Balassagyarmatról indulva a hazai könnyűzenei élet elismert alkotójává vált Lombos Márton. Az előadóművész, dalszövegíró és rádiós műsorvezető munkásságát idén a Szandai Mátyás Zenei Díjjal ismerték el szülővárosában. Az Artisjus-díjas művésszel zenei gyökereiről, a dalszerzés szabadságáról, családjáról és legújabb lemezéről beszélgettünk.
Nemrég vehetted át a Szandai Mátyás Zenei Díjat. Hogyan fogadtad az elismerést, és milyen motivációt jelent számodra?
Furcsa hasonlat, de amikor főzök, örülök, ha csillogó szemmel néz a családom vagy a barátaim, és mosolyogva laknak jól. Nem vagyok függőségi viszonyban a visszacsatolásokkal, nem remegek azért, hogy halálra dicsérjenek, de mindig jó érzés, ha a munkámat, azt, amit képviselek, pozitívan értékelik. A Szandai Matyiról elnevezett díj azért megtisztelő, mert őt emberként nagyon csíptem, szakmailag pedig felnéztem rá szorgalma és sejtig hatoló muzikalitása miatt. Másfelől fantasztikus érezni, hogy a városom, Balassagyarmat számol velem, gondol rám, holott én 2000-ben végleg Budapestre költöztem. Ahol tudom, én magam is próbálom ezt visszaadni.
Pályádon a poptól és jazztől kezdve a színházi produkciókig rengeteg területen alkotsz. Mit tartasz a legfontosabb feladatodnak a munkád során?
Én az igaz szóban hiszek akkor is, ha a történetet a képzelet szüli, vagy olykor meseszerű. Őszintén szólva soha nem próbálom a világot szebben megfesteni a dalaimmal, szövegeimmel, mint amilyen… dokumentálni próbálom, csak láthatóvá teszem az érzelmeimet, ami sokszor szeretetteljes, vicces, olykor ironikus, groteszk, de mindig életigenlő. Érdekes, de valahogyan a zene és a szövegírás mint játék jött az életembe, amit a mai napig tudok így szemlélni, ezzel a habitussal hozzányúlni. A feladatomnak érzem, hogy ezt a játékosságot átadjam másnak is – kurzusokat tartok mindenféle korosztálynak –, még akkor is, ha más a zenét, az énekelni való sorokat másként kezeli. Tudnia kell, hogy ez is egy létező módszer.
Ha egyetlen pillanatot, élményt kellene felidézned, amely nagy hatással volt rád a zenei indulásodban, mi lenne az?
Gyakran mondom: én ezt az egész zenében való lubickolást Balassagyarmaton kezdtem. Ültünk Nagy Gabi barátommal a művház első emeletén – nyugodjon békében –, és megírtuk a legelső saját dalunkat, az Óda a patkányhoz címűt. Ez a Dreher Firhang zenekar első olyan koncertjéhez készült, amin mi is énekelünk. Ez a Szántó (a Szent-Györgyi Albert Gimnázium régi neve) gimis bandája volt, ahol két tanár énekelt – Velkey Géza és Lakatos tanár úr – egészen addig, ameddig meg nem érkeztünk. Aztán befúrtuk magunkat a bandába, és én szó szerint azóta zenélek.
Ha egyetlen szóval kellene kifejezned, mit ad számodra a zene, mi lenne az?
Csak egy? Hát akkor az a szó legyen a szabadság.
A hazai zenei sikerek, rádiós munkák és díjak mellett mire vagy a legbüszkébb?
Hát persze, hogy a családomra. Négy olyan tökös, igazi vagány csajjal élek együtt, hihetetlen jó beépített iránytűkkel – gondolok itt elsősorban a szívre, de az intuíció és a logika is ide tartozik –, hogy fel kell kössem a gatyát, de megmondom őszintén, nem is hagyom el magam. Örülök, hogy Ők sem. Igazi amazonok. Így együtt pedig a mi kis Nagy Csapatunk.
Rendkívül termékeny időszakot élsz meg. Mik a jelenlegi munkáid és a további terveid?
Folyamatosan dolgozom. Nyáron adtam le egy musical szövegét, de most kezdek bele egy újba. Írok mindenfelé, és bizottsági munkáim is vannak, de a legfontosabb a művészi énem folyamatos kibontakoztatása. Jönnek olyan megjelenéseim, amiket magam sem nagyon hiszek el. Egy dal Szolnoki Peti barátunkkal – ő a felhők széléről követi nyomon a debütálást –, amit a Tornóczki All Access-ből Zombori Atussal írtunk. Kardos Norbi lemezén pedig Kökény Attila, Veres Mónika „Nika”, Charlie vagy Takács Nikolas társaságában fogok énekelni. De amit mindenképpen ki kell emelnem: október 1-jén jelentettük meg Juhász Attila zongorista barátommal a közös lemezünket A nagy kelet-európai sorsvesztett keringő címmel. Attila egy igazi nagy zongorista, Washingtonban diplomázott, és világsztárokkal muzsikál. Nagyon összetett, mély jazz anyagot írt kortárs komolyzenei betétekkel, soul-os és pop-os elemekkel. Ezt szeretnénk méltóképpen a közönség elé tárni, ami szinte mérnöki pontosságú feladat. Minden nap megköszönöm a rám rótt munkát az Égieknek, az Őseimnek és a Teremtőnek.
Zábrádi Dorottya
Fotók: Győrfi-Forgács Bea
