Tolnai Rita a Balassagyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskola fiatal lelkes pedagógusa, a Vadóka néptáncegyüttes elhivatott oktatója inspiráló értékőrző és értékteremtő tevékenységének elismeréseként részesült a Fiatal Példakép elismerésben.
Tolnai Rita Felsőtagozaton magyar nyelv és irodalom, valamint történelem tantárgyakat, a tánccsoportban a Kárpát-medence magyar táncait tanítja, és sikeresen ötvözi e két pedagógiai területet. Küldetése a magyar kultúrkincs őrzése, továbbadása. A népi kultúra, népszokások, népdalok, tánchagyományok megismertetése által a mozgás szeretetére, a közösségben való létezésre, alkalmazkodásra neveli tanítványait. Tevékenységével hozzájárul a magyar identitástudat és a lokálpatriotizmus erősítéséhez, valamint a kulturált, művelt ember személyiségének kialakításához. Jó szervezőkészségét igazolják az általa szervezett színvonalas iskolai rendezvények: a nemzeti ünnepek megemlékezései, a hagyományőrző események, kulturális-, közösségi programok. A Vadóka sikeres fellépéseihez a tánctanításon túl koreográfia készítéssel, öltöztetéssel, hajfonással is hozzájárul. E két utóbbi tevékenység újonnan élményprogramként számos városi és megyei nagyrendezvényt is színesített már. Nevéhez fűződik továbbá a Lámpások tánca elnevezésű Márton-napi rendezvény, ötletgazdája és irányítója a népviselet napjához kötődő, Régi Módi néven megismert, magyar népviseleteket népszerűsítő rejtvényjátéknak, ami már online felületeken is elérhető viseletes kvíz, idén Nógrád vármegye kilenc Nógrádikum címmel kitüntetett női viseletére alapoz. Tolnai Rita elkötelezettsége, magatartása, pozitív életszemlélete mindennap inspirálja és arra ösztönzi a körülötte lévőket, gyerekeket, szülőket és munkatársakat egyaránt, hogy kövessék az általa képviselt értékeket.
Számodra ki a példakép?
Példakép számomra az a személy, aki viselkedésével, tevékenységével, hozzáállásával felhívja magára a figyelmemet, megragadja a lényem egy részét, és képes azt hosszú időn keresztül megtartani, hiszen hiteles mindaz, amit és ahogyan tesz. Emellett képes arra is, hogy ösztönzőleg hasson, és engem is ténykedésre sarkalljon, lelkesítsen, és ne hagyja, hogy feladjam akkor, amikor épp nehezebb szakaszában járok egy-egy feladatnak vagy épp az életemnek.
Úgy gondolom, a személyiség nagyban befolyásolja, kiket is tartunk példaképnek. Alapjában véve pozitív hozzáállással közelítek minden feladathoz, csapatjátékosnak tartom magam, aki lelkes és nyitott az új kapcsolatok kiépítésére, és szívesen próbálgatom a kreativitásomat az élet különféle területein. Ezeket végiggondolva természetes, hogy olyan személyeket emelnék ki, akik maguk is ilyenek, és persze akiktől ezt én magam is láttam és kaptam: a családom tagjait.
Mindannyian a példaképeim – mindenki másban –, de legfőképpen az édesanyám és az édesapám, aki mindenben élen jár előttem, és mindig is arra neveltek – és biztatnak a mai napig is –, hogy ne féljek célokat kitűzni, ne ijedjek meg az akadályoktól. Mindketten emberekkel dolgoznak közösen egész életükben, jól alkalmazkodnak, kommunikálnak és szerveznek, nyitott személyiségek, és igen, mindketten kreatívak a maguk módján. Kisiskolás koromtól kezdve bátorítottak, hogy a tanulás mellett a művészetek iránti érdeklődésemet megélhessem a legkülönfélébb irányokat kipróbálva, így vált az életem egyik legkedvesebb részévé a néptánc. A nagymamám mindig kitartóan kísért engem a próbákra, fellépésekre, és sosem engedte, hogy a nehézségek megállítsanak. Tőle ered a hagyományok iránti érdeklődésem, tiszteletem, és nem is kérdés, hogy mindig igyekeztem büszkévé tenni őt.
