Két nap alatt nyolc győzelem, együtt az Edda Művek főnökével, a világcsúcs kapujában – városunk legsikeresebb senior középtávfutójával, Vansz Istvánnal diskuráltunk.
Amikor 73 évvel ezelőtt világra jöttél a kis borsodi faluban, Rásonysápberencsben, aligha gondolta bárki is, hogy az egyik legeredményesebb honi senior középtávfutó leszel.
Már kisiskolásként állandóan és mindenhová futva közlekedtem, a réten öt társam ellen egyedül fociztam, de mindez magától értetődött a számomra. Miként az sem okozott meglepetést nekem, hogy mikor bevonultam a sorkatonai szolgálatra, a könnyedén megnyert mezei futóversenyek után az első hadsereg bajnokságomon két nap alatt nyolc futószámot megnyertem. Leszerelésem után az ország egyik legkiválóbb atlétikai klubjába, a Diósgyőrbe kerültem, 800 és 1500 méteren versenyeztem négy éven keresztül, egyszer magamra húzhattam a felnőtt válogatott címeres mezét is.
Itt barátkoztál össze az Edda Művek későbbi főnökével, milyen futó volt az ifjú Pataky Attila?
Rendkívüli akaraterővel megáldott, megalkuvást nem ismerő, jószívű fickó. Nem véletlen, hogy ötven éve áll az Edda élén.
’74-ben kerültél Gyarmatra.
Megismerkedtem Klárikával, akivel azóta is boldog házasságban élek, a BSE-ben még futottam pár évet, majd 31 évesen szögre akasztottam a futócipőmet. Fuvaroztam ezután, csak a családnak éltem.
Kilenc év után miért húztad fel újra azt a cipőt?
Közhely, de tényleg hiányzott a futás. Barta Peti segítségével edzésbe álltam. A munka végeztével kora este beálltam a garázsba az IFA-val, átöltöztem és már mentünk is legyűrni a kilométereket. Fél év alatt elég jó formába kerültem.
Olyannyira, hogy az ezt követő másfél évtizedben itthon szinte ott győztél, ahol elindultál.
Mitagadás, ez bizony így volt. Mai fejjel már el sem hiszem, hogy ezt a rengeteg sikert én értem el. Nem a poén kedvéért mondom, de tényleg többször előfordult, hogy megjelentem egy versenyen, mire többen odaszóltak: „Öreg, szólhattál volna, hogy jössz, mert akkor el sem indulok otthonról…”
A világcsúcskísérlet kapujában álltál.
Elhívtam egy kiváló brit futót, hogy a versengésünknek köszönhetően megfuthassam a rekordot. Életem legjobb formájában voltam, fantasztikus edzésmunkát végeztem, ám a viadal előtt hat nappal izomszakadás lett a combomban. Tudtam, szertefoszlott a nagy álom. Naponta jártam egy dabasi specialistához kezelésekre, hogy tisztességből elindulhassak a versenyen, de persze csak második lehettem Peter mögött, aki megfutotta a csúcsot. Hónapokig magam alatt voltam, abba is hagytam a futást, aztán még visszatértem egy évre, de már elszállt a régi hit és lelkesedés. Maradt a család és a fuvarozás.
A szállítmányozásban is olyan elszánt voltál, mint futóként.
Többször is előfordult, hogy naponta kétszer kellett árut vinnem Pestre, ezért hajnali 3 órai keléssel, napi négy óra alvás után nyomtam a pedált három-négy héten keresztül. De mindig gond és panasz nélkül megcsináltam, amit elvállaltam, mert számomra a becsület és a tisztesség volt mindig is a legfontosabb.
Nyugdíjasként új elfoglaltságot találtál magadnak.
Vidéki srácként mindig is közel állt hozzám a háztáji, így könnyedén kezdtem kertészkedni. Elég nagy a kertünk, több száz tő paradicsomot és paprikát termelek, a palántákat is magam nevelem. Csak a családnak, rengeteg lecsó és mirelit jut télire mindenkinek. Van némi szőlőm is, akik megkóstolták a boromat, legközelebb sem kerülték el a házunkat. Nagyon élvezem a sok foglalatoskodást, a hajnali és esti locsolásokat.
Kerti kutad sem hétköznapi módon lett.
Hívtam egy kútásó szakembert, aki három nap munka után azt mondta, feladja. Természetesen kifizettem, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Nekiduráltam magam, hetek alatt összeállítottam a szokásos kútfúró csöveket, ingával kimértem, hol érdemes fúrni. A negyedik napon célba értem, azóta is innen locsolok.
Mit szólsz a város nemrégiben felavatott új atlétikai pályájához?
Édes Istenem, ha az én időmben meglett volna! Jómagam még Pestre jártam rekortánon edzeni, persze szép summát fizettem érte minden alkalommal. Nagy lehetőség ez, remélem, lesznek szakemberek és fiatalok, akik élnek is vele. Amúgy is minden elismerésem a városvezetésnek, Balassagyarmat történelmi fejlődésének lehetünk szemtanúi.
Pista, rólad az LGT örök érvényű slágere jut eszembe:
„Nem adom fel,
míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz…”
Azt hiszem, valóban mindent a rendkívüli kitartásomnak köszönhetek.
Mivel magad is így vélekedsz, kérhetek tőled valamit?
Persze!
Lenne még 128 kérdésem!
Oké, kezdjük!
Szilágyi Norbert
