Rodák Rebeka, a 21 éves tehetség egy különleges, egyedi hangot képvisel a hazai könnyűzene világában. Fiatal kora ellenére első saját albumán dolgozik, lenyűgöző céltudatossággal és víziókkal építi zenei karrierjét. Az ifjú énekes-zenész legnagyobb álma, hogy a színpadon állva adjon át másoknak is abból, amit az alkotás ad számára.
Rendkívül fiatal, energikus előadó vagy. Szerintem kijelenthetjük, hogy unikális is. Mesélj egy kicsit magadról, a kezdetekről!
2003. május 27-én, Vácon születtem. Balassagyarmaton jártam gimnáziumba. Amikor 2021-ben leérettségiztem tudtam, hogy a pedagógia érdekel, de az ágazatban nem voltam biztos. Még ugyanabban az évben felvételt nyertem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára csecsemő- és kisgyermeknevelő szakára, de passziváltattammindkét félévet. Kellett egy kis gondolkodási idő kötelező rendszer nélkül. Művészként mindig is nehezen éltem meg azt, ha dobozba raktak, vagy megmondták mit csináljak. Kerestem a helyem, ennek voltak kanyargós részei is, mint mikor átjelentkeztem szociálpedagógia szakra majd egy hét után kiiratkoztam a főiskoláról, mert nem éreztem a helyemen magam. Kicsivel később elvégeztem egy óvodai-bölcsődei dajka felnőttképzést, ami segített eloszlatni a felsorakozott kétségeim a pedagógiai iránnyal kapcsolatban. Nem tudtam magam más területen elképzelni, a gyerekek feltöltenek és oda-vissza szeretetet tudunk adni egymásnak. Letisztult bennem az ágazat is, mert a legjobban a 0-3 éves életkor érdekelt és a kisgyermekkor pszichológiája is elkezdett foglalkoztatni. Ekkor jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetemre csecsemő- és kisgyermeknevelő szakra, másodévesként jelenleg is ott tanulok államilag finanszírozott, levelező munkarendben. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy támogattak és hagyták, hogy megtaláljam az utam.
Honnan ered a zene iránti szereteted?
Már gyermekkoromban többen felfigyeltek a hangomra és a zene iránti érdeklődésemre. Ilyen volt például, amikor hét hónapos koromban elég súlyosan kruppos lettem és a kontroll vizsgálaton már lehetett hallani a tiszta sírásom. Amikor meghallotta a gyerekorvos, így szólt: „Ennek a gyereknek énekes hangja van. Majd figyeljék meg, hogy igazam lesz! Több mint ezer csecsemőt hallottam már sírni, tudom milyen a tehetséges hang.”
Anyai ágról a felmenőim között több zenész is volt, már magzati korban is sokszor hallottam többféle stílusú zenét. A nagypapámat emelném ki, aki játszott klarinéton, zongorán és gitáron is. Kiskoromból vannak emlékeim arról, ahogyan az ölébe vett és együtt zongoráztunk. Ez természetes része volt már akkor az életemnek. Sajnos amire én elkezdtem komolyabban érdeklődni a zene felé, ők mind elhunytak.
Bár nem tudtuk előre, de olyan óvodába kerültem, ahol az óvónénim gitározott és az egész óvodának szerves része volt a zene. Öt éves koromtól már szerepeltem különböző ovis rendezvényeken. Nem mindig kifejezetten ovis dalokat adtam elő, hanem énekeltem többek között: a Honfoglalást és a Valahol Európában című musicalből részleteket. Ez a művészeti nevelés is hozzájárult azokhoz a zenei alapokhoz, amikre építkezni tudtam a későbbiekben.
Az általános iskolás éveimben elkezdődött egy másféle rendszer, ezáltal az addigi intenzívebb zene a háttérbe szorult, de az érdeklődésem nem lankadt. A gimnáziumban iskolai rendezvényeken, színjátszós fellépéseken vettem részt, valamint egy ideig kórusban is énekeltem. Komolyabban, azonban három éve foglalkozom a zenével és a zeneszerzéssel, ekkor volt bennem egy áttörés és elkezdtem a saját utamon járni.
Mióta képzed az énekhangod?
Hivatalosan sosem képeztem a hangom, amin általában sokan meglepődnek. Szolfézsra jártam, de ebben kimerült az énektanulásom. A mai napig nem tudom a technikákat és a helyes levegővételt, mindent ösztönösen csinálok.
Ötödikes korodban kezdtél el gitáron tanulni a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában.