Néptáncosként aztán már új példaképek is sorakoztak a listámon, akik a tánc és a közösségszervezés iránti alázatukkal örökre a szívembe íródtak. Fáradhatatlanul dolgoztak egy-egy tánclépés tökéletes kivitelezésén, és minden erejükkel azon voltak – és vannak szerencsére a mai napig is –, hogy olyan csapatot kovácsoljanak, amely tagjai nem csupán a színpadon segítői, barátai egymásnak, hanem az életben is. Itt váltam igazán kitartóvá és szerettem bele magam is a közösség erejébe, és támadt kedvem nekem is szervezni, irányítani, ami már felerősítette a tanári pálya iránti érdeklődésemet is.
Pedagógussá válva pedig tovább bővült képzeletbeli névsorom olyan személyekkel, akik a szervezésben, a közösségépítésben, az irányítási feladatokban, valamint szaktárgyukban is kiemelkednek. Kollégáim és barátaim lettek ők az idő elteltével, és nagy örömmel tölt el, hogy mindig motiválni tudjuk egymást mindennapjainkban az élet minden területén.
Az elismerés milyen további célok elérésére ösztönöz?
Nagyon örülök neki, és nagy megtiszteltetés számomra. Nagyon szépen köszönöm, hogy büszkévé tehettem a családomat, a páromat, a barátaimat és azokat az intézményeket, szervezeteket, munkatársakat, akikkel együtt dolgozom, és akik nélkül természetesen az én munkám sem érlelne gyümölcsöt. Hálás vagyok az engem jelölőknek és a városnak, amiért méltónak találtak rá, és természetesen azért is, hogy ezzel igazolják, a munkámra szükség van, és a közösség szemében értéket képvisel.
Természetesen ez további lendületet, ötleteket, erőt ad, hogy mind az iskolában, mind a néptánc területén, mind a hagyományőrzés egyéb, innovatív útjain folytatni tudjam a munkát, amely nem csupán közösségeket szeretne szervezni Balassagyarmaton, hanem célja az ifjúság tudásának bővítése és a hagyományteremtés is.
Mik a közeljövő tervei?
A projekt, amelyben minden szívügyem egyesül a RégiMódi nevet viselő népviseletes játék. A tavalyi sikerek után idén újra elindult a Palóc-ligetben, és – annak érdekében, hogy a messzebb élők is részesei lehessenek – idén már online felületen is játszható egy teljesen különálló játékként a regi-modi.hu weboldalon.
A játékkal kapcsolatos közelebbi terveim közé tartozik, hogy április 24-én, a népviselet napján szeretnék egy olyan népviseletes felvonulást, sorsolást és táncházat szervezni, amely méltó zárása lehet egy országosan elérhető játéknak, és méltó programja lehet a népviselet napjának is. Elsősorban a néptáncos közösségeket szólítja talán a program, de szeretném idén egy kisebb vásárral is kombinálni, amely legfőbb bázisa a Palóc-liget lesz, és remélem, nem csupán őket, hanem a családokat is sikerül megszólítani, hogy kiránduljanak egyet városunkba, és vegyenek részt a nyertesek kisorsolásán. Ennek a szervezése jelenleg is folyamatban van.
Tíz év múlva mivel lennél elégedett?
Magamat ismerve biztos vagyok benne, hogy az a bizonyos elégedettség csupán pár percig tartana, és utána már születnének is az újabb ötleteim, terveim munkám bármely területéhez, így természetesen próbálok arra gondolni, mi is az, ami ezt a pár percet is biztosíthatná számomra.
Nagy örömet okozna, ha pedagógusként kiemelkedőbb versenyeredményeket is fel tudnék mutatni tíz év múlva. Ez a nyolcadik tanévem, és úgy érzem, most értem meg ehhez a kihíváshoz. De nagy boldogságot okozna az is, ha akkor is részese lehetnék a hagyományőrző, közösségteremtő tevékenységeknek akár városi, akár országos szinten is.
Mint említettem a legelején is, én olyan ember vagyok, aki igazi csapatjátékos, lelkes, és kreativitásával szívesen fordul az újdonságok felé. Úgy érzem, ha tíz év múlva is ilyen ember leszek, és sok izgalmas kihívás, feladat és élmény részese lehetek, akkor leszek legközelebb az elégedettséghez.
Zábrádi Dorottya
