Eddigi legfontosabb versenyén legjobbját dobta: a Vitalitás SE 19 éves kalapácsvetője a perui U 20-as Atlétikai Világbajnokságon nagyszerű teljesítményének köszönhetően felállhatott a dobogó második fokára – Imre Rolanddal diskuráltunk távolságokról, őszinteségről és örömkönnyekről.
Azért ez sem lesz kis út…
Mi ez a 300 kilométer a 11 ezerhez képest!
Háromszáz néha több.
Mire gondolsz?
Az életed, a jövőd szempontjából.
Így már értem és egyetértek.
Hétfőn már edzésbe is állsz?
Egyértelmű.
Az ország egyik legjobb dobóedzőjéhez kerülsz, izgalmas napok, hetek várnak.
Németh Zsolt kivételes szakember, erről Limában is meggyőződhettem, holott addig csak a nevét ismertem.
Mi történt?
Kinn volt ő is a VB-n, s a döntő előtt odajött hozzám, és azt mondta, gondoljak a családomra, az edzőmre, idézzem fel magamban, mennyi segítséget kaptam tőlük az idáig vezető úton, a sorsdöntő dobás előtt ezekből merítsek erőt. Így is tettem, a végeredmény pedig közismert.
Szombathelynél nem is dönthettél volna jobban: évtizedek óta ott működik az ország legeredményesebb dobóklubja, a suli is nagyszerű lehetőség.
Pontosan ezt a két szempontot mérlegeltük a családdal, nem kellett sokat töprengeni. Az ELTE kihelyezett tagozata önmagáért beszél, aligha kell fejtegetnem, miért választottam az atlétika szakedző szakot.
A jelenlegi edződdel, Fábián Gáborral példás kapcsolatot ápolsz.
Nem lehetek elég hálás, hogy mellé sodort az élet. Gyorsan megtaláltuk az összhangot, vele mindig mindent meg tudok beszélni, ha civil gondjaim vannak, azokkal is bátran fordulhatok hozzá. Túlzások nélkül mondhatom, mintha a legjobb barátok lennénk, amire nagyon büszke vagyok.
Hogyan kezdődött?
Általános iskola 6. osztály elején sétáltam a folyosón egy társammal, arra jött Gabi bácsi, a suli igazgatója, megállított minket, mondván jó kiállású srácok vagyunk, nincs kedvünk lemenni dobóedzésre? Egymásra néztünk a barátommal, miért ne lenne?
Szerelem első látásra?
Az első hónapokban nem is annyira a sportág, mint inkább a közösség tetszett, nagyon élveztem a kiváló társaságot, az oldott hangulatot. Közel egy év után éreztem azt, hogy ez a második otthonom, ekkor már vártam az edzéseket, jól esett egy-egy stresszesebb sulidélelőtt után kiereszteni a gőzt. Persze, egyre jobb eredményeim voltak, Gabi ’bá folyamatosan biztatott, csináljam, van keresnivalóm a kalapácsvetésben.
Egyszer sem akartad abbahagyni?
Nem titkolom, jöttek mélypontok, nem is egyszer, dobástechnikai gondjaim voltak hosszú hetekig, előfordult, hogy a teljesítményem 5 métert is visszaesett. Persze, hogy rosszabb kedvvel mentem edzeni, ám a szüleimnek köszönhetően ekkor sem adtam fel, sikerült átlendülni a nehézségeken.
Mikor jött az első siker?
Hetedikes koromban egy veszprémi viadalon felállhattam a dobogó harmadik fokára, ezután mondtam azt magamban, no, ez már valami, érdemes ezt csinálni. Innentől szépen, biztosan beindultak a versenyek, hamarosan serdülő bajnok lettem, egyre több érmet hoztam haza, ifistaként is magyar bajnok lettem, jól alakultak a dolgaim.
Az első nemzetközi verseny?
Már a Balassi gimnazistájaként kivittek a franciaországi gimis tornára, bronzérmet szereztem, ekkor képviseltem először külhonban a magyar színeket.
A perui U 20-as VB-n aligha filozofálgattál sokat.