A gitártanárnőmmel úgy egymásra hangolódtunk, hogy két év alatt átvettük három év anyagát. Szerettem a klasszikus darabokat is, de azt élveztem igazán, amikor akkordokat tanultunk, persze ez már a tananyagon felüli plusz volt. Különleges időszaknak tekintem, amikor elkezdtem magamat kísérni. Sokat játszottam az aktuális kedvenc dalaimat ez motivált és sikerélményeket adott. Pár éve megörököltem a nagypapám régi szintetizátorát, és elkezdtem autodidakta módon zongorázni. Szerintem nagyban hozzátett a kitartásomhoz a hangszer eszmei értéke. Azon a zongorán írtam meg az első dalomat.
Milyen zenei stílusok állnak közel a szívedhez?
Szeretem a 60-as, 70-es évek jazz, a blues, soul nótáit, de van egy melankolikusabb oldalam is, amire inkább a kortárs zenékben – leginkább a soft, pop, indie, folk – találok rá, illetve az R&B műfajt is kedvelem. A zenei zsánerekben sem húztam meg sosem a vonalat, van, hogy éppen a countryban találok rá az éppen aktuális érzelem világomra. Ilyen szempontból mindenevő vagyok. Szeretem azokat a zenéket, amiknek van mondanivalója és értéket adnak valamilyen formában. Anyukám már hároméves koromban megismertetett Chopinnel, Mozarttal, Beethovennel, Vivaldival. Akármikor meghallok egy klasszikus zenét megnyugtat, vagy elérzékenyülök. Nagyon mélyen meg tud érinteni. A kortárs keresztény zenéket is nagyon szeretem.
Milyen érzéssel tölt el a zenélés?
Számomra a zene varázslatos, az önkifejezés egyik legszebb formája. Olyan, hogy nem tudom nem csinálni. Világokat, történeteket, meséket, szituációkat, élményeket tudok átadni dallamokban és harmóniákban. Itt nincs szó keretekről és szabályokról, úgy fejezem ki magam ahogy csak szeretném.
Mit tudhatunk a saját szerzeményeidről?
Jelenleg egy dalom van kiadva, amit a szorongásról írtam. Nagyban segített abban, hogy ne söpörjem a szőnyeg alá az érzést, és fel tudjam dolgozni. Sokáig kavargott bennem és ebben a kicsit „nemtörődöm”, flegmatikus stílusban úgymond elvettem az erejét és bezártam ebbe a dalba. Ami érdekes a dalírásommal kapcsolatban, hogy általában egyszerre írom meg az egészet. Viccesen „három perc ihlet”-nek is szoktam hívni, hiszen körülbelül ennyi idő alatt megvan a dal gerince és a szöveg. Utána előfordul, hogy módosítgatom és alakítok még rajta, de a Szociális Szorongás-t pont tüszős mandulagyulladással írtam és nem bírtam megállni, muszáj volt elénekelnem. Ezt a dalt így nyersen töltöttem fel a TikTok csatornámra, ami pillanatokon belül felkapottá vált, majd meglepően sok pozitív visszajelzést hozott magával.
Jelenleg készülőben van egy album, ami nagyon izgalmas és alig várom, hogy elkezdjük a munkálatokat. Ember Péter a kezdetekben is nagyon sokat segített és a mai napig ő hangszereli a dalaimat, náluk mindig családias a hangulat és szeretettel várnak.
Kik a példaképeid?
A musical-ek világa már kislányként nagy benyomással volt rám. Néhányat említek: A muzsika hangja, Mamma Mia, Grease, Funny Girl. Ezeknek a filmeknek a hangulata, érzelemvilága és kivitelezése elragadott magával. Aretha Franklin, Etta James, Yebba, Hozier, Billie Eilish, November Ultra, Jackie Venson, RAYE, Amy Winehouse, Adele, Ray Charles, FINNEAS, Olivia Dean – ők azok az előadók, akiknek a zenéi jelenleg inspirálnak és motiválnak és vanna olyan előadók akik feltöltenek, ilyen Maverick City Music és Elevation Worship.
Hogyan tudod beépíteni a megszerzett zenei tudást a mindennapi munkád során?
Amikor az ember tanul, dolgozik és felkéréseket is kap, igen komolyan meg kell szervezni az életet. Vannak csendesebb időszakok, olyankor egyszerűbb, de sokszor át kell gondolnom, hogy mit priorizálok. A tanulmányaimban észrevettem, hogy hasznos a zenei tapasztalatom. Bölcsődei gyakorlatokon, ha lehetőségem nyílik szeretek énekelni a gyerekeknek.
Számos városi eseményen láthattunk fellépni. Többek között a Nőnapon a művelődési házban, amely egy igazi közösségépítő est volt, kiváló női zenészekkel, de a Teraszon is sokszor felléptél már. Legutóbb a nyírjesi Hetes Bisztróban élvezhettük énekhangod. Milyen a közös munka a helyi zenészekkel?
Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor felkértek a Nőnapi koncertre. Ez volt az a pont, amikor éreztem, hogy a lakóhelyemen is megérkeztem a zenében. Természetesen borzasztóan izgultam, de hatalmas élmény volt ilyen nagyszerű zenészekkel és énekesekkel együtt zenélni. A közelmúltban volt egy adománygyűjtő koncertem is, melyen a befolyt összeget egy alapítványnak ajánlottam fel. Örültem, hogy egy nemes cél mellé állhattam. A helyi zenész társaimmal olyan olajozottan tudunk együtt zenélni, mintha mindig ismertük volna egymást. Nem csoda, hogy őket kértem fel az adománygyűjtő koncertem kísérésére is. A próbákat úgy tudom legjobban leírni, mint egy örömzenélést, a zene nyelvén egy hangon muzsikálunk. Nem kell sokat gyakorolnunk, mert előre megbeszéljük a hangnemeket és az esetleges módosításokat.
Kiket szeretnél elsősorban megszólítani zenéiddel?
A feldolgozásaim és a zenéim azoknak szólnak, akik rátalálnak és szeretik. Amikor leülök zenélni bekerülök egy buborékba, ahol szabadon kifejezhetem magam és ebből szeretnék átadni. Arra törekszem, hogy a lehető legjobban tudjam közvetíteni ezt az érzésvilágot. Sokszor nem is tudom felfogni, hogy jelenleg 83.500 ember követ a TikTok-on, ami a fő platformom. Ennek az appnak az algoritmusa sokban kedvez a feltörekvő zenészeknek is, mert a „for you” bedobja a felhasználók kedveléseihez hasonló videókat. Tehát ha valaki például sok zenés videót néz, nagy valószínűséggel meglátja majd az egyik videómat. Ezáltal nagyon sok emberhez eljuthatnak a feldolgozásaim, és a hab a tortán az a sok pozitív visszajelzés, amit kapok. Varázslatos érzés, hogy van közönségem és meglátják a zenéimben az értéket, amit közvetíteni szeretnék.
A legmagasabb városi zenészkörökben mozogsz, amelyet a családiasság, jó hangulat, összetartás jellemez. Szükséges a jó emberi kapcsolat a közös muzsikáláshoz?
Nagyon szeretem a városunk zenészeiben, hogy rendkívül közvetlenek. Hálás vagyok, hogy befogadtak maguk közé és tanulhatok tőlük, számíthatok rájuk, nekem ez is nagy megtiszteltetés. A zenészek között is fontos, hogy odafigyeljünk egymásra és pozitívan álljunk a másikhoz, hiszen egymásra kell hangolódnunk, hogy megfelelően szólaljanak meg a dalok.
Hogyan látod a magyar zenei élet alakulását? Tetszik, amit látsz, vagy meg kellene reformálni a piacot?
A magyar zene tőlem egy picit távol áll. Én inkább a külföldi, angol nyelvű dalokban találtam meg a stílusom. De vannak olyan magyar dalok, amiket szívesen hallgatok és egyre több kortást magyar zenésszel találunk egymásra. Szerintem alapvetően nincs baj a magyar zenei piaccal, de van egy stílus, ami nagyon a középpontban van. Én személy szerint örülnék neki, hogyha ez egy picit a háttérbe szorulna és több zsánernek is helyet adna.
Mit jelent számodra Gyarmat?
Sokszor emlegetem, hogy Balassagyarmat egy szuper hely arra, hogy a fiatalok elinduljanak a zenei pályájukon. Egy biztos pont, zenészekkel és fellépési lehetőségekkel. Magát a várost is szeretem, van egyfajta vintage hangulata.
Hol láthatunk legközelebb fellépni?
Folyamatosan alakulnak a jövőbeli fellépéseim. Kaptam már karácsonyi felkéréseket. Hollókőre és Tokaj vidékére is hívtak jövő tavasszal, illetve Budapesten is fellépek majd október végén egy Open Mic Nights nevű eseményen.
Hol szeretnél tartani pár év múlva?
21 évesen nagyon sok mindenen gondolkozik az ember, de egy biztos, hogy a zene ott lesz minden szakaszában az életemnek. Szeretem azt gondolni, hogy egyszer koncertet adok egy nagy színpadon, de az is boldogsággal töltene el, ha egy hangulatos bárban lépnék fel a zenekarommal. Kisgyermeknevelőként is sokat dalolnánk a gyerekekkel és anyaként is biztosan dúdolok majd altatót.
Zábrádi Dorottya
