Imádkozom festés előtt, kérem a Szentlélek áldását kezemre, szememre, lelkemre – vall Veres József, Balassagyarmat idei Horváth Endre Művészeti Díjas alkotója, nyugdíjas tanár, íróember.
Miért éppen az ikonok?
A forrásvidék messze ringó gyermekkorom világa, a piliscsabai műemléki barokk templom, ahová a szüleim mindig magukkal vittek. Első emlékeim innen, mint a középkori írni-olvasni nem tudó ember számára, a képek, freskók, számomra is Biblia pauperum, a Szegények Bibliája maradt sokáig. Aztán a szülői magyarázattal, olvasással, tanulmányaimmal helyükre kerültek, szerettem őket. Ugyanígy a zarándoklatokat is, eljutottam Máriapócsra, később Szentpétervárra, ahonnan az ikonosztázion képei ragyogtak sokáig emlékeimben. A zarándoklatokhoz hasonló lelki-szellemi áhítatot éreztem a XIX. századi orosz irodalom sok ezer oldalas olvasása közben, azok sok helyén megtapasztalva az igazság, szépség, jóság, prófétai zsenialitású értékeit. Ahogy ezeket a műveket, úgy az ikonokat sem tudom ettől az emelkedettségtől függetleníteni, legyen az állványon készülőfélben, képtárban, vagy iskolai osztályban. Szemlélőjét éppúgy, mint alkotóját, hitem szerint megszentelik.
De mi is a művészet?
Magaménak tudhatom Szántó József apát gondolatát: „A művészet alapvető rendeltetése, hogy az ember szívét, gondolatait minden szép forrásának közelébe vigye, figyelmét arra irányítsa. A szépség forrása pedig nem más, mint maga az Isten”. Egybecseng ezzel Illyés Gyula gránitba véshető igazsága: „Minden jó mondat egy csiszolás azon, amivé a világ válhat.” Hihetjük, ilyenformán ez nyelvhasználatunkra is igaz, sőt a képzőművészetre, az ikonvilágra is. Isten segítse és áldja ezért az „aranylánc” kovácsait, ahogy Damaszkuszi Szent János nevezte a minden értékátadásra törekvő jóakaratú szolgálatot.
Mikor érezte az elhívást?
II. Szent János Pál pápa mondta 2000 körül: „Európa újraevangelizációra szorul!” Szavai megérintettek, a Jóisten megadta hozzá az eszközöket is.
Az ikonfestés nehéz műfaj.
Ma már nem annyira, mint pár évszázaddal korábban, mert nem köti az alkotót szigorú kánon, szabadabban érvényesülhetnek az egyéni elgondolások. Ennek az 1500 éves műfajnak egyik sajátja, hogy egyszerre közvetít szakrális és artisztikus értékeket, s talán ez is oka népszerűségének.
Ikonokat csak az képes alkotni, aki mély istenhittel bír.
Boldog vagyok, hogy római katolikusként is megismerhettem az ortodoxia csodáit, és ezekkel megélhettem szívbéli keresztény összetartozásunkat. Florenszkij, egy múlt századi orosz pap-teológus írta: „Az ikon festett vallásosság, képes igehirdetés, amelyet imában-imával készítenek a dolgozva imádkozz, és imádkozva dolgozz tanítás szerint”. Én is imádkozom festés előtt. Kérem a Szentlélek áldását kezemre, szememre, lelkemre. A személy- vagy esemény-választás úgy esetleges nálam, hogy mindennapjaimban, jártomban-keltemben megérint valami látott, hallott vagy olvasott, a témával kapcsolatos részlet, arc, szín, háttér vagy esemény-narratívának aprósága, hogy aztán beindítsa az egészet, és ne hagyja nyugtomat a befejezésig. Persze azért megdolgozom fejemben a választott témát, személyt, utánaolvasok részleteknek. Így ülök aztán az alabástrom-fehérre előkészített fa ikonlap elé. A rajzolás, festés, aranyozás, rögzítés után úgy lesz az ikonból szentelmény, hogy megáldatom őket.
Szent Ágoston szerint a szépség a jó látható megjelenése, a jó a szépség metafizikai előfeltétele.
A görögök helyesen értették ezt, és a két fogalom összeolvasztásával alkották meg a kalokagathia kifejezést, ami annyit jelent: szépjó.
Mi a legfőbb üzenete friss Horváth Endre-díjasként?
Neveltetésünkkel, gyermek- és ifjúkori nézeteinkkel tanárként nem volt egyszerű az életünk drága feleségemmel a kommunista rendszerben. De Istennek hála, hitünket megtartottuk, s szolgáló polgárokként az Isten, Haza, Család egységében töretlenül. Ezért is külön megtiszteltetés számomra, hogy a Horváth Endre-díjat ilyen szellemű és nagyra becsült vezetőinktől vehettem át. A közös szellemiség így kötelez mindnyájunkat jelenünkre, jövőnkre tekinteni, mely háborúval fenyegeti hazánkat. Czakó Gábor írja: „A lőporszagú rendezéssel, az agresszióval, a gyűlöletgerjesztéssel, a „ruszofóbiás” pénz- és hatalomszagú politikával szemben az embert védő, segítő nemzeti áldozatvállalás felértékelődik”, és hisszük, imáink ereje! A Béke Istene tegye április 12-ét a magyarok tanúságtevő napjává!
Szilágyi Norbert
Sümegi Tamás fotói
