Emléktábla avatás közösségi összefogással és egy megvalósult vállalás.
Szeptember 6-án a volt Csendőrpalota – ma Kormányhivatal – falán emléktáblát avattak vitéz Honti István, egykori magyar királyi honvéd törzsőrmester halálának huszadik évfordulója alkalmából.
Honti István 1941-ben páncéltörő tüzér századával vett részt a Szovjetunió elleni hadjáratban. A hadszíntéren tanúsított példamutató helytállásáért a tizenkettes sorszámú tiszti arany vitézségi érem tulajdonosa lett. A második világháború során mindössze negyven arany vitézségi érmet osztottak ki.
Csach Gábor polgármester beszédében kiemelte, hogy a katonák parancsot teljesítenek, akiknek nincs módjuk mérlegelni, ugyanakkor az utókornak kötelessége a hősökre az emlékezés, és az egykori szemben álló felekkel a megbékélés.
Maruzs Roland ezredes, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoka részletesen ismertette Honti István katonai pályáját, és emlékeztetett arra, hogy a balassagyarmati temetőben lévő sírja része a Nemzeti sírkertnek, így védelem alatt áll.
Honti István fia, Honti Péter felidézte, hogy édesapja harctéri sérülései miatt a felgyógyulása után a balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóaljnál kapott irodai beosztást. Örömét fejezte ki, hogy az emléktábla megvalósult, de emlékeztetett arra, hogy a második világháború balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóaljának még mindig nincs emlékműve a városban, holott több mint tíz éve civil szervezetek felkérésére ennek a terve elkészült, és a helyét éppen a Csendőrpalota egykori tiszti bejárata előtti széles járdaszakasz közepén jelölték ki.
Honti Istvánt 1946-ban a honvédségtől elbocsátották, és megkapta a korban szokásos horthysta-faszita tiszt jelzőt. Munkát nem kaphatott, de a nehéz években sem tört meg.
Huszár András, az emléktábla elhelyezésének kezdeményezője mindazoknak megköszönte a támogatást, akik hozzájárultak az elkészítéséhez.
Honti Péternek volt egy vállalása, ami ezen a napon valósult meg. Tizennyolc éve a mezőkövesdi mezőgazdasági gyűjteményben felfigyelt egy földből kiásott Krupp L2 H143 típusú tüzérségi lövegvontató rajgépkocsi motorjára. Ennek megszerzése után jött az ötlet, hogy a motorhoz jó lenne, ha a gépkocsi is lenne, mert az édesapja egy ilyennel ment ki a frontra.
A következő évek azzal teltek, hogy főképp az egykori Sztálingrád – ma Volvográd – körüli harcok területén előkerült eredeti alkatrészekből rengeteg munkával lassan összeállt az autó. A cél az volt, hogy ha sikerül az édesapjának emléktáblát avatni, akkor az avató ünnepség díszleteként ott fog állni az egyébként működőképes tüzérségi vontató, egy hozzákapcsolt korabeli páncéltörő ágyúval.
A vállalás teljesült, az ágyúból az ünnepség végén a katonai hagyományőrzők három díszlövést adtak le.
(gere)
Sümegi fotók
