Csak végzem a munkámat, úgy ahogy szerintem érdemes: tisztességgel, becsülettel és emberséggel, s ha ezt mások is észreveszik, az nagy megtiszteltetés és öröm a számomra – vélekedik a Nógrád Vármegyei szavazás után Az Év Embere 2024 címmel kitüntetett dr. Czelenk Ferenc, a Dr. Kenessey Albert Kórház sebész főorvosa.
46 éve gyógyít a gyarmati kórházban, még kimondani is sok.
Jóleső érzéssel tölt el, hogy a felvidéki Csáb szülötteként megélhettem ezt.
Pedig az akkori szocialista Csehszlovákiából ma már szinte felfoghatatlanul rögös út vezetett idáig.
Már önmagában az lehetetlennek vállalkozásnak tűnt, hogy a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen diplomázhassak. Az sem volt könnyű, hogy a gyakorlataimat medikusként a gyarmati kórházban végezhessem. És az is csak rengeteg akadály legyőzése után sikerült, hogy a szocialista testvérállam polgáraként Gyarmaton sebész lehessek. Órákig tudnám mesélni az átélt, a mai világban teljesen hihetetlennek tűnő történeteket, de ez ma már csak emlék, azoknál pedig fontosabb a jelen és a jövő.
Kire emlékszik a legjobb szívvel, az 1979. júliusi balassagyarmati munkába állása óta?
Sok kiváló kollégával dolgozhattam együtt, de ha egy valakit kell kiemelnem, az mindenképpen Ján Huba. Túlzás nélkül mondhatom, ez a kiváló sebész nem csupán mentorom, de gyakorlatilag a második apám volt. Olyan sok támogatást adott nekem, a pályakezdő sebésznek, hogy az párját ritkítja. Szakmailag önzetlenül oktatott, de a civil életben is ott segített, ahol csak tudott.
Önnek köztudottan rendkívül fontos a magyarság.
Így neveltek, ebben hiszek, ez a hitvallásom. Azt szoktam mondani, ha meg kell neveznem, hol születtem, azt válaszolom, Magyarország szlovákiai részén, Csáb községben. Mert szerintem a csonka határokon kívül élnek a magyarok, a csonka határokon belül pedig a magyarul beszélők, tisztelet a kivételnek.
Az egészségügy közügy, hogyan látja a jelenlegi helyzetet?
Sajnos már hosszú évek óta nem úgy működik, ahogyan az elvárható lenne. Szomorúan mondom, hogy a 80-90-es években szervezettebben és jobban működtek a kórházak. Rengeteg rossz döntés született, sok probléma nincs megoldva, de mást ne említsek, amióta elterjedt a magánellátás, azóta születtek meg a várólisták, azelőtt nem volt ilyen. Sok kolléga állami és magán intézményben is dolgozik. Egy beteg elmegy egy kórházba csipő protézis gonddal, az orvos közli, 10-12 hónap múlva tudjuk operálni, mikor kétségbe esik a beteg, az orvos azt is elmondja, hogy ha eljön erre a magánklinikára, ahol másodállásban dolgozom, és ki tud fizetni 1-2 millió forintot, akkor 12 nap múlva megoldjuk. Vagy egy epeműtét 2 hónap az államiban, magánban meg mondjuk 7 nap, igaz, hogy 800 ezerért. Maradjunk annyiban, az egészségügy állapotát nézve mesze nem vagyok olyan optimista, mint mondjuk 15 éve.
Hogyan tervez 73 évesen?
Amíg szükség van rám, teszem a dolgom, ha pedig úgy látom, hogy nem úgy megy, ahogy magamtól elvárom, akkor visszavonulok.
Mivel kapcsol ki szabadidejében?
Ház körüli javításokkal, kertápolással, hobbi vadászatokkal és sok olvasással. A szakirodalom mellett főként a magyar történelmi könyvek érdekelnek, ezen belül is Trianon témájának megszállott gyűjtője vagyok évtizedek óta.
Szeretik és tisztelik a polgárok.
Örömmel és kellő szerénységgel mondom, jómagam sem érzem ezt másként.
Hogyan fogadta az újabb, Az Év Embere 2024 elismerést?
Megdobogtatta a szívem. Talán ez is bizonyítja, hogy érdemes dolgozni, a hivatást a legjobb tudásnak megfelelően teljesíteni, élni, dolgozni azért, hogy más is élhessen és dolgozhasson. Csak végzem a munkámat, tisztességgel, becsülettel és emberséggel, s ha ezt mások is észreveszik, az nagy megtiszteltetés és öröm.
Élete fő üzenete?
A néhai Uhl Antal plébános gondolatai: „Embernek lenni mindig és mindenütt, szolgálni az embert önzetlenül, szólni egy jó szót, felemelni ki elesett, aztán tovább menni, mint ismeretlen.“
Elégedett ember?
Ha visszagondolok arra, miről álmodtam orvostanhallgatóként, nincs okom panaszra. Ha pedig az jut eszembe, hogy a minap két olyan kedves tanárom hívott fel, akik anno, 55 évvel ezelőtt a füleki gimnáziumban tanítottak és gratuláltak az új kitüntetésemhez… A csodálatos Fehér Lászlót, aki magyar nyelv- és irodalmat, történelmet, valamint feleségét, Mária asszonyt, aki szlovák nyelvet és irodalmat oktatott, hálám és köszönetem jeléül meg is látogattam füleki otthonukban. Hát lehet okom elégedetlenségre?
Szilágyi Norbert
