Balassagyarmat az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtásának, a szovjet csapatok egykori bevonulásának évfordulóján mécsesgyújtással emlékezett a forradalom áldozataira.
A hagyományokat követve Magyarország nemzeti gyásznapját Balassagyarmaton a Palóc ligetben található ’56-os szoborcsoportnál tartották meg november 4-én. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezésében megvalósuló eseményt a 2000-es években Bereczk Erik, balassagyarmati forradalmár indította el és szervezte éveken keresztül diákok és a szabadságharcot megélt és megszenvedett honfitársaink segítségével. Az idei megemlékezés kezdetén a résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd a MúzsaRúzs diákszínjátszó közösség tagjai adtak emlékműsort. Az idegen hatalom ellen küzdő nemzet gyásznapján Mogyorósi Attila, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója emlékezett vissza a 68 évvel ezelőtti eseményekre.
Gosztonyi Péter gondolatait idézve elmondta, hogy 1956 történelme nemcsak forrongás és harc volt, hanem az elmúlt száz év legnagyobb boldogsága is. Maga a mennyország volt az a tíz nap is. Boldogságban úszott az egész ország. A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak, a zsugoriak bőkezűek lettek, a keserűek mosolyogtak, sőt a reményvesztettek is bizakodni kezdtek. Örömmámor áradt szét a szívekben, jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni. 1956 a magyar nép nagy és egyetemes boldogsága volt, szép és dicső. A balsorssal tépő történelmi idők közepette meleg sugárzás és fénylés. Október 23-a és az azt követő napok komoly és reményteljes eseményei többször megelevenedtek előttünk az elmúlt időszakban. Kirajzolódott bennünk az a folyamat, hogyan jutott el hazánk a szovjet megszállástól és kommunista elnyomástól a varsói szerződésből való kilépésig és hazánk semlegességének kijelentéséig, a függetlenségig. Aztán 1956. november 4-én hajnalban ahogy Nagy Imre a forradalmár, mártír miniszterelnök utolsó rádióüzenetében fogalmazott „a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt”.
Bár a magyar forradalmárok megszervezték a fegyveres ellenállást számos vidéki városban és Budapesten nem volt valódi esélyük. A hatalmas megszálló hadsereg néhány nap alatt vérbe fojtotta a magyar szabadságharcot. A társadalmi ellenállás egy darabig még fennmaradt, de ezrek életét elvevő, vagy kerékbetörő megtorlások és százezrek nyugatra menekülése után újra csend lett Európa e szegletén. Az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 volt. 1956. október 23. és január 16. közötti országszerte 2652-en, ebből Budapesten 2045-en vesztették életüket és közel 20.000 ember sebesült meg. A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ adatai alapján 453 embert végeztek ki. 1958-ban koncepciós bírósági per végén életükkel fizettek az ország vezetői Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József is. De a forradalom leverése után öt évvel is voltak kivégzések – idézte fel a szörnyű történelmi eseményeket az igazgató.
Az emlékműsor végén a város közintézményei, civil szervezetei, az önkormányzat képviseletében Csach Gábor polgármester, Huszár Péter alpolgármester, Varga Andrea jegyző és az egybegyűlt polgárok helyeztek el a mécseseseket az emlékmű talapzatánál. A gyásznap a Szózat eléneklésével zárult.
Zábrádi Dorottya
Sümegi Tamás fotói
