Százhetvennyolc esztendővel ezelőtt, 1847. január 16-án született a nagy palóc mesemondó, Mikszáth Kálmán. Az évforduló alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak az író balassagyarmati mellszobránál.
Az idén harminckét éves salgótarjáni székhelyű Mikszáth Kálmán Társaság szervezésében csütörtök délután a Civitas Fortissima téren található Mikszáth-szobornál vette kezdetét a megemlékezés, ahol Tanka Ágnes, a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrum Szondi György Technikum és Szakképző Iskola igazgatója mondta el ünnepi gondolatait. Beszédében felidézte a városhoz ezer szállal fűződő nagy prózaírónk, Mikszáth Kálmán alakját. Kiemelte, hogy mit hagyott örökül nekünk, akik az általa megörökített tájegység lakói vagyunk, hogy miben volt ő megismételhetetlen, hogyan látják őt a mai és a múlt század prózaírás nagyjai.

– Ha az életmű méreteire nézünk, láthatjuk, hogy benne van a fiatalkori helykeresés, az újságíróskodás, a politikai pálya, a képviselőség, a szalonok világa, a tarokkpartik, feleség, gyerekek, horpácsi birtok, s alig értjük hogyan születhetett annyi alkotás. Talán azért, mert az író megtartotta azt, ami már megvolt, a régből származott, s mielőtt író lett történetmesélő volt. Verbalitásban hozta, amit később az írásokban követett. Ő tanított Bennünket, az utókort arra, hogy a múltból hozott hagyomány csak akkor válik értékké, ha észrevesszük, észrevetetjük, hogy a mindenkori embert segítik saját korában. Legyünk azon, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg, tiszteljük a mikszáthi hagyományt! Ismerjük meg műveit, hiszen számára ez a legnagyobb jutalom, amivel adózhatunk felé – hangsúlyozta az intézményvezető.
Az emlékműsorban közreműködött Mindszenty Máté, az iskola 13.a osztályos tanulója.
A városi intézmények, iskolák és a társaság tagjai mellett Balla Mihály országgyűlési képviselő és Csach Gábor polgármester is elhelyezték az emlékezés virágait.
Zábrádi Dorottya
Sümegi Tamás fotói