és csak a verseny után gondoltam arra, hogy ez volt a vége. Az esős, hideg, 4-5 óra hosszú versenyeket mondjuk azóta sem hiányolom…
Elégedett vagy pályafutásoddal?
Teljes mértékben. Többszörös magyar bajnokként, UCI szakaszgyőztesként, és megannyi megkülönböztetett trikó birtokosaként zártam le a versenyzői pályafutásom.
Milyen ma a kapcsolatod az országúti kerékpárral?
Mindig fontos helyet fog betölteni a szívemben. Most még úgy gondolom, hogy a 2026. évi országúti bajnokságon, ha fel tudok készülni, rajthoz állok, ugyanakkor a nemzetközi versenyzést teljes mértékben elengedtem.
Tavaly jelentkeztél a szövetségi kapitányi posztra, értelemszerűen az országútiaknál. Nem jött össze. Miért?
Volt bennem egy kettősség. Aláírt versenyzői szerződéssel rendelkeztem a 2025-ös évre, ugyanakkor beláttam, hogy nem jönnek velem szemben ilyen lehetőségek minden nap. Elsődleges célom a pályázatommal az volt, hogy a nevem bekerüljön egy kalapba arra az esetre, ha új szövetségi kapitányt kell kinevezni. Őszinte leszek, amikor megkaptam a tájékoztatást, hogy nem engem neveztek ki, megkönnyebbültem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a későbbi megkeresést a benyújtott pályázatomnak is köszönhetem.
Valószínűleg, hiszen idén tavasszal a hegyikerékpáros szövetség keresett meg, vezesd a legjobbakat. Meglepődtél?
Igen, ugyanakkor az időzítés nem volt megfelelő. Február volt már, én meg az egész telet végig dolgoztam, és éppen edzőtáborba tartottam. Azt válaszoltam, hogy érdekel a dolog, de azt is elmondtam, hogy az országúti szezont most már végig csinálom. Emiatt sportkoordinátorként kezdtem dolgozni a szövetség égisze alatt, és szeptemberben, amikor ismételten meghirdették a pozíciót, eredményesen pályáztam.
Mi motivált?
Úgy gondoltam, ha elvállalom, akkor kapok egy képet arról, hogy ez a megbízás milyen teendőkkel jár, valamint bíztam abban, hogy az új pályázati felhívás kiírásakor az addig elvégzett munkám előnyt jelenthet a pályázatom elbírálása során.
Idén novembertől töltöd be a szövetségi kapitányi pozíciót, meddig szól megbízatásod?
Egyelőre 1 évre, és ha a 2026-os munkámat az elnökség jónak ítéli meg, úgy a 2028-as Los Angeles-i olimpiai ciklus végéig meghosszabbítják a szerződésem.
Milyen elképzelésekkel láttál munkához?
Elsődleges feladatom, hogy megállítsam az utánpótlás sportolók országútra történő átvándorlását, valamint, hogy rövid időn belül kialakítsak egy olyan válogatott keretet, akik közül valaki(k) az U23/Elit kategóriában képes(ek) legyen(ek) a 2028-as olimpiára kvalifikálni.
Mi tartasz a legfontosabbnak kapitányként?
Szeretném elsősorban a MTB szakágban versenyző sportolókat segíteni. A Magyar Kerékpáros Szövetség költségvetésének jelentős része az országúti szakág működtetésére megy el, és felelőtlenségnek tartanám, ha a MTB szakágnak járó összegeket azokra a sportolókra fordítanám, akik később országúton szeretnének eredményes pályafutást maguknak. Ugyanakkor támogatom azt az elvet, hogy minden gyerek próbáljon ki minden szakágat, mert a kerékpársport egészét nézve jobb, ha csak az adott szakág veszíti el a versenyzőjét, és nem a sportág egésze. Ha valaki időközben elfordul a hegyikerékpártól, a válogatott kapuja nyitva fog előtte állni, ha meg lesz benne a kellő versenyzési vágy a szakágban.
Milyen helyzetben van a honi MTB szakág?
Sajnos most a nulláról kell építkeznünk a klubokkal.
Miért?
Az elmúlt években az országút elszívó ereje miatt alig jutott el sportoló az U23/Elit kategóriáig. A férfiaknál az elmúlt 4 év magyar bajnokai már mind országúton versenyeznek, és Olimpián is Parti András járt utoljára, még 2021-ben, Tokióban. A lányoknál is alaposan megcsappant a versenyzői létszám, Benkó Barbara és Vas Blanka után most U23-as korcsoportban versenyző lányoknak kellene olimpiai kvótát szerezni, ami hatalmas kihívás. A fiatalabb korcsoportokban mindkét nemben vannak nagyon tehetséges versenyzők, akiknek megpróbálok olyan feltételeket biztosítani, hogy a szakágban maradjanak.
Mekkora elfoglaltságot jelent a válogatott vezetése?
Változó, egyelőre a jövő év megtervezése miatt viszonylag sok feladatom van, valamint a kluboknak is be kellett mutatkoznom. A versenyszezonban többet fogok utazni, viszont az adminisztratív feladatok száma kevesebb lesz. Most még naponta pár órát elegendő a tervezéssel foglalkozni, ugyanakkor a szezonban az utazások időtartama jelentősen meg fogja emelni a pozíció betöltésével járó munkaidő hosszát. A sportban a hétvégéken és az ünnepnapokon sem áll meg az élet, de ehhez versenyzőként már hozzászoktam.
Hol tartasz a civil életben?
Az eddig megszerzett jogi és sportjogi szakjogász diplomám mellett az idei évben végeztem a Testnevelési Egyetem Nemzetközi Sportkapcsolatok sportdiplomácia képzésén. Jogászként a szövetségi kapitányi pozíció betöltése mellett továbbra is dolgozni fogok, és az elkövetkezendő időszakban szeretném a jogi szakvizsgát letenni. Hosszú távú terveim között szerepel, hogy a sportdiplomácia világában helyezkedjek el, de szeretnék Balassagyarmat közösségi életében is aktívabb szerepet vállalni.
Mostanában mennyit kerékpározol?
Sajnos nem sokat, de ettől függetlenül a sport a mindennapjaim részét képezi. Többet futok, mint korábban, és a hétvégéken kerékpározom hosszabbakat. Ahogy majd hosszabbodnak a nappalok, és lesz kedvezőbb az időjárás, hétköznap is többet szeretnék bringázni.
Ha 5 év múlva beszélgetünk, mivel lennél elégedett?
Ha egy jól működő, klubokkal aktív kommunikáción alapuló eredményes rendszert fel tudok építeni, már elégedett leszek. Szeretném a versenyzőket a szakágban tartani, és újból vonzóvá tenni számukra a MTB szakágat. Ha a Los Angeles-i Olimpiára sikerülne valamelyik nem versenyzőjének kvalifikálnia, már extra teljesítménynek érezném. De legfőképp arra vágyom, hogy 5 év múlva az elvégzett munkámmal kapcsolatban hiányérzet nélkül, tiszta lelkiismerettel tudjak visszatekinteni ezekre az évekre.
Szilágyi Norbert
Fotó: Kiss Tamás
