Harminchárom éve magas szakmai tudással látja el munkáját a Balassagyarmati Közös Önkormányzati Hivatal anyakönyvi és hagyatéki ügyekkel, valamint címnyilvántartással foglalkozó munkatársa Oczotné Sallai Mónika, aki az anyakönyvi igazgatás területén végzett több évtizedes, kiemelkedő munkája elismeréseként vehette át a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium által adományozott Közigazgatás Szolgálatáért Érdemérmet. A kitüntetéshez az ünnepi alkalmat az adta, hogy a polgári anyakönyvezés Magyarországon idén 130 éves. Az elismerést Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében adta át Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter.
Oczotné Sallai Mónika Balassagyarmaton született. 1992. január 6-tól dolgozik anyakönyvvezetőként a Balassagyarmati Polgármesteri Hivatalban. Tanulmányait a korábban Államigazgatási Főiskola néven ismert, – Budapesti Közigazgatástudományi Egyetem Államigazgatási Karán végezte, mint igazgatásszervező.
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
19 évesen bekerülni egy hivatali szervezetbe, nem volt könnyű, de már az anyakönyvi szakvizsga elvégzésekor – talán mert ez volt az első olyan terület, ahol oktatásban vettem részt, és tudást kaphattam, – nagyon érdekesnek találtam és tetszett ez a világ. Emberekkel foglalkozni, az életüket érintő nagy eseményeknél ilyen formában részt venni, azt hiszem a legérdekesebb, és leghálásabb feladat.
Sokan az anyakönyvvezetői munkát a házasságkötésekkel társítják, azonban ez a munkakör sokkal összetettebb feladat.
Születés, házasság, haláleset anyakönyvezése, névváltoztatások, kivonatok, hatósági bizonyítványok kiadása, adatszolgáltatás a különböző hivatalos szervek – pl.: rendőrség, bíróság, gyámhivatal – felé, apai elismerő nyilatkozatok felvétele, a külföldön élő magyar állampolgárok anyakönyvi eseményeinek hazai anyakönyvezésében való közreműködés, állampolgársági eskü letétele, csak, hogy a leglényegesebbeket soroljam fel. A másik nagy feladatom a címnyilvántartás, ez a korábbi olyan, már meglévő címek felülvizsgálata, ami hibalistára futott, vagyis a különböző rendszerekben egy adott ingatlannak több, eltérő címe is van, valamint az új ingatlanok címmel történő ellátása is ebbe a feladatkörbe tartozik.
Meg tudja saccolni, hány párt adott össze eddig?
Á, dehogy! Az elején még számoltam, de még száz alatt elveszítettem a fonalat. Sokat.
Az esküvőkre készülésnek mindig megvan a menete, a rituáléja.
Minden pár más, mindenki máshogyan tervezi élete nagy napját. Vannak olyanok, akik igazán megadják a módját, van, aki azt mondja, hogy évek, évtizedek óta együtt vagyunk, ne legyen nagy „felhajtás”. Így minden esküvő is más. A házasságkötésre történő bejelentkezés során szeretek elbeszélgetni a párral, hogy ők milyen típusú emberek is valójában, és így közelebb kerülhetek hozzájuk. A házasságkötés napján ezért már, mint ismerősök találkozunk, sok párral a mai napig tartó kapcsolat, vagy barátság alakult ki. Arról nem is beszélve, hogy már az én korosztályom gyermekei házasodnak, vagy az örömszülőket ismerem személyesen, vagy a tanúkat, vagy a családban már eskettem másik gyermeket, így az ismeretlenek is már ismerősként jönnek vissza. Persze nem mindenkire emlékszem, de akik jönnek, ők rám igen, és mindig „bejelentkeznek”, hogy „Emlékszik ránk? Találkoztunk már korábban is.” Van több olyan család, ahol mindhárom gyermeket én eskettem, és ez nagyon jól esik, hogy visszajönnek hozzám.
Van-e kedvenc szerzője, akit szívesen idéz, vagy akitől ihletet merít beszédeihez?
A beszédíráshoz ihletet maga a pár személyisége adja, sokat kutatok a neten is. Amikor belefutok valamilyen írásba, vagy idézetbe, azonnal lementem, lefényképezem, vagy ha szövegben hallom, akkor egy-két mondatrészt megjegyzek és próbálok rákeresni a neten, hogy honnan származhat.
Véleménye szerint milyen tulajdonságokkal rendelkezik a jó anyakönyvvezető?
Szerintem legyen empatikus, jó kapcsolatteremtő, ugyanakkor határozott is, hogy a teljesíthetetlen kéréseknek nemet tudjon mondani. A legfontosabb viszont az, hogy a szakmájával kapcsolatban megfelelő, pontos, naprakész ismeretei legyenek.
Mi a legnehezebb a munkájában, milyen kihívásokkal kell szembenéznie?
Talán a jogszabályok állandó változása. Mindig ismerni kell a sokrétű eljárások szerteágazó ügymenetét. Jelenleg oktatok anyakönyves szakvizsgán, és épp nem olyan rég beszéltünk róla, hogy a jogszabályaink minden egyes szava fontos, és hogy ez a terület, egy szakjogászi végzetségnek is megfelelő ismeretekkel bír, és a munka elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges.
Hogyan fogadta a rangos szakmai elismerést? Mit gondol, mi az üzenete ennek a díjnak?
Hát erről a kollégák és a családom tudnának mesélni. A gyerekeimet felhívtam telefonon, a férjemnek személyesen mondtam el, könnyes szemekkel, meghatódva. Nagyon meglepett, nem tudtam róla, hogy jelöltek erre a díjra. Soha nem kaptam még korábban semmilyen díjat, nem hogy még ilyet. Napokig nem hittem el, hogy én egy ilyen rangos elismerést kapok, és hogy a díjátadás a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében lesz, ez volt a hab a tortán. A díj számomra azt üzeni, hogy érdemes dolgozni, és az ember szívét, lelkét beleadni.
Jelenleg mire a legbüszkébb és ha röviden kellene megfogalmaznia, hogy mi a hitvallása, hogyan hangzana?
Most a legbüszkébb erre a díjra vagyok, és arra a sok-sok barátságra, jó emlékre, ami a hivatásommal kapcsolatban megadatott számomra. Hitvallásom, hogy minél többet segítesz másokon, annál többet tesznek érted. Azt hiszem, az élet nem működhet másképp.
Mik a további tervei?
Azt hiszem, hogy engem az Isten a tenyerén hordoz. Nagy terveim nincsenek, úgy gondolom, hogy megvan mindenem, amire csak vágyhat az ember. Legfontosabb a család, hogy mindenki egészséges legyen, együtt lehessünk és akkor minden rendben lesz.
Zábrádi Dorottya
