Életének 81. évében a Teremtő magához szólította Veres József nyugalmazott pedagógust, ikonfestőt, írót.

Veres József 1945-ben született Budapesten, Piliscsabán nevelkedett, majd Budapesten az I. kerületi Petőfi Gimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait Szeged végezte. 1969-ben középiskolai tanárként feleségével karöltve Balassagyarmatra került, ahol nyugdíjazásáig magyar–történelem szakosként a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban dolgozott.

Már fiatalon megérintette a művészet, annak is főként a szakrális tartalommal bíró oldala: a görög és pravoszláv templomok belső világa, imáik archaikus szépsége, a gazdag ornátus az ikonok ragyogásában, az odaadó Isten-imádat. Az ószlávul énekelt imádság órákra ott tartotta egyszer egy szentpétervári ortodox templomban, és a gyertyaerdő fényében az ikonképek sejtelmessége, kéz, arc és ruha-csillanásai a szentség szinte tapintható jelenlétét közvetítették.

A 2000-es évektől foglalkozott intenzíven ikonfestéssel. Képei majd’ 100 helyen jártak az országban. Balassagyarmattól Máriapócsig, Debrecentől Szegeden, Makón, Békéscsabán, Szolnokon, Kalocsán, Kecskeméten, Salgótarjánon át Pásztóig, a Nógrád- és Pest megyei falvaktól Budapestig; templomba, iskolába, hivatalba, börtönbe, galériába.

Az ikonfestés mellett a gyarmati Fegyházban hosszú éveken keresztül börtönpasztorációt is végzett. Több mint két évtizede keresztül rendszeresen jelentek meg írásai a különböző balassagyarmati városi újságokban, melyekből 2003-ban Árkok és utak címen jelent meg publicisztikai gyűjteménye. 2005-ben megjelent családtörténeti munkája, Tisztesség örökében, majd 2011-ben az Arannyal s égi kékkel című kötete, amely ikonjai és hozzá rendelt versek, írások válogatása.

A Gyarmati Híreket 15 évig erősítette szellemi iránytűként szolgáló publikációival. Kivételes intellektusára, lenyűgöző műveltségére, feledhetetlen személyiségére utolsó, idén március közepén megjelent interjújával emlékezünk. Tanár Úr, mindent köszönünk, nyugosztaljon a Jóisten!

Veres József: Jóakaratú szolgálat

Imádkozom festés előtt, kérem a Szentlélek áldását kezemre, szememre, lelkemre – vall Veres József, Balassagyarmat idei Horváth Endre Művészeti Díjas alkotója, nyugdíjas tanár, íróember.

Miért éppen az ikonok?

A forrásvidék messze ringó gyermekkorom világa, a piliscsabai műemléki barokk templom, ahová a szüleim mindig magukkal vittek. Első emlékeim innen, mint a középkori írni-olvasni nem tudó ember számára, a képek, freskók, számomra is Biblia pauperum, a Szegények Bibliája maradt sokáig. Aztán a szülői magyarázattal, olvasással, tanulmányaimmal helyükre kerültek, szerettem őket. Ugyanígy a zarándoklatokat is, eljutottam Máriapócsra, később Szentpétervárra, ahonnan az ikonosztázion képei ragyogtak sokáig emlékeimben. A zarándoklatokhoz hasonló lelki-szellemi áhítatot éreztem a XIX. századi orosz irodalom sok ezer oldalas olvasása közben, azok sok helyén megtapasztalva az igazság, szépség, jóság, prófétai zsenialitású értékeit. Ahogy ezeket a műveket, úgy az ikonokat sem tudom ettől az emelkedettségtől függetleníteni, legyen az állványon készülőfélben, képtárban, vagy iskolai osztályban. Szemlélőjét éppúgy, mint alkotóját, hitem szerint megszentelik.

De mi is a művészet?

Magaménak tudhatom Szántó József apát gondolatát: „A művészet alapvető rendeltetése, hogy az ember szívét, gondolatait minden szép forrásának közelébe vigye, figyelmét arra irányítsa. A szépség forrása pedig nem más, mint maga az Isten”. Egybecseng ezzel Illyés Gyula gránitba véshető igazsága: „Minden jó mondat egy csiszolás azon, amivé a világ válhat.” Hihetjük, ilyenformán ez nyelvhasználatunkra is igaz, sőt a képzőművészetre, az ikonvilágra is. Isten segítse és áldja ezért az „aranylánc” kovácsait, ahogy Damaszkuszi Szent János nevezte a minden értékátadásra törekvő jóakaratú szolgálatot.

Mikor érezte az elhívást?

II. Szent János Pál pápa mondta 2000 körül: „Európa újraevangelizációra szorul!” Szavai megérintettek, a Jóisten megadta hozzá az eszközöket is.

Az ikonfestés nehéz műfaj.

Ma már nem annyira, mint pár évszázaddal korábban, mert nem köti az alkotót szigorú kánon, szabadabban érvényesülhetnek az egyéni elgondolások. Ennek az 1500 éves műfajnak egyik sajátja, hogy egyszerre közvetít szakrális és artisztikus értékeket, s talán ez is oka népszerűségének.

Ikonokat csak az képes alkotni, aki mély istenhittel bír…

Boldog vagyok, hogy római katolikusként is megismerhettem az ortodoxia csodáit, és ezekkel megélhettem szívbéli keresztény összetartozásunkat.

Florenszkij, a múlt századi orosz pap-teológus írta: „Az ikon festett vallásosság, képes igehirdetés, amelyet imában-imával készítenek a dolgozva imádkozz, és imádkozva dolgozz tanítás szerint”.

Én is imádkozom festés előtt. Kérem a Szentlélek áldását kezemre, szememre, lelkemre. A személy- vagy esemény-választás úgy esetleges nálam, hogy mindennapjaimban, jártomban-keltemben megérint valami látott, hallott vagy olvasott, a témával kapcsolatos részlet, arc, szín, háttér vagy esemény-narratívának aprósága, hogy aztán beindítsa az egészet, és ne hagyja nyugtomat a befejezésig. Persze azért megdolgozom fejemben a választott témát, személyt, utánaolvasok részleteknek. Így ülök aztán az alabástrom-fehérre előkészített fa ikonlap elé. A rajzolás, festés, aranyozás, rögzítés után úgy lesz az ikonból szentelmény, hogy megáldatom őket.

Szent Ágoston szerint a szépség a jó látható megjelenése, a jó a szépség metafizikai előfeltétele.

A görögök helyesen értették ezt, és a két fogalom összeolvasztásával alkották meg a kalokagathia kifejezést, ami annyit jelent: szépjó.

Mi a legfőbb üzenete friss Horváth Endre-díjasként?

Neveltetésünkkel, gyermek- és ifjúkori nézeteinkkel tanárként nem volt egyszerű az életünk drága feleségemmel a kommunista rendszerben. De Istennek hála, hitünket megtartottuk, s szolgáló polgárokként az Isten, Haza, Család egységében töretlenül. Ezért is külön megtiszteltetés számomra, hogy a Horváth Endre-díjat ilyen szellemű és nagyra becsült vezetőinktől vehettem át. A közös szellemiség így kötelez mindnyájunkat jelenünkre, jövőnkre tekinteni.

Szilágyi Norbert – Sümegi Tamás fotói

(Az írás eredetileg megjelent 2026. március 16-án)