spot_img

Dr. Vankó Éva: Hivatása a gyógyítás

2024. júl. 19.

„Egy hosszú nap után feküdj le úgy, hogy mindent megtettél erőd és legjobb tudásod szerint mind a munkádban, mind az élet egyéb területein!” – vallja Dr. Vankó Éva, a Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet Belgyógyászati Osztály nyugalmazott osztályvezető főorvosa, aki több évtizedes, a balassagyarmati és nyugat-nógrádi betegek szolgálatában elhivatottsággal, odaadással, szakmai igényességgel és humanitárius szemlélettel végzett magas színvonalú, eredményes orvosi munkájának elismeréseként kapta meg a Balassagyarmatért Emlékérem kitüntető címet.

Vankó Éva Budapesten született. 1977-1983-ig a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán tanult, ahol Cum Laude minősítéssel szerzett diplomát.

„Gyermekkorom óta szerettem segíteni ott, ahol csak tudtam. Úgy gondoltam felnőttként a legjobb út az orvoslás: segíteni a testi és lelki bajokon és ha kell, az élet egyéb területein is. Ezért jelentkeztem biológia-latin szakos gimnáziumba, ahonnan egyenes út vezetett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi karára. Belekóstolva az orvoslás végtelen palettájába úgy láttam, hogy a belgyógyászat az a terület, ahol a beteget egységes egészként kezelik. Bár a tudomány fejlődésével eltűnt a polihisztorok kora, elengedhetetlen lett a specializálódás. Orvostanhallgatóként úgy gondoltam, a belgyógyász az, aki a szomszéd néni kérdésére: “Mitől fáj a hátam?”- ugyanúgy választ tud adni, mint a legbonyolultabb esetekre. Ezért döntöttem a belgyógyászat mellett.”

Több, mint 40 évvel ezelőtt indult el a pályán a városi kórházban. 1989-ben belgyógyászatból, 2003-ban kardiológiából tett sikeres szakvizsgát. 1997-ben adjunktussá, majd 2004-ben magas színvonalú munkája és emberi magatartása alapján főorvossá léptették elő.

„Kezdetben a Férfi Ideg- és elme osztályon töltöttem el egy évet, míg az áhított belgyógyászati állást elnyertem. Dr. Kadosa Ildikó és dr. Pálffy Ágnes voltak az első mentoraim, akiktől kezdtem megtanulni az orvoslást, a szakma iránti alázatot, igényességet és az emberekhez való hozzáállást. Ezen jó iskola folytatódott több évtizeden át a dr. Bartal Gábor főorvos úr által vezetett I. Belgyógyászati osztályon. Itt a szakmai igényesség, fegyelem mellett, emberi és a közösségi szemlélet szempontjából is megkaptam a továbbiakat meghatározó muníciót. Ennek köszönhetem a kardiológia iránti elkötelezettségemet is. EKG, szívultrahang – nagy szerelmek, de lelkem mélyén elsősorban belgyógyásznak tartom magam. A kórházban minden nap kihívás, váratlan buktatókkal, csodákkal telve. Az orvoslás során vannak kudarcok, amikor az ember átgondolja, mit tehetett volna jobban, ugyanakkor számtalan az az egy jó szó, biztató pillantás, amit a kollégáktól, betegektől, hozzátartozóktól kapunk.”

Önmagával és munkatársaival szemben mindenkori elvárása, hogy feladataikat és szakmájukat a lehető legjobb színvonalon műveljék.

„A jó orvos tökéletességre törekszik. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos fejlődés. Ez vonatkozik a szakmai ismeretek felfrissítésére, jó és széleskörű kollegiális kapcsolatok kiépítésére és önmagunk fejlesztésére is. Nagyon fontosnak tartom az egészségnevelést- akár egy vizit során, akár intézményes keretek között. Kiemelném a csapatmunkát. Sikeres belgyógyászati gyógyítás csak úgy képzelhető el, ha jó vezetők, jól képzett, lelkes orvosok mellett ugyanilyen asszisztensek, ápolók és paramedikális dolgozók állnak. Ezért tartom fontosnak a munkahelyi jó közérzetüket, megbecsülésüket és a folyamatos fejlődésük lehetőségét. Leendő fiatal belgyógyász kollégáimnak is azt tudom tanácsolni, hogy az a lendület, érdeklődés, szakmai igényesség, empátia és csapatszellem, amit most látok bennük, maradjon meg a továbbiakra is!”

Élete nagy változása – 40 év szolgálati viszony és nyugdíjazása előtt – kapta meg Balassagyarmat városától a Pro Urbe-díjat.

“Ez igen megrendítő és felemelő is volt egyben. Külön örömmel töltött el, hogy a díjat azoktól a város és környékbeli lakosoktól kaptam, akikkel napi kapcsolatban vagyok jóban és rosszban is. Ennél nagyobb elismerés nincs! Külön köszönettel tartozom azért, hogy egy pálya ilyen megtisztelő, szép véget ért.”

A szabadidő most kezdődik igazán!

„Eddig is szívesen utaztam és nagy kedvencem a színház. Nyugdíjas éveimben szeretnék több időt tölteni a családommal, barátaimmal, kutyánkkal, növényeimmel. Várnak az évtizedek alatt elolvasatlan könyvek, kihagyott filmek. Zárójelben mondom: a gyógyítást sem szeretném elfelejteni!”

Zábrádi Dorottya

HIRDETÉS

Legújabb cikkek

Programok