Ha elég kitartó és szorgalmas vagy, bármit elérhetsz – állítja a mindössze 17. életévében járó fiatalember, akinek minden oka megvan szemtelenül fiatal kora ellenére eme magabiztos summázatra, hiszen az elmúlt hetekben világbajnoki ezüstmedál után Európa-bajnoki aranyérmet szerzett. Uram Kristóffal, a Vitalitás SE kajak-kenu-SUP szakosztályának és a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület Patvarcon élő tagjával diskuráltunk edzésekről, versenyekről, de még a mérnöki pálya is szóba került.
Mikor és miért kezdtél sportolni? Családi indíttatás?
Szó szerint, ugyanis a családomban mindig is fontos volt a mozgás, s mivel nálunk a foci volt a legnépszerűbb, így ezzel a sportággal ismerkedtem meg először. Már az oviban jártam fociedzésekre. Aztán a Dózsa György Iskola sportosztályába jártam, itt már több mindenben kipróbáltam magam, például karatéztam, dzsúdóztam, atlétizáltam, kézilabdáztam. Nem ment rosszul egyik sem, hiszen diákolimpiákon, megyei versenyeken rendre sikeresen szerepeltem.
Mindezek után hogyan érkezett az életedbe a kajak?
A 4. osztályba jártam, amikor Ulveczki Edina fia osztálytársam lett. Edina akkor már a Vitalitás kajak-kenu szakosztályának edzője és vezetője volt. Jómagam ekkor kézilabda- és futballedzésekre jártam, megyei bajnoki meccseken vettem részt, így bátran mondhatom, hogy jó fizikummal rendelkeztem. Edina már az első találkozásunkkor kiszúrta a megfelelő testalkatomat a kajakozáshoz, és azonnal bátorított, hogy nézzek meg egy edzést. Mivel télen az alapozás történik, értelemszerűen a konditeremben kezdtem. Gyakorlatilag napok alatt több barátot szereztem, nagyon jó volt a közösség, amiben azóta sincs változás. Aztán elérkezett március, a vízre szállás ideje, nem tagadom, nagyon izgultam, hogyan sikerül az első hajóba ülésem.
És hogyan sikerült?
Feleslegesen izgultam, már az első alkalommal élveztem, igazi sikerélmény volt!
Mi fogott meg benne?
Leginkább az, hogy egyéni sportág, csak magamra számíthatok. Addig ugyebár csapatsportokban vettem részt, általában kapus voltam a kéziben és a fociban is, mindig össze kellett dolgozni a többiekkel és bizony sokszor nem úgy sikerült, ahogyan azt szerettem volna. Itt viszont minden tőlem függ, nem hibáztathatok mást, ez rögtön megtetszett.
Mennyi idő múlva érezted, hogy a kajak a te sportágad?
Fél év múlva, az első versenyem után, ahol dobogós lettem, akkor már tutira tudtam, jó helyen vagyok. Aztán szépen sorban jöttek a további versenyek, egyre jobban bíztam magamban, egyre biztosabban ültem a hajómban.
A magunk mögött hagyott hetek fantasztikusan sikerültek számodra, kezdődött a csodás nyarad egy ezüstmedállal Kanadában: hogyan emlékszel e nem hétköznapi történetre?
Nekem már az ifi válogató, ahol eldőlt, hogy benne vagyok az Eb és a Vb keretben, hatalmas élmény volt! Az idősebb korosztályban lévő sporttársaimat le tudtam győzni, ez hatalmas motivációt adott a világbajnokságra! A válogató után 2 hét edzőtábor következett Dunavarsányban, ahol a magyar csapat még jobban összekovácsolódott, nagyszerűen éreztem magam a kemény munka ellenére. Kanadába a kiutazás gördülékenyen ment, szerencsére a jetlag sem fogott ki rajtam, igaz, hogy első repülőutam volt, de nagyon élveztem minden pillanatát!
Mesélj a versenyről!
A viadal reggelén még hajóbeállításokat végeztem, meg kell említenem, hogy nem a sajátommal, hanem egy idegen hajóval versenyeztem. Mint az köztudott, az előfutamon, majd a középfutam első helyezésével a döntőbe kvalifikáltam magam. Minden nagyon gyorsan történt!
Hogyan keltél fel a finálé napján?
Jókedvűen és bizakodva, éreztem, hogy ez egy jó nap lesz! Azt tudtam, hogy fejben nagyon összeszedett vagyok, nem túlzok, de eldöntöttem, hogy dobogóra akarok állni! A jól elkapott rajt után taktikusan, jól felépítettem az 500 métert. Tudtam, hogy a török ellenfelem erős a mezőnyben, így az volt a tervem, hogy nem szakadok le tőle, és megpróbálom őt a végén lehajrázni. Célba érkezéskor fel sem fogtam a beérkezési sorrendet, habár a futam alatt érzékeltem, hogy a mezőny élén vagyok.
Kellett egy kis idő, míg felfogtad, mekkora sikert értél el?
