„Minden feladatot rendesen, tisztességgel, alaposan, legjobb tudásunk szerint kell elvégezni.” Vallja Kovács Gábor építész, akinek városunk önkormányzata Balassagyarmatért Emlékérmet adományozott a város épített örökségéért folytatott több évtizedes tevékenysége, a tájfutás helyi felvirágoztatása és szakmai, szervezői kvalitásai elismeréseként.
Pedagógus család első gyermekeként született. Családja művészi hajlama befolyásolta pályaválasztását?
Bevallom, korábban még sosem gondolkodtam, hogy családunkban voltak-e művészi hajlamok, de most jobban belegondolva azt mondhatom, hogy igen. Édesapám nagyon szépen rajzol és ír, ezt a készségemet nyilvánvalóan tőle örököltem. Ő már kisgyerekkoromtól kezdve biztatott a rajzolásra, alkotásra. Szerencsémre kiváló rajztanáriam voltak: Lengyel Péter, Csemniczky Zoltán, Farkas András. Iskolás koromban sok évig vasútmodelleztem, aminél a legnagyobb élményt nem is annyira a készen vett járműmodellek üzemeltetése, hanem a vasúti pálya mellett álló épületek makettezése jelentette. Eleinte csak a készen kapható építőkészletekből megépíthető házakat raktam össze, de később már fényképek alapján saját magam terveztem és építettem meg őket kartonpapírból. Ezt látva, édesapám javasolta, hogy jelentkezzem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1991-ben szereztem diplomát.
Mitől lesz valaki jó építész?
Aki minden feladatban meglátja a szépséget és a kihívást. Fontos, hogy a megtervezett ház harmonikusan illeszkedjen a környezetébe, elégedetten nézzen rá a megbízó és a tervező, valamint feleljen meg a funkcionális követelményeknek. Nem utolsó sorban a hatósági engedélyeket is gond nélkül kapja meg és még a rendelkezésre álló költségkeretbe is beleférjen. Ennyi szempontot nem könnyű összeegyeztetni, néha sajnos nem is lehet, de mindig törekedni kell a lehető legjobb-legszebb megoldásra.
Hivatása közben hódol örök szerelmének a tájékozódási futásnak.
Hamarabb lettem 11 évesen tájfutó, mint 24 évesen építész, így a tájfutás gyerekkorom óta meghatározó az életemben, a párválasztásomat is ennek köszönhetem. Itt Balassagyarmaton édesapám az elsők között volt, aki meghonosította ezt a sportot, utána műveltük és műveljük a mai napig. Versenyzőként bő négy évtizede ifjúsági aranyjelvényes voltam, szeniorként pedig jónéhány országos csapat- illetve váltóbajnoki ezüst- és bronzérem után 2023-ban Péter, Zoltán öcsémmel és Tresó Gáborral alkotott csapatunk szenior országos egyesületi váltóbajnoki címet szerzett. Mégis fontosabbnak tartom a versenyrendezőként elért sikereimet. Az utóbbi évek legfontosabb eredményének tartom, hogy a minden évben megrendezett Nógrád Nagydíj nemzetközi tájfutóverseny az évek során az egyik legrangosabb magyar tájfutóversenyévé nőtte ki magát. Emellett 2022-ben 36 ország 500 résztvevőjének tájfutó Ifjúsági Európa-bajnokságot rendeztünk, mindenki nagy megelégedésére.
Hogyan fogadta a városi elismerést?
Amikor megkaptam az első telefonhívást, hogy e kitüntetésben fogok részesülni, megnéztem a város honlapján az eddigi díjazottak névsorát. Illusztris társaság, sokukat személyesen ismerek vagy ismertem, nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem közéjük tartozni. Külön öröm, hogy édesapám is megkapta ezt a díjat épp 30 évvel ezelőtt, így -ha jól néztem- én vagyok az első olyan kitüntetett, akinek valamelyik felmenője is megkapta ezt az elismerést.
Szakmai sikereiből melyikre a legbüszkébb?
Nem annyira a szakmai díjakat tartom fontosnak, bár ilyen is volt. Mégis, sokkal fontosabb számomra a használók visszajelzése. A királyréti Várhegy-kilátót a Google-n keresztül értékelték a felhasználók, több mint háromszázan, nagyon hízelgő, kivétel nélkül pozitív vélemények jöttek, ez számomra az igazán nagy elismerés.
Mivel foglalkozik szabadidejében?
A természetet járom vagy utazok mindenfelé a világban. Másrészt szívesen olvasok és hallgatok zenét elsősorban közép-európai írók, zenészek alkotásaira és az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területeire koncentrálva.
Milyen tervei vannak?
A tájfutás őshazájába, Skandináviába tervezek egy utat a közeljövőben. Tájfutó versenyrendezőként az éves versenyünket, a Nógrád Nagydíjat a mostani szintjén, az ország legjobbjai között szeretném tartani. Építészként minden felépült ház öröm, és még nagyobb öröm, ha használói is elégedettek. Családapaként, immár bő 3 éve nagyapaként a célom a tudást és a szeretetet átadni, ettől szerintem nem is igazán kellhet több. Ugye?
Zábrádi Dorottya
