Horváth Zita, a helyi média meghatározó személyisége Balassagyarmat kulturális értékeinek közvetítése, a város hírnevének öregbítése érdekében végzett sokoldalú munkásságának elismeréseként vehette át városunk rangos kitüntetését, a Pro Urbe-díjat.
Idestova három évtizede nézőként, hallgatóként, olvasóként rendszeresen találkozunk a helyi-, a vármegyei-, és az országos médiában Horváth Zita nevével. Pedagógus életritmusa mellett elhívatott kultúraközvetítő, hiteles, felkészült médiaszakember.
Hogyan emlékszel a kezdetekre?
Talán furcsának tűnik, de gyerekkoromban kimondottan csendes, hallgatag voltam. Ám nagyon szerettem olvasni, és elképzelni azt, amit leírtak a könyvekben. Egy dolog él még bennem élénken azokból az évekből: akkor csak egy tévécsatorna létezett, amely bemondókat is alkalmazott. Őket kisebb csodálattal néztem. Híreket felolvasni, elmondani milyen műsor következik, szépen beszélni – ez nagyon tetszett. De soha nem gondoltam, hogy egyszer közöm lesz majd mindehhez.
Az első diplomád megszerzése után pár évvel kerültél a városi televízióhoz.
Munkatársakat kerestek, több jelentkező közül választottak ki. Szerintem, akik akkor és ott bizalmat szavaztak nekem, ők láthattak bennem valamit. Nem kerestem tudatosan a média világát. Sok lendület volt bennem, és úgy éreztem, hogy szeretnék valami mást is csinálni, mint a tanítás. Információt átadni, de kipróbálni milyen az, ha ezt nem csak egy osztálynyi emberrel teszem. Nagy felelősség. Ezt ma már sokkal jobban tudom.
Három évtizede állsz a katedrán.
Elsősorban biológiát és ehhez köthető tárgyakat tanítok a Mikszáth Technikumban. Nekem ez a fundamentum, de tanítottam pénzügyi ismereteket is, öt éve pedig a Nyugat-Nógrádban elsőként nálunk bevezetett oktatási ágazatban tanítok pár tárgyat. Ez az új nagy feladatom. Pedagógusként kihívás, hogy egy nehezebb terepen oktatok, itt mások a mindennapi problémák, hisz nem feltétlenül a továbbtanulás a cél. De lettek diplomás tanítványaim is, és vannak, akik évek múlva köszönik meg a tanóráimat.
Mitől lesz valaki jó média szakember?
Ha az interjúalanyaiban az embert látja, ha felkészül és odafigyel arra, amit éppen csinál. Ha értéket akar közvetíteni, akkor nem a ’15 perc hírnév’ a célja. Kimondhatom, sikerült az évek alatt hitelesnek maradnom és az idő bebizonyította: jól döntöttem, hogy diplomaszerzés után visszajöttem szülővárosomba. Ha megtalálod a hivatásod, akkor boldog lehetsz egy kisvárosban is.
Széles látókörrel szerkesztett kulturális műsoraidban mindig előtérben áll a helyi érték, a művészet és a közművelődés. Színes beszámolókat készítesz a kulturális intézmények tevékenységéről, kapcsolatairól. Foglalkoztat minden olyan téma, amely embert emberhez fűz. Mit tartasz pályád legnagyobb sikerének?
Ami személyesen értéket jelent a szakmai életemben, az az, hogy 10-15 éve teljesen más volt tévézni. Nem volt mindenki kezében mobil és nem akart üres dolgokról fecsegni, amit azonnal közzé is tett. Büszke vagyok, hogy interjúalanyom volt például néhai Mádl Ferenc köztársasági elnök, Erdő Péter bíboros, Cseh Tamás és dr. Csókay András, de számos, a szakmájában elismert orvosprofesszor, egyetemi tanár. Jópár alkalommal vezettem többórás választási műsort, ami örök emlék marad. Szívesen idézem az évekig futó stúdióműsoromat, amelyben közérthetően foglalkozhattam az egészséges életmóddal. És ott volt a ’Palócföldi templomok’ sorozatom, mely iránt a Duna televízió is érdeklődött.
Az idei Civitas Fortissima ünnepségen Pro Urbe-díjjal ismerték el tevékenységedet. Mennyire lepett meg ez a megtisztelő kitüntetés?
Nagy érték számomra, hogy szülővárosom úgy döntött, méltó vagyok a díjra. Sosem ismerték még el a munkámat ilyen szinten és egyértelműen, így különösen jól esik. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzásegített!
Mivel tudsz kikapcsolódni?
Munkáimban lehet annyira telítődni, amikor már ’szinte senkivel nincs kedved beszélgetni’. Ilyenkor a természet ad megnyugvást, jókat túrázunk a férjemmel.
Tíz év múlva hol szeretnél tartani?
Sosem gondolkoztam ekkora időtávban. Biztosan lesznek feladatok, amik ezután találnak meg. Ezek legyenek majd olyanok, amik javamra válnak, vagy általam a környezetemet szolgálják.
Zábrádi Dorottya
