Grosz Mór, Grosz Mórné és Grosz István. Három név, akiknek Balassagyarmaton volt az otthonuk, életük, reményeik. 1944-ben, mint annyi más európai zsidó családot, őket is elhurcolták Auschwitzba és gázkamrában pusztították el. Emlékük előtt tisztelegve a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike), Balassagyarmat Város Önkormányzata és a hozzátartozók vasárnap délután csendes megemlékezést szerveztek.
A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ földszinti aulájában tartott megemlékezésen először Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Mint kiemelte: az egyesület több, mint három évtizede dolgozik a zsidó örökség és hagyomány ápolásán, illetve évek óta közreműködik a magyarországi botlatókövek elhelyezésében is.
Balassagyarmaton a Gyarmati család kezdeményezésére a város önkormányzata és egyesületük közös együttműködésében valósulhat meg Grosz Mór (1890–1944), Grosz Mórné (1890–1944) és a mindössze kilencéves fiuk, Grosz István (1935–1944) – az auschwitzi haláltáborban elhunyt balassagyarmati állampolgárok – botlatóköveinek elhelyezése.
– A botlatókövek célja a holokauszt és a náci üldöztetés áldozatainak emléke előtt tisztelegni azáltal, hogy az elhunytak egykori lakhelyén, a járdába süllyesztve kis réztáblákat helyeznek el. Ezek a kövek arra hivatottak, hogy a járókelők megálljanak, elgondolkodjanak és emlékezzenek azokra az emberekre, akik a náci rezsim áldozataivá váltak – hangsúlyozta az elnök.
Hozzátette, hogy Gunter Demnig, német szobrászművész, a botlatókövek feltalálója és megalkotója a kilencvenes évektől művészi koncepciójának részeként mindmáig maga szállítja a helyszínre és helyezi el a köveket. A kölni képzőművész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját. Az így készült emlékkövet az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti.
Csach Gábor, Balassagyarmat polgármestere beszédében köszönetét fejezte ki a hozzátartozóknak a kezdeményezés megvalósításához. Rávilágított: mivel a város története szorosan kötődik a zsidósághoz, ezért Balassagyarmatnak fontos szerepvállalása van a zsidó közösség emlékének továbbadásában és hagyományainak megőrzésében.
Fináli Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöki megbízottja elmondta, a gyarmati zsidó hitközség többsége elpusztult a vészkorszakban, a családok utódok nélkül kihaltak. A Grosz család három felnőtt fia munkásszolgálatosként élte túl a holokausztot. A legidősebb fiú, László családja, lánya Gyarmati Zsuzsanna és az unokák, dédunokák állítják a köveket.
– Kötelességünk emlékezni és emlékeztetni, hogy a nevek ne vesszenek el, hogy a sorsok ne merüljenek feledésbe és a közös múltból tanulni tudjunk emberséget, felelőséget, szolidaritást. – emelte ki az elnöki megbízott.
Ezután a család képviseletében az elhunytak dédunokája, Révész Judit mondott emlékbeszédet, majd Bauer József, a Balassagyarmati Zsidó Hitközség elnöke vezetésével hangzott el a kaddis, a gyászolók imája a Grosz család tagjai és a Balassagyarmatról elhurcolt mártírok emlékére.
A továbbiakban a tragikus körülmények között elhunyt zsidó család leszármazottjai és a jelenlévő emlékezők átsétáltak a Mikszáth Kálmán utcai játszótér és az Ipolyjáró utcai járdaszakasz melletti területhez, ahol egykoron a tragikus körülmények között elhunyt Grosz család otthona állt.
A megemlékezés során fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt és mivel Gunter Demnig német alkotóművész Balassagyarmaton személyesen nem tudta tiszteletét tenni betegség miatt, ezért a család emlékét őrző miniatűr táblákat jelképesen rakták le.
Az eredeti botlatókövek elhelyezésére egy későbbi időpontban kerül sor.
Zábrádi Dorottya
Sümegi Tamás fotói