Egyértelmű volt, hogy ott akarok lenni. A szint 67,5 méter volt, amit a szövetség felemelt 72 méterre, mondván Peru messze van, erős csapat utazzon. Tavaly nyáron megdobtam az egyéni rekordomat 73,79-cel, így hamar megszereztem a repülőjegyet.
Jó formában vártad az utazást, csiripeltek a verebek egy elég jól sikerült tréningről…
Hát, igen, most már elmondhatom, 2 héttel a VB előtt egy gyarmati edzésen 76,70-et dobtam.
Ezek után mosolyogva szállhattál fel a gépmadárra.
Ferihegyről Párizsba mentünk, onnan pedig a perui fővárosba, Limába. Nem mondhatom, hogy élveztem az utat, 18 óra azért mégsem egy szusszanásnyi idő.
Milyen körülmények fogadtak?
Peruban a tél vége volt, maximum 18 fokkal, estére jól lehűlt a levegő. A szálloda, az ellátás, a kaják tetszettek, de az gyorsan kiderült, a pontosság nem erénye a helybélieknek. A stadion mindössze 5 kilométerre volt a hoteltől, kora reggel oda is értünk negyedóra alatt, ám délelőtt már 1,5 óra kellett ugyanehhez, persze ez a peruiakat a legkevésbé sem zavarta. Valahol megértem ezt a hihetetlen forgalmat, hiszen Limában 9,5 millió ember él.
Hogyan emlékszel a selejtezőre?
Kipihent és koncentrált voltam, egyáltalán nem törődtem az ellenfelekkel, csak magamra figyeltem. Egy órát várakoztattak a szervezők, ez sem zavart, kettő helyett csak egy bemelegítő dobást engedélyeztek, ez sem billentett ki az egyensúlyomból. Elsőre dobtam 75,26-ot, ezzel be is kerültem 32 induló közül a 12 finalista közé.
A döntő más műfaj.
Bizony ám, ekkor már nem tudtam kizárni a külső körülményeket. Nagyon izgultam, holott ez nem jellemző rám. Nem csoda, hogy elsőre dobtam egy érvénytelent, muszáj volt valamennyire lenyugodnom. Másodikra 68,18 lett, ezzel bekerültem a legjobb 8 közé. Dobtam egy 71,58-at, ekkor már éreztem, nincs gond. Ekkor jött oda hozzám Németh Zsolt és ezután sikerült a 75,33 méter, ami végül is ezüstöt ért.
Az sem könnyű feladat, hogy elmeséld, mit éreztél a dobogón állva.
Hát, ez valóban nehéz! Nem is tudom szavakkal leírni! Megpróbálhatnám, de nem megy, annyira más, annyira különleges érzés! Unalmas közhely, de tényleg fantasztikus érzés a dobogón állni címeres mezben! A VB-ezüst boldogságát semmihez sem tudom hasonlítani!
Az első telefonhívásod?
A doppingvizsgálat másfél órás procedúrája után szüleimet csörgettem. Folyamatosan követték a versenyzésem, már tudták a sikerem, de azért persze folytak az örömkönnyek itt is, ott is… Másnap Gabi ’bát hívtam, persze, hogy megint csak mindketten elérzékenyültünk…
Szóval akkor hétfőtől újra jönnek a hétköznapok, melyek szürkék aligha lesznek, hiszen új fejezet nyílik az életedben Szombathelyen.
Nagyon várom! Kevesen mondhatják el, hogy az ország legjobb klubjában az egyik legkiválóbb szakemberrel készülhetnek, közben persze a diploma megszerzése sem kevésbé fontos.
Tudom, hogy szorgalmas és kitartó ember vagy, aligha lesznek különösebb gondjaid.
Ebben bízom, rajtam nem múlik.
Mivel őszinteséged már-már legendás, mit vársz magadtól a következő nagy erőpróbán, a jövő évi U 23-as norvégiai Európa-bajnokságon?
Mivel soha nem hazudok, nem köntörfalazok és nem beszélek mellé, azt mondom, most indult be igazán a sportpályafutásom!
Szilágyi Norbert
Fotó: facebook
