Mint a boldog polgári békeidőkben: nem üzlet, hanem márkanév. Minőségi termékek, széles választék, udvarias kiszolgálás. A piacon működő közkedvelt Fülöp Húsról kevesen tudják, hogy a főnök immáron ötven éve tevékenykedik az iparágban.
Ferenc, miért éppen a húsipar? Családi indíttatás?
Bizony ám, a tizenkét évvel idősebb bátyám hentesmester volt, így aztán bátran mondhatom, hogy élő példa volt a számomra már kisgyerekként. Élveztem a hús ízét, annyi húst kevés ember fogyasztott el, mint én, már ekkor húst hússal ettem. Édesanyám háztartásbeli volt, édesapám az állattenyésztésben dolgozott fejőgulyásként, szegény család sarja vagyok, de húsunk az mindig volt.
Iskolák?
Salgótarjánban kezdtem az iparit, az ott élő fivérem felkarolt. Amikor felszabadultam, akkor nyílt az Évi Áruház, ott dolgoztam a húsos részlegen pár hónapot, aztán kerültem Gyarmatra, a Szügyi úton volt egy közkedvelt húsbolt, 6 órakor nyitottunk, de 5 órakor már sorban álltak a vevők. Itt nem dolgoztam sokáig, mert a főutcán megnyílt a nagy ABC 1977-ben, itt munkálkodtam Hegedűs Feri bácsi mesteremmel vagy 3 évet, aztán ő nyugdíjba ment és én vettem át a húsrészleg vezetését. Aztán ez megszűnt, akkor építettem a mostani boltomat a piacon, még a rendszerváltás előtt. Húsz évig sikeresen működött Fülöp Hús néven, aztán pihentem 5 évet és 3 éve újranyitottam.
Fél évszázad a húsiparban, nem semmi!
Nem titkolom, nagyon büszke vagyok erre, miként arra is, hogy 64 évesen még teljes energiával és lelkesedéssel csinálom.

Ötven év után már mindent tudhat…
Sok mindent megtanultam, de mindent nem lehet! A zseniális szegedi szalámimesterrel beszélgettem egyszer és ő mondta már 80 évesen, hogy ez a szakma is mindig tud újat mutatni, még neki is! Igaz a mondás, jó pap is holtig tanul!
Milyen a jó hentes?
Ez a szakma pontosságot, tisztaságot, lelkességet, szorgalmat igényel. De a legfontosabb, hogy nagyon kell szeretni.
Hosszú évek óta találhatóak több tucatjával, főként a nagyáruházak polcain, E-betűs, mesterséges adalékokkal dúsított húskészítmények…
Szomorú. Az E-betűs történetek mind a nyereségvágyról szólnak, a fényességes Nyugat hozta ezt hozzánk. Mást ne is mondjak, a magyar élelmiszerkönyv sokkal komolyabb volt 30 évvel ezelőtt, mint a mostani uniós előírások.
Ön nem használ mesterséges adalékokat?
Nem szeretném az embertársaimat mérgezni. Nekem is vannak unokáim és nem akarom, hogy ilyen káros dolgokon nőjenek föl.
Annak idején, a rendszerváltás előtt, évtizedekig országos hírű volt a gyarmati Vágóhíd Turista Szalámija. Mi volt a titok?
Elsősorban az, hogy nem spóroltak az alapanyaggal, nagyon sok marhát vágtak és a fő alapanyaga a turistának a marhahús. Egyébként is, a húsiparnak a fő alapanyaga a marhahús lenne, csak az új hullám, az új korszak vette be a csirkét és a sertéshúst. De a fő alapanyag a marhahús és a finom toka- és hasaszalonna, amiből Gyarmaton gyártották a Turistát. Mindig azt és annyit tettek bele, ami és amennyi kellett, ezért volt olyan finom és méltán országos hírű.
Önöknél „régimódi” íze van a virslinek, kolbásznak, debreceninek, disznósajtnak – miért?
Mindig a jó alapanyag a lényeg. És a fűszerek. Nem aromák, nem kémiai adalékok, hanem őrölt bors, őrölt kömény, magyar paprika, makói fokhagyma.
Tehát a hagyományok tisztelete.
Pontosan! Követni kell a hagyományokat. Nem hiszem, hogy a régi, idős mestereket valaki meg tudja előzni. Az ősök tisztelete még sosem okozott csalódást.
A Fülöp Húsnál a kiszolgálás is ritka udvarias.
Nálunk ez alap. Ha tízen vannak a boltban, mind a tízzel egyszerre szeretnénk beszélni.
A tepertőjükért sorban állnak.
Maradjunk annyiban, a tepertőt is tudni kell sütni. Hajnali 3 órakor indul a sütés és reggel 7 órára meleg termék várja a vevőket.

Hogyan telik egy napja?
A mai napig 4 órakor kelek, 5-re már benn vagyok. De ki ne hagyjam, hogy nagyon jó a csapatom, vagyis az állandó négy emberem és az alkalmi két kisegítőm, maximálisan elégedett vagyok velük. És hát a feleségem, Juci, nagyon sokat segít, ő viszi az adminisztrációs, rendelési és felügyeleti vonalat, rengeteget dolgozik, nélküle csak félkarú óriás lennék.
Elégedett ember?
Nincs okom panaszra. Fizikailag bírom a strapát, szerencsére jól szolgál az egészségem, bírok dolgozni, és még mindig nagyon szeretem, amit csinálok.
Mi bántja?
Ha nagy ritkán valami nem úgy sikerül, ahogy akartam. Emberek vagyunk, hibázhatunk. De ez még a mai napig megüt, rosszul alszom tőle.
Ha 50 év után valakit megvisel egy hiba, alighanem azért érdemes még csinálni.
Pontosan így látom!
A jövő tervei?
A legfontosabb, hogy megmaradjanak a vevőim és elégedetten távozzanak az üzletből. Amivel elkezdtem a felnőtt életemet, azzal szeretném befejezni.
Szilágyi Norbert
Sümegi Tamás fotói