Bizony, csak pár nap múlva tudtam igazán felfogni, hogy mit értem el! Nagyon örültem, hogy egyes számban képviselhettem hazámat és méltó módon helyt álltam. Nagyon sok külföldi sportolóval megismerkedtem, nagyon jól telt el ez a 8 nap a világ másik felén.
Nem sokkal hazaérkezésed után következett Szegeden az ifjúsági Európa-bajnokság, ahol négyesben 500 méteren aranyérem került a nyakadba – nagy siker!
Miután megtudtam, hogy benne ülök a négyes egységben, nagyon izgatottan vártam a felkészülést a csapathajóban ülő társakkal. A közös edzéseken nagyon sokat fejlődtünk, edzésről edzésre folyamatosan javítottuk az időnket, pedig igazság szerint nagyon nehéz volt az edzéseket összeegyeztetni, mivel az ország különböző egyesületeinél kajakozunk.
Már az EB első napján kitettetek magatokért!
Az előfutam első helye a döntőbe jutást jelentette, ez volt a célunk, mert így tudtunk 2 napot rápihenni a döntőre. Nem tagadom, az előfutam után jött egy mélypont, ahol mindenkinek össze kellett szednie magát és egymást is, a vasárnapi döntőn aztán már mindenki fókuszáltan állt rajthoz, éreztem, hogy meg tudjuk csinálni. A világbajnokságon nem tudott ott lenni velem edzőm, Edina, se a családom, se a barátaim, se a csapattársaim. A szegedi finálén azonban nagyon sokan szurkoltak nekem, mind élőben, mind az élő közvetítés alatt a képernyőn keresztül. Csapattársaim, szüleik, barátaim, családom, ismerősök, rokonok mind nekünk szurkoltak, amiért most is hálás vagyok. A rajt után a magyarok szurkolásától zengett a part, ami nagyon nagy energiát adott mindenkinek a hajóban. A célba érkezéskor már tudtam, hogy miénk az arany, elmondani sem tudom, milyen boldog voltam, hogy Magyarországnak aranyérmet tudtunk szerezni hazai közönség előtt. Az eredményhirdetéskor, a himnusz alatt örömkönnyekbe lábadt a szemem… Ezúton is nagyon köszönöm Edinának, hogy idáig eljuthattunk a közös munkával! Sokat dolgoztunk az edzéseken, nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is.
A Vb vagy az Eb volt fárasztóbb?
Az év elején elhatároztam, hogy idén egyes számban szeretnék bizonyítani, ez be is jött. Rengeteg edzésen voltam túl, felkészülten álltam oda mindkét rajthoz, így nem volt félnivalóm. Igaz, hogy Kanadában egyedül versenyeztem, de itthonról mindenki támogatott, ez nagy motivációt adott a bizonyításra. De persze teljesen más érzés volt itthon, hazai közönség előtt versenyezni. Őszintén mondom, egyiket sem éltem meg nehézségnek, inkább egy különleges lehetőségnek fogtam fel. A kanadai versenyen fejben kellett összeszedni magam és elhinni, hogy képes vagyok rá, a négyesben egymásra is tudtunk számítani.
Három hét pihenőt kaptál a viadalok után, hogyan kapcsolódtál ki?
Az Eb után még elindultam az országos bajnokságon, ahol 200 méteren magyar bajnok lettem, csak ezután következett a megérdemelt pihenés. Az első héten sokat aludtam, de aztán kirándultam, túráztam, próbáltam aktívan kikapcsolódni.
Van egyáltalán hobbid?
Nem sok időm marad a sportolás és a tanulás mellett a szabadidős tevékenységekre, de ha akad pár órám, akkor szívesen segítek otthon a családi gazdaságban.
Hogyan tovább?
Szeptembertől újra megkezdődnek az alapozó edzések és persze elkezdődik az iskola is. Tervben van még pár kisebb verseny, de inkább a visszaszokásra koncentrálok.
Mi leszel, ha nagy leszel?
A Szent-Györgyibe járok, sportágazaton tanulok. Szerencsére a tanulás is jól megy! Szeretnék egy jó egyetemre bekerülni, de még nem döntöttem el, milyen irányba mennék tovább. Most tetszik és érdekel a mérnöki pálya, de még bármi más is kialakulhat.
Tíz év múlva mivel lennél elégedett?
Az ifjúsági válogatottból feljebb jutni az U23-as válogatottba, majd onnan tovább a felnőttbe, egészen az olimpiáig. Reménykedek abban, hogy további nemzetközi versenyeken vehetek részt, ahol fokozatosan gazdagíthatom az éremgyűjteményemet. Egy évtized múlva is a kajakban, a legmagasabb szinten képzelem el az életem, persze közben egy egyetemi diplomával a zsebemben.
Hogyan ajánlanád a kajakot azoknak, akik az interjú után kedvet kaptak e varázslatos sportághoz?
Ez a sportág sok mindenre megtanít. Megtanít küzdeni, megtanít a váratlan helyzetekre reagálni. Nem csak jó fizikumot épít, hanem rengeteg barátot és élményt ad, emellett a természet közelségében kikapcsolódást is nyújt. A legfontosabb viszont az, ha elég kitartó és szorgalmas vagy, bármit elérhetsz.
Szilágyi Norbert
fotó: facebook
