A balassagyarmati temetőben található sírjánál emlékeztek szerda délelőtt a százöt esztendővel ezelőtt született József Attila-díjas költőre, Jobbágy Károlyra.
Jobbágy Károly író, költő, tanár emlékére évente emléknapot rendez a Jobbágy Károly Alapítvány és a Madách Imre Városi Könyvtár Balassagyarmaton.
A szerda délelőtti megemlékezés a napsugaraktól felmelegített városi temetőben a „könyvtáros tanár” nyughelyénél kezdődött, ahol Orosz Bernadett, a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanára idézte fel a 105 éve született és 28 éve elhunyt kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító alakját.
- – Az emléknap mindig több egyszerű visszatekintésnél. Nem csupán a múlt felidézése, hanem találkozás is mindazzal, amit egy ember élete jelentett a közösség számára. Jobbágy Károly életműve ilyen örökség: csendes, mégis erős jelenlét az irodalomban és Balassagyarmat szívében, mely nemcsak a szülővárosa volt, hanem lelki otthona is. Az a hely, amelynek emléke ott maradt minden versében – fogalmazott a pedagógus.
Orosz Bernadett a költőt méltatva hangsúlyozta: „Jobbágy Károly életútja nem volt könnyű. Megjárta a történelem viharait, megtapasztalta a hallgatásra ítélt évek fájdalmát. Mégis megőrizte azt, amit talán a legnehezebb: az emberségét.”
Alkotói pályája kapcsán elmondta: – Művei nem harsányak, hanem mélyek; nem pusztán szólnak hozzánk, hanem megszólítanak bennünket. Költészete mindig közel volt az emberi lélekhez. Nem távoli magasságokból beszélt hozzánk, hanem közülünk szólt. Nem csupán olvassuk a verseit – érezzük őket. Megérintenek bennünket. Ő emberi nyelven szeretett fogalmazni, amit mindenki megért és nem kell hozzá szótár.
Mint kiemelte, a költészet számára nem dísz vagy önkifejezés volt csupán, hanem erkölcsi kapcsolat ember és ember között. Egy vers ugyanis akkor válik értékessé, ha valakiben felismerést ébreszt. Ő nem hírnévben mérte önmagát, hanem abban, hogy tudott-e egy kevés jót adni másoknak. Egy megrendítően szerény életösszegzés. Mert ahogyan hallhatjuk oly sokszor: „Nem az számít, meddig élünk, hanem hogy mit hagyunk a szívekben.” Ő nyomot hagyott. Verseiben, tanítványaiban, a magyar nyelv szeretetében és mindazok emlékezetében, akik ismerték vagy olvasták őt.
Az emlékműsorban közreműködtek a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai.
A megemlékezésen a hagyományokhoz hűen Jobbágy Ilona, a költő lánya is tiszteletét tette.
A bensőséges ünnepség végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait.
zábrádi-sümegi
