Gazdag három esztendőt tudhat maga mögött városunk Kossuth-díjas szobrászművésze, aki idén önmaga megrendelőjévé vált – ennél sokkal több érdekesség kiderül a Párkányi Raab Péterrel készült beszélgetésből.
Az elmúlt három esztendőt kegyelmi állapotként élted meg?
Mire gondolsz?
Három év alatt kilenc köztéri szobor nem hétköznapi teljesítmény.
Nincs okom panaszra.
Régi vélekedés, miszerint, ha valaki évi egy nagy köztéri szobrot készíthet, már helyén van.
Valóban, azzal egy szobrász már szinten tudja tartani a működését.
És az évi hárommal?
Az értelemszerűen sokkal többet jelent. Nálam ennek köszönhető, hogy az egzisztenciális megerősítés mellett tovább léphettem egy nagyon régi megoldatlan problémában.
Nocsak!
A raktározás. Ez a legtöbb szobrásznak nagy és állandó gond, de nekem az elmúlt évek sikereinek köszönhetően sikerül megoldanom, lévén naponta ott vagyok a raktáram építésnél, úgyhogy azt mondhatom, nagy örömmel, megvalósul. Rend és rendszer lesz végre.
Fontos a rend?
Alapvető. Rend és rendszer. Ezek nélkül nincs semmi, illetve nincs értelme semminek.
Áldott 2024-es évkezdetben lehetett részed, hiszen januárban a Szent Városban láthatták a művészeted.
Szinte beleszédültem a helyzetbe és a lehetőségbe. A képzőművészek pályájuk során elképzelik, hová jutnak el munkáikkal, mik azok a kiállító helyek, ahol bemutatkoznak. Művészi szempontból vannak jelentős kiállítótermek, amikre vágyik az ember és amire gondol, hogy esetleg ott talán majd egyszer kiállíthat. Ez az a helyszín, amire álmomban sem gondoltam. Eszembe se jutott, hogy egy ilyen jelentőségű, ilyen történelmi örökségű helyen én valaha megjelenhetek. Rendkívüli dolognak érzem, hogy egy több ezer éves kultúrájú fővárosba elvihettük a Via Lucis üzenetét.
Róma örök.
Nagy szeretettel fogadták a kiállítást és rengeteg látogatója volt. A Santa Francesca Romana bazilika rektora, Benedetto Toglia atya arról az örvendetes hírről számolt be, hogy az ünnepek alatt valósággal ellepték a turisták és zarándokok a templomot és megcsodálták a kiállítást. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy az olasz kulturális miniszter, Gennaro Sangiuliano is megtekintette a műveket és nagyon tetszettek neki. Azt mondta, a kiállítás példa értékű, minden országnak így kellene megismertetnie művészetét és kultúráját a világgal.
Idén tavasszal szűkebb hazánkat gazdagítottad alkotásoddal.
A salgótarjáni Madách-szobrot Nógrád Vármegye Önkormányzata rendelte. Büszke vagyok rá.
Megvallom, elfogult vagyok a mélykúti Csodaszarvassal.
Ne akarjam megfejteni a szemlélődőnek, hogy mit lásson, de azt mindannyian, jóérzésű magyar emberek, tudjuk, hogy a honi történelem legcsodálatosabb szimbóluma, a gímszarvas. Megjelenik az ősi „tiszta” forrás. A csodaszarvas megjelent Szent Gellértnek, megmutatta Szent Lászlónak, hova építse székesegyházát.
Szent Margit szobrod sem a szokásos alkotás.
Sajnos, ez sem hétköznapi történtet. A magyar kormány Árpád-házi Szent Margit emlékére rendelte a szobrot, melynek felállítását ajándékként a horvátországi Klissza várában szerette volna megvalósítani, ahol Szent Margit született. Klissza vezetősége ezt jó ötletnek tartotta. Megtörtént az egyeztetés a közös, helyszíni bejárás, az anyag kiválasztása, elfogadása, a terv elkészítése és annak elfogadása. A szobor elkészülésének idejére azonban a horvát-magyar politikai kapcsolatok megromlottak, ezért a horvát „nagypolitika” már nem kívánta felállítani a magyar szentnek, a magyar királyi család tagjának a szobrát. Ezután – némi helykeresést követően – a főváros XI. kerületi Szent Margit Gimnázium ad otthont a szobornak.
Az Art Market Budapesten, októberben állítottad ki a Fluo címszó alatti, új alkotásaidat. Mit kell tudnunk róluk?
Új szoborsorozatom darabjai a teremtésről, a folyamatosságról, a folytonosságról, a megújulásról, az átalakulásról, a körforgásról mesélnek. Az objektív formák szakadásával az idő térbeli kiterjedést nyer. A semmiből előtűnő, majd eltűnő forma és tömeg mégis hiánytalanul jelen van. A plasztikák emberi tartalmakat hordoznak, miközben méltóságteljesen uralkodnak az anyagvilág paradox titkai fölött. Az életerőt, vitalitást hordozó szobrok finoman sejtelmes bensőséggel csalják elő tudatunk mélységéről az elmerengő-ábrázoló állapot emlékét. Saját emléktöredékeink materializálódott lelki folyamattá válnak. A megállított mozgás mozdulatlansága a létezésben az egy pillanatra való megállást jelenti, a vadul száguldó események megállítását, hogy értelmezni tudjuk azokat. A statikussá vált mozgás magában hordozza mindazt a történést is, amit az értelem felfed, hogy a néző e folyamatban rátaláljon saját egyéni mitológiájára.
Ez a Fluo, vagyis az „áramlás”, „folytonosság” meddig tart?
Most ezekkel a szobrokkal töltöm napjaimat, úgy látom, tél végéig kitölti az időmet. Remélem, hamarosan a nagyközönségnek is be tudom mutatni.
Jól látom, békés esztendőt tudhatsz magad mögött?
Nyugalmam régen látott. Ez az alkotásokban gazdag időszak a háború ellenére, annak kezdete óta tart. Úgy tudjuk, háborúban hallgatnak a múzsák. Igy, még mit is kívánhatnék magamnak jövőre? Azt, amit mindenkinek. Legyen végre béke! A többi majd alakul.
Szilágyi Norbert
